2020.04.23. 17:17
Tatabánya mindig szeretett városa marad a „színházcsináló” Éless Bélának
Nincs kész a leltár. Ez is lehet a zárómondata a 80. születésnapját ma ünneplő rendező, színész, magánszínház-tulajdonos Éless Béla mondandójának. Jó kedve van és mellé munkája, bőséggel.
Forrás: Beküldött
Kulcsszavakat mondtam kérdések helyett beszélgetésünk során Éless Bélának. A válaszokból „mogyoróhéjban” válogattunk fontos tényeket és gondolatokat.
BÁNYÁSZ SZÍNPAD
Élsportolóként, válogatott atlétaként kerültem Tatabányára. A Közgáz Kabaréban szerzett színpadi jártasságom alapján alakítottuk meg a Bányász Színpadot Kullai Zolival és Gengeliczky Lacival 1964-ben. Aztán jött Tós Hedvig, Tóth Zsóka, Hodossy Ildi, Englerth Miklós, Ivák Pista, László Tibi... Önképző akadémiának tartottuk. Négy év múlva jöttek a sikerek a fesztiválokon, három darabot emelnék ki: Aristophanes: Madarak, a Kukabúvárok és Jarry: Übü király.
KUKABÚVÁROK
Egy nagyobb gyereket láttam Tatabányán, amint fogja egy kisebb lábát, akit belógat a kukába. Ekkor jutott eszembe a szó, ami a darab címe lett: Kukabúvárok. Közös alkotás, egyéves anyaggyűjtés után állt össze 1971-ben. Az elhanyagolt gyerekek nevében szólalunk meg, énekelünk. Betiltották, aztán újra engedélyezték. Fődíjakat nyertünk vele fesztiválokon, és volt egy fura siker: a pesti pártfőiskolán is kíváncsiak voltak rá.
NÉPHÁZ
Fantasztikus épület. Barátságosan elegáns. A kultúra műhelye, ahol kisinasként kezdtem és műhelyfőnök lettem. A bányaszanálás idején, 1988-ban el akarták adni, Casinónak. Megrémített. Kérelmeztem a megyei vezetésnél, legyen az általam vezetett Komárom Megyei Játékszín az üzemeltető. Megalakult a Jászai Mari Színház, a város színháza lettünk.
MAGYAR RÁDIÓ
Rendező voltam 1978 és 1985 között. Szerettem a színészválogatásokat, az egyeztetéseket a rádiójátékokhoz. Ki kivel illik össze, milyen a hangkaraktere. Itt nőttem fel igazán, itt lettem valóban rendező.
FILMSZEREPEK
Több mint hatvan volt eddig. Nekem a legkedvesebbek: Jack (Circus maximus), az Ezredes (Utrius) Süle (Tüske a köröm alatt). Óriási egyéniségekkel találkozhattam, a rendezők közül Bacsó Péter, Radványi Géza, Sára Sándor, Makk Károly, Szabó István tett rám nagy hatást. Együtt játszhattam Major Tamással és Páger Antallal, a Brecht-színész Geschonekkel, Inke Lászlóval, Sinkovits-csal és a Bányász Színpados Reviczky Gáborral.
MŰVÉSZBARÁTOK
Nem szerencsés, hogy nálunk nincs a „civil” életben megszokott szabadidő. Nehéz választani, de mégis legyen hat név: Koncz Gábor, Kertész Péter, Görgey Gábor, Heller Tamás, Beregi Péter és a zeneszerző Kokavecz Iván. Folytatta a Budaörsi Játékszínnel, aztán az Éless-Színnel, magánszínházával, ahol igazgató és művészeti vezető. Most otthon pályázatokat ír és rendezői forgatókönyveket; készül arra, hogy visszatérjen a színház, a színházba járás. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Ez itt a reklám helye: a kemma.hu-n olvasható a bővített, vágatlan változat.
Tatabánya is a szívéhez nőtt a 80 éves színésznek
A család
– Valler Gabi már harminchárom éve a társam a munkában és az élet mindennapjaiban, ünnepi pillanataiban egyaránt – mondja Éless Béla. – Feleségem, akivel együtt játszottam az utóbbi évtizedekben több darabban is, valamint többször „rendeztem” őt Budaörsön és Zuglóban, az Éless-Színben. Állandó és nélkülözhetetlen munkatársam, aki folyamatosan kontrollál, precízen szervez, szinte nap mint nap egyeztet, előkészít. Nem utolsósorban büszke vagyok a két fiamra, a jogász Tamásra és a médiaszakember Dénesre, valamint a négy unokámra is.
