Archív felvétel: így küzdöttek megyénk bányászai a szénért '56-ban

Az 1956-os filmhíradóban elhangzik, hogy abban az évben visszaesett a föld alatti termelés. Decemberben Dorogon a legnagyobb gondot a vízbetörés okozta, éjjel-nappal működtek a szivattyúk, nehogy elöntse a víz a bányát. Emellett – a karbantartás hiánya miatt – sok bányarész beomlott. Sokan elhagyták a bányát, a hónapban csak egyötödét termelték az előző havi szénmennyiségnek.

A forradalom elért a bányákig

1956 eseményei a bányászatban sem maradtak nyom nélkül. Azokban az októberi napokban szinte teljesen leállt a termelés, aztán több bányászváros is a forradalom mellé állt. Megcsappant a bányadolgozók létszáma is. December elején 48 órás sztrájkot hirdetett a bányásztársadalom, új alapokra akarták helyezni a helyzetüket. A karhatalom megtorlással válaszolt, majd bejelentették a rendezett, teljesítményalapú bérezést, ám a létszámhiány továbbra is problémát jelentett a termelésben.

Tatabányán és Oroszlányban akkoriban indult meg ismét a külszíni termelés. A cél pedig az volt, hogy növeljék a kitermelt szén mennyiségét, hiszen akkoriban a fekete gyémántra alapozták az egész ipart.

A felvételen azóta tán már elhunyt bányászok végzik azt a kemény munkát, amiben nap mint nap az életület kockáztatták – és volt, aki odaveszett a sújtólég- vagy gázrobbanás okozta balesetben. Nemrég a december 4-i lencsehegyi, december 8-án pedig a tatabányai XV/A akna tragédiájára emlékezett a bányásztársadalom, december 30-án pedig a tatabányai XII-es akna robbanásának lesz az évfordulója.