Széncsata, Kádár, sztahanovisták és hűségpénz – így bányásznapoztunk egykor

Az 1930-as években is tartottak bányásznaphoz köthető ünnepeket a megye településein. Dorogon 1937-ben Szent Borbála ünnepén mise is volt, és ekkor vezették be az imát a bányászok védőszentjének szobra előtt műszakkezdés kezdetén és végén. A második világháború utáni újjáépítésben alapvető szerepe volt a bányászoknak, akiknek szociális helyzetük rossz volt.

Az 1946-ban meghirdetett bányásznapon ezért a fővárosban a szórakozóhelyek aznapi bevételeik egy részét ajánlották fel számukra. Az 1952-es bányásznapon a Német Demokratikus Köztársaság első sztahanovista nőaknászát üdvözölték Tatabányán. Az 1956-os forradalom utáni első bányásznapon Kádár János is ellátogatott a megyeszékhelyre.

A bányászünnepeken kitüntetéseket és nagy összegű hűségjutalmakat is kiosztottak. Hetilapban mutatták be Tajkov Andrást, a tatabányai XIV. aknában dolgozó sztahanovista bányászt, aki 1952. augusztus 19-én délben befejezte ötéves tervét, amely 1517 munkanapból állt, s ezt 2 év és alig nyolc hónap alatt teljesítette 13 ezer 653 csillével. Az új gazdasági mechanizmus első évében, 1968-ban már a szénbányászat gazdaságossága, és az értékesítés lehetőségei is felvetődtek a bányásznapon. Egy évvel később már a város valamennyi üzeme együtt ünnepelt. 1974-ben az „olajárrobbanás” és az MSZMP vezető testületeiben végbement balos fordulat nyomta rá bélyegét a bányásznapra. A termelés is megtorpant.

Az 1980-as ünnepnek Tatabánya volt a központja. A nagygyűlésre az ország valamennyi bányavidékének képviselőit meghívták. A 80-as évek végére válságba került bányászat miatt Pécsett tömegdemonstrációt tartottak, amely nem a szükségszerű gazdasági döntések, bányabezárások ellen irányult, inkább biztosítékot kértek, hogy a jövőben is tisztességes munkával gondoskodhassanak családjuk megélhetéséről. A kezdeményezéshez csatlakozott megyénk is.

Az 1989-es bányásznapon minden a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, mégsem volt lelkesítő hangulatú, ezért szükség volt magas beosztású központi előadóra is. Czipper Gyula ipari miniszterhelyettesnek kellett vállalnia a feladatot. A jutalmazás, a hűségpénz kiosztása valódi vásárlóerőt is biztosított. A hétvégékre eső bányásznap környékén a kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok is kitelepültek. A bányászünnep a felhőtlen szórakozás ideje volt.