10 felejthetetlen mozzanat, ami nélkül nincs családi szüret

A diákok számára kevésbé örömteli hónap a szeptember, ellenben a borosgazdákkal, pláne, ha a termés is olyan kiváló, mint a családi pincénk szőlőjében. A borosgazdák a hetekben takarítják be egész éves, gondos munkájuk gyümölcsét. Nálunk is ez volt a helyzet a szomódi Les-hegyen, bár itt a borosgazda inkább szedette, mintsem szedte a gyönyörű szőlőfürtöket. A szüret mindig összehozza a népes családot, ahol a munka a jó hangulat mellett szinte észrevehetetlenül háttérbe szorul. Hát így néz ki nálunk a szüretelés.

Reggeli kupaktanács, feladatkiosztás

Nyárias napsütésben hatalmas porfelhő száll a murvás út felett. Hadsereget megirigylő kocsiarmadával érkezik a család a pincéhez. A gazda már izgatottan rajtra kész. Vödör és metszőolló a kézbe, irány a szőlő. Pár perces eligazítás. Minden tekintet a gazdán, hiszen mindent csak úgy szedni nem lehet ám. Nálunk nem tablettás, érmes bor készül évről-évre. Most a fehér van a terítéken. Mindenki párba áll és kiválaszt egy szimpatikus sort. Már csattognak is metszőollók.

Egészséges szőlőszem a jó bor titka

– Ajj, rossz sort választottunk, itt rengeteg a szőlő – száll a burjánzó tőkék között a kétségbe esett hang. Erre azonban válaszként csak kárörvendő hangos kacaj érkezik. Bizony, ahol sok a szőlő, ott sok a munka. Főleg, ha be is tartod, amit a borász már az elején az orrodra kötött. A rohadt szemeket ki kell vágni! Csak így készülhet olyan nedű, amellyel ismét legalább egy évig büszkén dicsekedhet.

Tizenhatan a mázsák ellen

Jó a termés, rengeteg a szőlőfürt, de a család is nagy erőket képvisel. Négy generáció talpig felfegyverkezve szabadítja meg a hatalmas súlyoktól a hálás tőkéket. A 75 évestől a három hónapos kis szüretelőig itt mindenki kiveszi a részét a családi munkából. Vödörbe kerül a bornak való, rekeszbe a hatalmas szemű, édes csemege. Megtelnek az első kannák és már száll is a szüret slágerszava a szabadba: Puttonyost!

Körzetük a szőlő, a tempójuk halálos

Persze én magam is puttonyozok, hiszen ez mindig a fiatal legények dolga. Aki ezt a feladatot választja, az utána egy hétig nyugodtan bűnözhet a kalóriákkal, mert az energia ilyenkor fogy bőven. Az első körben még üres fémputtony hátamon horpadozó hangja olyan, mint a sárkányhajókon kongó doboké. Mintha, csak a ritmust adná. De itt a tempót tartani szinte lehetetlen. Hárman megállás nélkül fel és le. Fel és le. Fel és le. Jólesik a gazdával kicsit megállni diskurálni, míg zúg a daráló, de nem érdemes, mert fent ingerült, éles ollóval felfegyverkezett emberek csak arra várnak, hogy kiönthessék vödrüket. Ha kicsit is késel, annak sosincs jó vége.

Humor nélkül nálunk nincs szüret

Puttonyozok és fotózok is egyszerre. Meg kell örökíteni, hogy a család együtt van. Kétélű fegyver ez. A férfiak nem szeretik, ha őket pásztázza a kamera, ezt sűrűn szóvá is teszik. A csajoknál ez már más tészta. Ők tudták, hogy fotók is fognak készülni, ezért sminkkel is megtisztelték a szőlőt. Készülnek a képek sorozatban. Puttonnyal ez kicsit nehézkesebb művelet.

– Jól nézek ki a képen ? – érkezik a kérdés. Erre csak ennyit válaszoltam: hát csak amilyennek a jó Isten teremtett. Nagy kacagásban tört ki mindenki és percekig nevettünk.

A borosgazda csak a gombot nyomja

A borászunk a pincében mit sem sejt a fent történetekről. Csak a puttonyosokkal találkozik jóformán. Sokat fejlődött a technika. Már nincs klasszikus kézihajtányos daráló. Motoros változat a menő. Így amikor beborul a szőlő, csak egy gombot kell megnyomni. De az érdemeket azért ne vegyük el tőle, az érmes bort mégis csak ő csinálja, a többiek „csak” a szőlőt szedik.

Ti már a szomszédból szeditek?

Lassan tele a kád szőlőlével. A teli puttonyok azonban csak nem akarnak fogyni. Hiába, megint jó a termés. A sokadik kanyarnál a gazda megdöbbenve már csak annyit kérdez, hogy

„a szomszédét nem szeditek le ugye?”

Meg is telik a nagy kád. Kis technikai szünet és a daráló már libben is át a másik tartály fölé, hogy zavartalanul folytatódhasson szüret.

Rotyog a gombás tokány

Csökken a tempó, fogy a szőlő a puttonyosok örömére, a gazda bánatára. Ez csak egyet jelenthet. Közeledik az ebéd, aminek a pincében szép időben különleges varázsa van. A kondérban gombás tokány rotyog. A szőlő pedig elfogy és érkeznek a „sáskák”. Nem is csoda, hogy elhalkul a társaság. Mindenki jóízűen eszi a mennyei étket. Dupla büszkeség a borásznak. Nem csak bort, de tokányt is mesterien tud csinálni.

Kinek a kávé, kinek az új szőlő leve

Ebéd után két táborra oszlik a család. Vannak a kávésok és vannak a must rajongói. A hölgyek igazi harcot vívnak a kávéért. Sorszámot is húzhatnának, akárcsak az orvosi rendelőben. Persze nem fogy el, de azt már megtapasztaltam, hogy ebéd után a hölgyeknek minden kávé nélkül eltöltött perc büntetés. Ilyenkor nem árt vigyázni velük. A férfiak kicsit nyugodtabbak és az édes mustot szürcsölgetve szakmáznak.

Ha elvonult a szüretelő sereg, akkor jön lendületbe a gazda

Akik szedik, azt hiszik, az a munka neheze. Pedig csak azután jön a munka java, hogy a család zöme pihenni tér otthon. A gazda ilyenkor nem pihenhet. Jöhet a mesteri munka, ami után újabb oklevél kerülhet a hűs pince fehér falára. Arról nem is beszélve, hogy takarítani is kell, hiszen a daráló sem rakja el magát, ahogyan a vödrök és ollók sem. De a végkifejlet minden évben ugyanaz. Finom bor a tartályban, jó kedv a családban.