Eltűnő mesterség

2020.07.23. 17:30

Újra fellobbant az idős bányakovács tüze a tatabányai skanzen felújított műhelyében

– A munkád mellé add mindig a nevedet – mondta Hlogyik István kovács, amint éppen monogramját ütötte bele egy éppen elkészült alumíniumpatkóba. A Bányászati és Ipari Skanzen megújult kovácsműhelyében újra pattogott a kalapács, a nyolcvankét éves Pista bácsi pedig közben életéről és a munkájáról mesélt.

Raffael Veronika

Meghagyta a nyomát az idő a Skanzenben lévő, 1942-ben épült műhelysoron. Az épületben található egy mindig is üzemben lévő kovácsműhely, amit szintén felújítottak műszakilag, majd újra berendezték. Ebben a műhelyben dolgozott huszonhét évig Pista bácsi, aki eleinte beosztottként, később műhelyvezetőként állt az üllő mellett.

A kezdetekről Hlogyik István elárulta, erre a szakmára született. Gyerekkora óta vonzotta a fém megmunkálása, édesapjának köszönhetően ismerkedett meg a mesterséggel. Minden alkalommal elkísérte, mikor a lovakat patkoltatta, így néhány évvel később, húszas évei elején kezdett el dolgozni Bánhidán, egy kisiparos műhelyében. A bányához később a nyugdíjba vonuló kovács helyére ment, itt 1958-tól egészen 1985-ig dolgozott. Elmondása szerint minden oldalát ismeri a szakmának, díszműveket, mezőgazdasági eszközöket, sőt, még díszesebbnél díszesebb kerítéseket is kovácsolt már.

A Bányászati és Ipari Skanzen megújult kovácsműhelyében Hlogyik István keze gyorsan dolgozott a tűzbe mártott, izzó fémen (Fotó: Zantleitner Ingrid / 24 Óra)

A bánya kovácsaként elsősorban a csille szállításhoz kapcsolódó munkákat végezte, így többedmagával váltókat, fékezőket, vagy a szállításban használt sodronyköteleket készített. Kéziszerszámokat is éleztek, szabadidejükben pedig patkolással, illetve dísztárgyak kovácsolásával foglalkoztak. Műhelyében a relikviaként őrzött patkók közül kettő különösen kedves számára. Az utolsó bányaló, Józsi patájáról származnak, aki Pista bácsi szerint különleges állat volt. Csak a gondozójának fogadott szót, és makacsságát igazolja az is, hogy sosem dolgozott többet a kelleténél, csak a rakodóig húzta a csillét.

Az örökifjú Pista bácsi keze gyorsan dolgozott a tűzbe mártott, izzó fémen. Kormos kezével fürgén kalapácsot ragadt, hogy az üllő kerekített részén íveltre kalapálja a csipeszben lévő vasdarabot. Ezután következett a szeglyukak kialakítása, melyet a kovács meglepő erővel ütött a még puha patkóba. Nem telt bele tizenöt perc, mosolyogva emelte fel a kész, szerencsehozó patkót.

Eltűnő mesterség

Pista bácsi kovácsműhelyének asztalán rengeteg kép található. Rajta műhelybemutatók, és sok-sok gyerek, akiket a mester éppen a szakma rejtelmeibe vezet be. A Bányászati és Ipari Skanzen eseményen rendszeres előadó Hlogyik István, aki miatt mai napig működésben van a kovácsműhely. Ottjártunkkor is készségesen magyarázta a munkafolyamatok csínját-bínját, látszott, hogy szívesen adja tovább tudását. Büszkén mesélte, hogy gyakran készültek vele riportok és interjúk, egy alkalommal egy nemzetiségi filmmúzeumban is szerepelhetett. – Kihaló szakma az enyém. Amíg tudom, szeretném továbbadni a tudásomat – mondta a kovácsmester.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában