20 éve együtt: a vírus sem állhat útjába az elszánt naszályi tornászoknak

Egészségünk megőrzésének elengedhetetlen része a megfelelő mennyiségű testmozgás. A járványügyi korlátozások miatt azonban nem olyan egyszerű megoldani, hogy rendszeresen mozogjunk: jelenleg nem látogathatók az edzőtermek, nincsenek csoportos órák, emellett kinek az otthoni munka, kinek az otthonról tanuló gyerekek okoznak nehézséget. A naszályi, immár két évtizede működő tornacsoport tagjai előtt azonban nincs akadály: megtalálták a megoldást, ami jó példa lehet minden, nem csak mozogni vágyó közösség számára.

Mesterházi-Bogár Cecília Mária, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Cili csaknem negyven éve edző, Naszályon pedig húsz éve tart tartásjavító tornát a helyi mozogni vágyóknak.

– A koronavírus első hullámában egyáltalán nem voltak órák, és nagyon hiányzott a csapat! A „kemény mag” már két évtizede jár hozzám, igazán összeszokott csoport vagyunk. Hatalmas öröm volt, mikor ősszel újraindultak a foglalkozások, és ismét együtt mozoghattunk a lányokkal, akik nagyon lelkesek voltak – emlékszik vissza Cili a járvány tavaszi-nyári időszakára.

Néhány őszi órán magam is részt vettem, és csak megerősíteni tudom az elmondottakat: a viszontlátás öröme óriási lendületet adott mindenkinek. Emellett az edző a higiéniás előírások maximális betartására is ügyelt: lázmérést követően, alapos kéz- és eszközfertőtlenítés után léphettünk csak be a terembe, majd az óra végén valamennyi tárgyunkat ismét lefújtuk a kihelyezett tisztítószerrel.

A hangulatos óráknak sajnos a vírus második hulláma, és az ennek kapcsán hozott szigorítások vetettek véget. A kezdeti csalódottságot azonban hamar felváltotta a tettre készség, és a tornászok összedugták a fejüket – persze csak képletesen! – , mit is lehetne tenni?! Végül megszületett az ötlet: költözzön át a csoport az online térbe, és még ha ki-ki a saját otthonában, de legalább mindenki egy időben tornázzon, Cili vezetésével!

– Először kicsit ódzkodtam a dologtól, ugyanis még sosem tartottam online órát, de a lányok hamar meggyőztek, és rögtön akadt, aki a technikai részt is átvállalta. Így nekem csak a kamerát és a mikrofont kellett beállítanom otthon, és megpróbálni úgy vezényelni, mintha együtt lennénk – mondta el az edző, aki az első rendhagyó óra tapasztalatairól is beszélt.

– November közepén jöttünk össze először a virtuális térben. Bár hiányzott a személyes kontaktus, és az is, hogy segíthessek a tornázóknak a mozdulatok helyes kivitelezésében és a testtartás korrigálásában, valamint a zene és a hang sem volt mindig szinkronban a mozdulatsorral, mégis azt mondom, nagyon jól tettük, hogy belevágtunk! Vallom, hogy nemcsak a testi, de a lelki egészséghez és a jó közérzethez is elengedhetetlen a rendszeres mozgás, mindezekre most, a járvány idején pedig fokozottan szükség van! – összegezte tapasztalatait Cili.

Az első online alkalmon én is csatlakoztam a csapathoz, és valóban jó hangulatú, nevetésben is bővelkedő órát töltöttünk együtt. Ebben része volt Cili kutyájának, Málnának is, aki megszólítva érezte magát gazdája kéz- és lábmozdulataitól, és boldogan szaladt, hogy ő is részt vehessen a játékban, a talajgyakorlatok közben pedig egy-egy puszival jutalmazta meg a közel került, szeretett edzőt.

A naszályi tornászok leleményessége példaként szolgálhat, hogy még ha nehéz is ez az időszak a sok szabály, korlátozás és főképp a vírus miatt, mégis van megoldás a közösségek működtetésére. Számtalan lehetőség létezik, amivel megoldható a digitális kapcsolattartás, és így nem kell se a hobbinkról, se a társaság(ok)ról lemondanunk!