A robotika fiatal tatai mesterei nem csak programozni tudnak

Legófigura kezd hintázni a szemünk előtt az Eötvös József Gimnázium laborjában. Nincs ebben semmi varázslat vagy természetfeletti erő, „csupán” több évnyi kemény munka és gondolkodás. Bár, ha abból indulunk ki, hogy valakinek a robotika is csupa misztikum, akkor mégiscsak van benne egy cseppnyi varázslat. A ROBOGO-5VÖS tagjai pedig igazi mágusai ennek a tudománynak, hiszen január 31-én pénteken utaznak Lengyelországba, ahol a First LEGO League közép-európai elődöntőjében képviselik Tatát.

Több kategóriában is taroltak a régiós fordulón a ROBOGO-5VÖS csapat tagjai

ROBOGO-5VÖS csapata a regionális versenyt összetettben és kutató munkában megnyerte, csapatmunkában és robotjátékban második, míg robotdesign kategóriában harmadik lett, ezzel jutottak ki a közép-európai döntőbe. A csapat tagjai: Andai Roland (11. A), Gombási Róbert Krisztián (10. D), Mátyás Dominik (10. D), Németh Kristóf (10. D), Németh Márton (10. D), Skrován Lilla (10. D), Tasnádi Márton (10. D), Tóth Kincső Eszter (10. D), Ragány-Németh Albert (9. D), Tasnádi Bálint (Református Gimnázium). Felkészítők: Takács József (coach) és dr. Szeide­mann Ákos.

Ahogy a csapattagokkal beszélgetünk, a pályát is felfedezzük. Utak, tereptárgyak (és a hintázó figura), no meg robotok világa ez. Mint megtudjuk, hasonlóan lesz felépítve Lengyelországban is a pálya, de nem lesz teljesen ugyanez. Ez persze veszélyeket is rejt magában, hiszen finomhangolni kell a robotokat, hogy a gondosan megtervezett feladatokat ott is végre tudják hajtani. S hogy milyen feladatokat? Például olyat, hogy egyensúlyi helyzetet alakítsanak ki, rámpára hajtsanak fel, vagy épp kibontsák egy építmény alsó szintjét úgy, hogy csak a volt oszlopokon álljon meg a felső emelet.

Arról már dr. Szeidemann Ákos pedagógus beszél, hogy a gyerekek rengeteg olyan dolgot tanulnak meg így, amelyre órai keretek között nem lenne így lehetőségük. A csapatmunka előtérbe helyezése és értékelése mellett a kompromisszumkészség, a kreativitás is fejlődik. A csapat valószínűleg ebben is élen jár, hiszen, ahogy elárulják, minden szabad percüket a robotikának és a felkészülésnek szentelik. Ebben egy coach is segíti őket, aki programozóként tanácsokat, tippet ad, segíti a munkájukat.

Mindemellett bizony a fizika is terítékre kerül. A tanár úr megjegyzi, hogy a súrlódás vagy az erőkarok bizony itt is előkerülnek, még ha nem is képletek között. A diákok mosolyogva mondják: de bizony, úgy is. Volt már, hogy ők is a táblán vezettek le egy egyenletet, hogy utána le tudják programozni azt.

A verseny azonban nem csak a programozásból áll. Prezentációt kell készíteni, azt előadni, projektet megtervezni, abba szakértőket bevonva és pénzügyi tervet is készítve. Ők egy parkolót álmodtak meg elektromos autóknak, amelyet a tatai önkormányzat bizottságának is bemutattak múlt héten. Lengyelországban mindezt majd angolul kell előadniuk, ahogy azt is, hogy hogyan működnek a robotjaik.

A kérdés, hogy ennyi felkészülés után milyen eredménnyel lennének elégedettek. Mint mondják, 500 pont feletti értékkel már igen. A viszonyítás kedvéért: a tatabányai WRO versenyre 375-öt vittek, szóval magasra tették a lécet (talán épp az egyik robottal).

A csapatnak két lány tagja van. Egyikük arról mesél, hogy amikor ő 4 éve elkezdett ezzel foglalkozni, még rácsodálkoztak a lány versenyzőkre, de most már tiszta lánycsapatok is vannak. A diákok már most építik a nem legórobot jövőjüket is: van, aki ezzel szeretne majd foglalkozni a jövőben is, robotikát tanulna majd, méghozzá külföldön. Addig azonban még hátra van e lengyelországi verseny és a tanórák is. Pont becsengetnek, így a hintázó játékfigura mellett a robotok megpihennek a fiatalok következő szabad percéig...