maradj otthon

2020.04.18. 11:30

10 ezer ember nem indult el Tatabányáról – fotókon a Gerecse50-ek nagy pillanatai

Az idén a mai napon, április 18-án rendezték volna meg a 39. Gerecse 50 teljesítménytúrát. A kérés mindenkitől: maradj otthon és olvass, nézegesd a képeket!

Mórocz Károly

Már az első percektől népszerűnek bizonyult a teljesítménytúra oldalán, hogy felidézték a 2005-ös és 2007-es túrákat, sok-sok fotóval. Ígérik, a napokban következik a folytatás. Gondolom, akik felfedezik magukat a képeken, képzeletbeli túrára indulnak, vagy a családnak mesélnek izzadságról és örömről, vízhólyagról és zsíros kenyérről.

Tatabánya, a Vértes Agorája–János-forrás–Baji vadászház–Tardos–Pusztamarót–Héreg–Bánya-hegy–Koldusszállás–Kisrét–Autópálya-híd–Turul–a Vértes Agorája. Kisebb módosításokkal ez az útvonala immár csaknem négy évtizede az ország legnépszerűbb teljesítménytúrájának. A rajt színhelye sokszor a Jubileum-park volt, régebben az újvárosi Oázis-strand, aminek a helyén ma az OBI áll. A szintidő változatlanul 12 óra, ennyi idő alatt kell célba érkezni úgy, hogy az állomáshelyeken megkaptuk a pecséteket. A szintkülönbség 1555 méter, ez közepesnek mondható, de például a Bánya-hegyen felfelé kaptatva nem vigasztaló.

A kezdő „ötveneseket” a tréfás kedvű rutinosak a Bánya-heggyel ijesztgetik. A héregi temetőtől kell felkaptatni, egy darabig erdőben, azután sziklák között. Nem túl hosszú szakasz, de embert próbáló. Ilyenkor általában szó bennszakad, hang fennakad. Gyakran hallani ezt a mondatot: minek jöttem én ide? Minden jó, ha a vége jó, felérve kisimulnak az arcok, kisebb-nagyobb pihenő után tovább és tovább... – a lila hagymás zsíros kenyérig, a vértestolnai elágazásnál.

Horváth Zoltán, a megyei természetjáró szövetség elnöke nélkül lassan négy évtizede nem lehet elképzelni a Gerecse 50 teljesítménytúrát, ahogyan a VULKÁN TSE szakosztályvezetője, Ilóczkiné Sipos Márta is tervez, újra tervez, tartja a kapcsolatot az ellenőrző pontokkal. – Megtörtént, hogy egy túrázó találkozott egy vaddisznóval Héreg környékén – meséli Horváth Zoltán. – Felhívott, mit csináljon. Mondtam, zajongjon, kiabáljon. Bejött, az állat elment. Ez valami olyan volt, mint a távgyógyítás.

– Ne feledd, ó vándor, minden lejtő után emelkedő következik! Egykori kollégám, Kádár Péter ezt egy bölcs ókínai közmondásnak tartja. Akkor idézte, persze jól hallhatóan, amikor a bátor fiatalok a lejtőknél felvették a nyúlcipőt, futottak, ahogyan bírtak. Az utolsó 10-15 kilométeren többször előfordult az évek során, hogy mosolyogva haladtunk el mellettük. Azt hiszem, néhányan legalább bölcsnek tartották Pétert.

A vége felé, a Turul-emlékműnél begyűjtött pecséttel már „csak” le kell menni 417 lépcsőn az Edutus Egyetemig (pár éve még Edutus Főiskola, régebben a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, előtte az MSZMP pártiskolája – a szerző). Erről külön filmet lehetne készíteni. A legkevesebb, hogy sokan kígyóként sziszegnek. Mások rákká alakulva hátrálnak. A megfontoltak minden lépcsőfokra rálépnek mindkét lábukkal, és kétpercenként pihennek egy kicsit. És soha nem maradnak el a „nagymenők”, akik gyakorlatilag leszaladnak. Hogy közben mi fáj nekik és mi nem, az más kérdés.

Vannak rekordok is a Gerecse 50 történetében. Szerintem a felsorolásnak nem itt és most van a helye. Azért ­mé­giscsak írnék egy unikumnak számító teljesítőről. A nyolcvanas években egy 70 évnél idősebb bácsit vártam újságíróként a célba. Megérkezett. Kérdeztem. – Mennyi és milyen ételt-italt fogyasztott? Zavarba jött. – Hát... A feleségem tanácsára hoztam hat pogácsát és fél liter vizet. Itt van két pogácsa és két deci víz. – Mennyit tudott pihenni az ellenőrző pontoknál? – Miért kérdi? Ott nem csak pecsételni kellett, hanem pihenni is? Ezt nekem senki nem mondta.

A Gerecse 50 honlapján írják, hogy csábító ötlet ugyan az elmaradt rendezvénytől függetlenül túrázni a hétvégén, mégis arra kérnek mindenkit, hogy ezt ne most tegye. Ha csak minden tizedik ember gondolja ezt jó ötletnek, akkor is majdnem ezren mozognának egyszerre a környéken. Hozzáteszik, nem könnyű a kérés, hiszen ébred a gyönyörű természet, kiváló az idő, de a közös cél érdekében most mindenkinek egy kicsi áldozatot kell vállalnia.

A mai napon nagyjából tízezer „igazolt hiányzó” lesz. A Gerecse-hegységben. A többségük túrázó, a klasszikusnak számító 50 kilométeren és az időközben született kistestvéreket választva a 30, a 20 és a 10 kilométeres távokon. Ne feledkezzünk meg a szervezők, pontőrök, elsősegélynyújtók, szponzorok, hozzátartozók százairól sem. Most ők is a számítógép előtt nézegetik, mi történt 13 és 15 éve, vagy még régebben. Természetesen úgy búcsúzom, ahogyan a túrázók szoktak egymástól elköszönni délután vagy estefelé az Agora előtt: Jövőre, veletek, ugyanitt!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában