Díjátadással kezdődtek el a 28. Komáromi Napok

Hivatalosan elkezdődött a 28. Komáromi Napok rendezvénysorozata, a térség legszínesebb programjait kínáló fesztiválja. A megnyitó ünnepségét pénteken tartották a Szabadság téren. Az eseményen dr. Molnár Attila polgármester köszöntötte testvérvárosaik delegációit, majd Kuczmann Ágnes, Tar Gabriella és Mészáros Tamás előadásában hallgathattunk meg a városról és az összetartozásról szóló dalt.

A műsor zárásaként az Egressy Fúvószenekar játszott, ezután pedig több száz lufit engedtek szabadon a gyerekek nagy örömére. A Duna túloldalán, Észak-Komáromban közös képviselő-testületi ülésen adták át a két város elismeréseit az arra rászolgálóknak.

Stubendek László Észak-Komárom volt polgármestere vehette át a Komárom díszpolgára címet, amelyet elkötelezett magas színvonalú közösségi munkája, példamutató egyénisége, emberfeletti tenni akarása miatt érdemelt ki.

Stubendek László a Gömör-vármegyei Rimaszécsen született 1953-ban, régi tanítói családban. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát a nagyhírű kassai magyar Ipariban végezte. Ezután a Brünni Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karának hallgatója lett. Friss diplomásként a komáromi hajógyárban kezdett el dolgozni. Ezután a mezőgazdasági gépgyárba került.

A kezdetektől fogva aktív társadalmi és közösségszervezői tevékenységet vállalt Komáromban. A rendszerváltást követően a városi önkormányzat képviselő-testületének tagjává választották, majd hat éven át a város alpolgármestere volt. Az alpolgármesteri megbízatás után a 2000-es években az önkormányzat Városfejlesztési, majd a Nemzetközi kapcsolatok és Idegenforgalmi Bizottságának elnökeként vett részt Komárom fejlesztésében. „A két Komárom érdekében kifejtett munkássága elismeréseként“ 2005-ben Pro Urbe Komárom díjat kapott.

A 2014-es önkormányzati választásokon Észak-Komárom polgármesterévé választották. Polgármesterként a két városrész, Észak- és Dél-Komárom közös, egy-Komárom tudat megerősítésén munkálkodott, ami mindig, kölcsönösen viszonzásra talált Dél-Komárom vezetésénél is. Továbbra is tevékeny szereplője a civil életnek jelenleg is. Több,mint tizedik éve elnöke Észak-Komárom egyik legrégibb és legnagyobb taglétszámú magyar szerveződésének, a városi Csemadoknak. Kiállításokat, előadásokat, hangversenyeket és fesztiválokat szerveznek. A Concordia vegyeskarban énekel és a Szent András-bazilikában orgonál. A Komáromi Imanapok egyik szervezője, és tagja a Magyar Egyházzenei Társaságnak és a Szent György Lovagrendnek.

Meggyőződése, hogy a közvetlen és segítőkész emberi kapcsolatokkal szebbé lehet tenni mindennapjainkat. Odaadó, kitartó munkával Komárom stabil fejlődését lehet építeni és hosszútávon biztosítani.

Vallja a két városrész – egy Komárom eszmét. Mert ami egybetartozik, az bármilyen politikai valóságban is egy egységet alkot!

Komárom Városért emlékérmek

2018-ban a Magyarország tortája versenyen döntős lett 2 tortával is, amiből a Komáromi kisleány tortával sikerült elhoznia az első helyezést, így komáromi lett az ország tortája. A tavalyi évben az év fagylaltja versenyen kézműves kategóriában bronzérmet és közönségdíjat is magának tudhatott. Megszerette a szakmát, és vallja, hogy ez talán még csak a kezdet…

Elhivatottsága meghozta a gyümölcsét, magas színvonalú, törekvő, kitartó munkája méltóvá teszi az elismerésre.

Összesen 11 éremmel rendelkezik a Junior Európa – és Világbajnokságokról. 2018-ban a magyar olimpiai csapat tagja volt az Ifjúsági Olimpián, Buenos Airesben. Egyéniben itt kilencedik helyezést ért el míg vegyes párosban aranyérmet szerzett, így ifjúsági olimpiai bajnoknak mondhatja magát. Az elmúlt két évben két világcsúcs részese is volt. Az elsőt a 2017. évi Világbajnokságon lőtték csapatban, amely csúcs azóta is fenn áll. A második világcsúcsát egyéniben sikerült elérnie a 2017. évi 50 méteres Junior Európa Bajnokság 60 méteres fekvő versenyszámában. 2018 óta a magyar sportlövő válogatott olimpiai kerettagja, s fiatal kora ellenére már ott szeretne lenni a 2020-as Tokiói olimpián amire reális esélye van.

Szabolcs már gyermekkorában késztetést érzett, hogy a saját belső világát érő hatásokat a zene sokszínű nyelvén keresztül fejezze ki. Húszas évei elején még csak hangszereléssel és átírással foglalkozott. Első komolyabb műve a „Komáromi ünnepi mise” címet kapta, melyet 2009-ben mutattak be.

2010. tavaszán felcsendült első zongoraversenye, majd ezt követően Mikolasek Zsófiával együtt zenés mesejátékot írt az Egressy Béni zeneiskola növendékei számára, melynek bemutatóját 2011 tavaszán rendezték. Az „Ali Khodzsa és a bölcs kisfiú” története című mesejáték sikeres ősbemutatóját még két teltházas előadás követte. Számos sikeres produkciót készített Vizeli Csabával, a Magyarrock Dalszínház vezetőjével együtt is. 2012-ben Komárom Város Kultúrájáért Díjában részesült.

2015. nyarán megalakult a Komáromi Kamarazenekari Egyesület, amelynek Medveczky Szabolcs az elnöke azóta is. Az egyesület célja: Komárom és környéke zenei életének fellendítése, segítése, továbbá Észak- és Dél-Komárom zeneszerető közönségének minél szélesebb spektrumú zeneirodalmi ismeretinek bővítése. A város kulturális zenei rendezvényein való állandó részvétele mellett zenélési lehetőséget biztosít a zenei pályát választó fiatal tehetségek, valamint a muzsikát kedvelő és amatőr módon művelő zenészek számára is. Az általa vezetett kamarazenekar évente 4-5 koncertet ad többféle stílusban, magas színvonalon.

Horsa Istvánné gyűjtési és dokumentálási tevékenysége egyfajta összekötő kapocs az otthon maradottak és az áttelepítettek között. Gyűjtése során megszerzett tapasztalatait, adatait rendszeresen adja közre, az általa rendezett múzeumi, vagy felvidéki időszaki kiállításokon túl előadások formájában, akár a komáromi Múzeumbarát Kör összejövetelein, akár a környék nyugdíjas klubjainak rendezvényein. Előadásai, kiállításai, valamint múzeumpedagógiai tevékenysége a különböző szakfolyóiratokban, mint a Néprajzi hírek, vagy a Honismeret is megjelennek.

2001-ben Komárom Város Polgármesteri-díjában részesült, emellett munkásságát itthon és több érintett felvidéki településen is elismerő és köszönő oklevéllel díjazták: így Naszvadon 2005-ben, 2011-ben és 2017-ben (mert „hozzájárult a falu történetének megörökítéséhez”), és Komáromszentpéteren 2012-ben. Önkéntes néprajzi munkásságát a Néprajzi Társaság 2003-ban Sebestyén Gyula-díjjal ismerte el. Az Önkéntes Néprajzi Gyűjtő Szakosztályban évek óta aktív szerepet vállal, mindemellett Horsa Istvánné nagy súlyt fektet saját önképzésére is. 2018-ban a Magyar Néprajzi Társaságtól Pro Ethnographia Minoritatum-Emlékérmében részesült, a határon túli magyar kisebbségek hagyományos kultúrájának kutatásában elért kiemelkedő eredményéért.

2006-ban sportágat váltott kick-boxra és thai boxra így a győri Unicentrál Bulls Kick-Box és Thai Box Sportegyesületben folytatta munkáját.

2006 óta komáromi sportolónk ötszörös thai box Világbajnok, négyszeres thai box Európa-bajnok, háromszoros K-1 Világkupa győztes, tizenegyszeres K-1 és thai box Magyar Bajnok, háromszoros K-1 Szlovák Bajnok, kétszeres K-1 Cseh Bajnok, K-1 Osztrák Bajnok és thai-box Nemzetközi Bajnok, valamint a K-1 és thai-box Magyar Válogatott sokszoros kerettagja.

A kick-box és thai-box sportágban is a versenyzés mellett mind edzői, mind bírói tevékenységet is végez. Sándor 2009-ben saját sportegyesületet indított Komáromban Alexandros Kick-Box és Thai box Sportegyesület néven. Személyében komáromi tanítványai egy hihetetlen akaraterővel és kitartással rendelkező, mindenkinek példát mutató személyiséggel rendelkező embert ismerhetnek meg. Kevés nála jobb példa van a mai fiataloknak, aki megmutathatná saját eredményein keresztül, mennyire fontos, hogy legyen egy céljuk az életben és küzdjenek érte bármi áron.

Polgármesteri-díjak

Sok ezernyi komáromi családhoz hasonlóan Turi Győzőné életét, sorsát is döntően meghatározta a XX. századi magyar történelmi tragédia: a felvidéki magyarságot sújtó kitelepítés. A család – követve a többi felvidéki magyart- Komáromba költözött. A honvágy a Duna másik oldalán fekvő Izsa közelébe hozta őket, s Szőnyben települtek le. A sok, hozzájuk hasonló sorsú család szoros közösséget hozott létre a városrészben. Az általános iskolát már Szőnyben kezdte, majd a Jókai Mór Gimnáziumban érettségizett. Több szaktanfolyamot is elvégzett, s könyvelőként dolgozott, mindig komáromi munkahelyen. Munkáját kiváló dolgozó kitüntetéssel ismerték el.

Igazi közösségi lényét az a vezérelv kíséri, hogy tenni kell embertársainkért, de tenni mindig csak felelősséggel szabad. Szereti az új kihívásokat, szüleitől, nagyszüleitől azt az útravalót kapta, hogy mindig mindenért meg kell küzdeni és a munka eredményét a család, a közösség megbecsülése minősíti. Alapító tagja a Szőnyért, Molajért Cselekvők Közösségének, alelnöke a Városunkért Klubnak. Szorgalmazta városunk aktív tagjainak csatlakozását a világ magyarságáért síkra szálló Panoráma Világklubhoz, ennek komáromi elnökeként csodálatos Wass Albert estet szervezett a komáromiak nagy örömére. Férjével együtt egyik vezetője a természetjáró szakosztálynak, bejárták hazánk szép tájait. Többször sikeresen teljesítette a Gerecse 50-et, a Vértes 50-et, és az Írottkő 70-et. Évente rendszeresen részt vett a Magas-Tátrai Túrán. Majd 30 éve járja Erdély tájait, 2006-ban nyerte el, s büszkén viseli a Tiszteletbeli székely címet. Erdélyben részese volt a Madarasi Hargitán állított kettős kereszt és a Nyerges tetőn állított kopjafa megszületésének.

Nélkülözhetetlen tagja a felvidékiek sorsának megmutatását felvállaló Kecskés László Társaságnak és a Rákóczi szövetség komáromi alapszervezetének. A keresztényi értékek mentén ezer szállal kapcsolódik az egyházi közösségekhez is.

Wass Albert írta: „minden ember egyforma, de az ember annyit ér, amennyit a közösség érdekében dolgozik”. Turi Győzőné, – izsai felvidéki gyökereit soha nem feledve – életerejét, szervezőkészségét új szülőföldje, szeretett városa, Komárom szolgálatába állította, ez méltóvá teszi az elismerésre.

1976-ban született Szőnyben. Családja révén tősgyökeres koppánymonostori, melyre mindig büszke volt. Asztalos mesterként dolgozik, munkáját nagy szeretettel és kellő szakmai tudással végzi. Folyamatosan képezte magát, hogy hivatását kifogástalanul végezhesse. Kezdettől fogva hangsúlyos volt számára Koppánymonostor városrész kulturális élete, fontosnak tartja a társadalmi szerepvállalást és a helyi közösség építését, szívesen kapcsolódik be azokba a kezdeményezésekbe, amelyek ezt erősítik. A Monostori Kulturális Egyesület alapító és elnökségi tagja. Az egyesület rendezvényeit szívügyének tekinti, fő szervezője az augusztus 20-i megemlékezéseknek, de a költészet napja, Luca nap, húsvéti állatsimogató, falunap, szüreti felvonulás mind-mind a nevéhez fűződik. A Monostori Dalárdának szintén alapító tagja. Szabadidejében elhivatottan foglalkozik Koppánymonostor helytörténeti kincseinek felkutatásával, ötletadója volt a Dózsa György Művelődési Házban található, Legát István gyűjteményéből 2017-ben nyílt „Monostori mesterségek” című állandó helytörténeti kiállítás létrejöttének, melyet kétkezi munkájával is segített. Lakóhelyét, természeti és építészeti környezetét csodáló, szerető ember. Önzetlen munkájával mindig támogatja a monostori művelődési ház körüli fenntartási feladatokat, nevéhez fűződnek a monostori hirdető táblák és a Komárom Város Önkormányzata által állíttatott Trianon-emlékharang fából készült szerkezete is a keze munkáját dicséri. Jelenleg saját ötletének megvalósításán, egy állatsimogató létrehozásán dolgozik.

Móron született 1949-ben, felvidéki magyar család gyermekeként. Középiskolás diákéveit a Komáromi Jókai Mór Gimnáziumban töltötte, ahol 1967-ben érettségizett. Műszerész végzettséget szerzett. Informatikusként, rendszergazdaként 23 évet dolgozott a Komáromi Polgármesteri Hivatalban. Támogatta a pályakezdő fiatal informatikus kollégák kezdetei lépeseit, tudását és szakmai hozzáértését mindig megosztotta velük. A 90-es évektől tevékenyen részt vett az országgyűlési és a helyi önkormányzati választások lebonyolításához szükséges informatikai rendszer működtetésében. Aktívan közreműködött abban, hogy az önkormányzati fenntartású intézmények zökkenőmentesen áttérhessenek a XX. század által megkövetelt számítástechnikai programok használatára. Segítőkész volt, igyekezett a legjobb tudása szerint gyorsan, hatékonyan megoldani az új rendszerek használata során jelentkező problémákat. Sportszeretete már kamaszkorában megnyilvánult, diákéveiben rendszeresen részt vett az atlétikai versenyeken, a labdarugó és kosárlabda tornákon. A labdarúgás iránti szenvedélyét híven tükrözte, hogy játékvezetői képesítést szerzett. A rendszeresen vezetett mérkőzéseket a megyei bajnokságban. A 90-es években aktívan részt vállalt a Komárom-Komarno Nemzetközi Utcai Futóverseny szervezésében. Közreműködött az eredmények gyors, szakszerű feldolgozását biztosító számítástechnikai program kialakításában. A sport iránti elhivatottsága, különösen a kézilabda iránti szenvedélye vezette arra, hogy munkája mellett ellássa a Komáromi Atlétikai Klub Elnöki tisztségét. Tőle telhetően mindent megtett annak érdekében, hogy a női és férfi kézilabda csapat egyre feljebb és feljebb léphessen a ranglistán. Évente megszervezte az Új Kenyér Kupát. Örök szenvedélye volt a tenisz is, amit nyugdíjasként is fáradhatatlanul űzött. Játékszeretete sokakat magával ragadott, igyekezett átadni játéktudását. 2018-ban távozott az élők sorából. A díjat felesége és lánya veszik át.