A „Viszkis rabló” néven elhíresült Ambrus Attila Oroszlányban mesélt életéről

Két dudás egy csárdában címmel közönségtalálkozónak adott otthont a V8 vendéglő, ahol egyik meghívott vendég Ambrus Attila volt. A „Viszkis rabló” mesélt 2017-es filmje kulisszatitkairól, kerámiáiról, a helyi bankszektorhoz fűződő kapcsolatáról, valamint arról is, mennyire megosztó személyiséggé vált, miután a rablásaiért járó büntetését letöltötte, és újra kilépett a való életbe.

– Hogy érzi magát?

– Kiegyensúlyozottan. Családommal Esztergom-Búbánatvölgyben élek, és a szabadulásom óta keramikusként keresem a kenyerem. Sokat tanultam a múltamból, benőtt a fejem lágya. Korábban az agyaggal csak sírásóként volt dolgom, de kellő affinitást éreztem a szakma iránt. Végtére a kerámia az ősi elemek összjátékából áll össze, a földből, a vízből és a tűzből. Úgy gondolom, maga az alkotás 1 százalék ihlet és 99 százalék transzpiráció, azaz izzadás. Próbálok letisztult formákat létrehozni belőlük és általuk, kerülve a túldíszítettséget.

– Börtönmúltjára reflektáló kérdéseket is kapott a közönségtalálkozón?

– Nem is számítottam másra. Hiszen a bankszektorból mentem nyugdíjba, a kedvenc ételem pedig a bélszínes füstölt oldalas paprikás krumplival, amit az OTP támogatott. A viccet félretéve, a múltam már rég lezártam. Nem tudom megmondani a tutit, csak a saját tapasztalataimból, gyerekkori élményeimből tudok kiindulni. Az a konklúzió, hogy az emberek tükröt mutatnak egymásnak, és ha rossz mintát látsz, akkor rossz mintát követsz. A gyerekkorom frusztrált volt, amit lehetett, eltulajdonítottam. Az volt ciki, amikor – véletlenül – annak akartam eladni a lopott holmit, akitől elcsentem. Még a templomból is kitiltottak, mert megittam a misebort. Javítóintézetbe zártak, a szüleim sem voltak hitelesek, de nem az édesapám vagy az édesanyám tehet róla, hogy börtönbe kerültem.

– Mára édesapa is. Milyen nevelési elveket követ?

– Igyekszem jó apa lenni, de azt hiszem, majd csak később fog kiderülni, hogy sikerült-e. Azt már most tudom, hogy másképp csinálom majd, mint annak idején az én szüleim. Nem fogom Annát bántani, és szeretnék következetes lenni. Titkolhatnám a múltam, de előbb-utóbb kiderülne minden, és joggal mondhatná nekem a gyermekem, hogy hiteltelen vagyok. Nyilván nem páréves korában fogom elmondani neki, hogy bankrabló voltam, de később a saját szintjén mindenképpen elárulom majd. Idegen terep nekem az apaság. Gyakorlatilag csak köcsögöt csinálni tudok, és bankot rabolni tudtam.

– Több mint százmilliót lovasított meg a kilencvenes években, 30 rablása volt, 12 évet ült. Gondolta, hogy ennyi idő után is foglalkoznak majd önnel?

– Azt hittem, amikor bementem a börtönbe, hogy akkor és ott eltűnök a süllyesztőben. Nem tudom, melyik út a jó, a jobb. Örök rejtély marad. Már húsz éve foglalkozik velem a média, nem is értem ennek a lélektanát...

– Egyesek szerint legendás alakká nőtt, mások szerint a „Viszkis” nyilvánosságra éhes, akiből a média csinált sztárt...

– Kétségkívül nagyon megosztó személyiség vagyok. Mindenkinek csak annyit mondok, tetteimért – amikre nem vagyok büszke – megkaptam a büntetésemet. Leültem. Több évet kaptam, mint az, aki embert ölt. Persze nem akarom felmenteni magam a vádak alól. De mindenkinek jár még egy esély, igyekszem élni ezzel.

– Kapott kimondottan negatív kritikát?

– Szerencsém van, mert a magyar emberek többsége nem szereti minősíteni a másikat, legalábbis szemtől szembe nem. Azoknak, akikre ráfogtam a fegyvert, élete végéig rossz emléke lesz rólam, mert nem tudja, vajon le akartam-e lőni vagy sem. Olyannal is találkoztam már az elmúlt években, aki azért imádkozik, hogy a pokolra jussak. Mindenesetre a kérdezők 90 százaléka kulturált, a kritikus kérdések pedig általában jogosak, amelyekből tanulnom kell.

– Történetéről könyv és film is készült. De a 2017-ben forgatott mozi a legnézettebb magyar alkotások között szerepelt abban az évben. Mi lehet ennek az oka?

– Erre is lehet mondani, hogy az izzadás szülte. Sokat dolgoztunk rajta. Az eredeti film több mint három órás, ezért – a nézhetőség miatt – több részt ki kellett vágni. Van, amelyikkel nem értek egyet és hiányoltam azokat a perceket, de tudom jól, hogy minden „munkámat” nem lehet részletesen bemutatni. A hetvennapos forgatás ideje alatt az alkotók 620 kilencvenes évekbeli autót használtak a felvételekhez, és ezek közül tizenkettőt ripityára is törtek a kamerák előtt. Apropó autó! A főszereplőnek nem volt jogosítványa, nem tudott vezetni, úgyhogy az autók némelyike dupla kormányt kapott. Érdekes helyzetek voltak. Százhúsz fős stáb dolgozott azon, hogy minden a helyére kerüljön.

– Elégedett vele?

– Kétség kívül sokat lendített a presztízsemen. Minden szerénység ellenére mondhatom, a film hasonló rendezvények által eljutott Írországtól Svájcig, Erdélyen keresztül. Tavaly januárban egy hét alatt 9800 kilométert tettünk meg vele.

Névjegy

Ambrus Attila Csíkszentléleken született 1967. október 6-án és Viszkis rabló néven vált hírhedtté. Az egykori jégkorongozó 1993 és 1999 között a legtöbbször elmaszkírozott arccal és „álruhában”, 30 alkalommal rabolt ki bankokat, takarékszövetkezeteket, utazási irodákat, postákat. Ragadványnevét onnan kapta, hogy közvetlenül a rablások előtt, a helyszínekhez közeli kocsmákban 1-2 deci whiskyt ivott. Utolsó rablása során, szökés közben társát elfogták, aki kihallgatása során lebuktatta, így tudták elfogni menekülés közben, a román-magyar határon, az ártándi közúti határátkelőhelynél. Fél év múlva megszökött az előzetes letartóztatásból, a Gyorskocsi utcából, és további három rablást követett el, melyek során fegyverét is használta és túszt is szedett. A rendőrség az utolsó rablás helyszínén felejtett telefonkártyája segítségével találta meg segítőtársát, majd rejtekhelyét. 2002. szeptember 26-án az akkori Legfelsőbb Bíróság (LB) másodfokú, jogerős ítéletében tizenhét év fegyházbüntetésre ítélte. Jó magaviseletének köszönhetően 12 év után szabadult.