Különleges rágcsáló költözött a kecskédi Öreg-tóba

Lágy szellő simogatja a tó felszínét. Nagy a csend, amikor a helyszínen járunk. Csupán néhány horgászt látni a tó másik oldalán. – Van kapás? – kérdezzük, miközben épp a horgon maradt kukoricaszemet cseréli a pecás. Üdvözöl, aztán a piros vödörre mutat, amiben egyetlen törpeharcsa úszkál. A horgász bajuszánál csak szófukarsága nagyobb, úgyhogy tovább megyünk. Megkerültük a négyhektáros tavat, beszélgettünk helyiekkel, de semmi nyoma a jószágnak. A hóddal egyedül a Facebook-oldalon „találkoztunk”.

Megkerestük az egyik szemtanút is. Mint mondja, körülbelül egy hónapja sétált párjával a tó vasút felőli részén és meglátták úszkálni a rágcsálót. – Nem nagyon akart eliszkolni, így egyre közelebb merészkedtem és megpróbáltam lefotózni – kezdte mesélni a sztorit az illető, aki évek óta a tó szomszédságában él. A felvétel elkészült, amin jól látható, amint a szőrmók a nádas felé veszi az irányt. – Észre sem vett bennünket – mosolygott, aztán sejtelmesen hozzátette, körülbelül 30 évvel ezelőtt a szomszéd tartott nutriákat. A szemtanú inkább erre a fajra gyanakszik. Egy másik vélemény szerint pézsmapatkányról van szó, ám az külsőre hasonlít ugyan, mégis vannak sommás különbségek.

Mások szerint hód költözött Kecskédre. Végül Haász Gábor sietett segítségünkre. Huszonöt éve ő a hivatalos tógazda, aki minden egyes nap őrjáratra indul. – Amennyiben hód van a környéken, akkor látni a nyomokat is – felelt kérdésünkre a szakember. Mint mondja, egyelőre nem találkozott megrágott fával és gáttal sem. Bár – teszi hozzá – az a kanadai fajta jellegzetes szokása.

– Nutriára annál inkább tippelek, a közeli Majkon tenyésztették őket, bár még nem „futottunk össze” vele – feleli. Mint mondja, a két rágcsáló, a nutria és a hód, meghökkentően hasonlít egymásra, főleg, amíg a vízben tartózkodnak. Az egyetlen lényeges különbség az, hogy míg a hódnak közismert módon palacsintaszerűen lapos bőr hódfarka van, a nutriáé hosszú, vékony, hengeres, klasszikus „darab”. Az egyik felvételen pedig úgy néz ki, mintha a sekély vízben az utóbbi farok látszana, amit többen később meg is erősítettek. Haász Gábor szerint a másik eltérés evés közben derül csak ki: a nutria nagy mellső fogai nem fehérek, hanem narancssárgásak. A fotókon pedig egyértelműen látszik a színes metszőfog.

A tógazdától megtudtuk azt is, hogy a két faj eléggé hasonlóan viselkedik akkor is, amikor emberrel találkoznak: alapvetően igen kíváncsiak és nagy méretük miatt nem különösebben félnek. A különbség annyi, hogy a hódnak „indulatkezelési problémái” vannak. – Ha már rendesen megnézegette az embert és az még mindig nem takarodott el a fészke közeléből, a hódot elönti a pulykaméreg és a lapos farkával elkezdi verni a vízfelszínt, olyan hangot keltve, mintha valaki nagy köveket dobálna a vízbe. Nutriafarokkal az ilyesmi nevetséges próbálkozás lenne – hangzott végszóként.

Tudnivalók a nutriáról

A kecskédi Öreg-tó négy hektáros, mindössze egy kilométer, így akár könnyen körbe is sétálható. Jellemző, hogy hattyúk, szürke gémek és sirályok szállnak meg itt, de kormoránok és vadkacsák kedvelt élőhelye. A víztükör süllőket és compókat (cigányhalakat) és törpeharcsákat rejt, de akad itt csuka és ponty is. A nutria, más néven hódpatkány vagy mocsári hód a legnagyobb rágcsálók egyike. A szabad természetben a partoldalba üreget vájó és éjszaka, olykor a nap egy részében is abban tartózkodó, a szárazra csak táplálkozáskor, illetve a vizes, mocsaras területen helyváltoztatáskor kijáró rágcsálókat húsukért és nem utolsósorban értékes bundájukért tenyésztik is az emberek. Ma már ugyan egyre kevesebb helyen, de Magyarországon és Kárpátalján még akadnak nutriatenyésztők. Bármily különös, a nutria finom rostú fehér húsa a nyúléval vetekszik és diétás ételnek számít. Az interneten akár nutriakolbászt is rendelhet, aki kedvet kapott erre a húskülönlegességre.