„Ez a mi karácsonyi újjászületésünk, ami az isteni Újszülött ajándéka”

– Egy-egy adventi, karácsonyi várakozás lélekben mindig egyforma?

– Sok dolog van az életünkben, ami mindig ugyanolyannak tűnik, de mégis mindig egy kicsit más. Ez kiemelten igaz az adventi karácsonyi előkészületekre. A karácsony ünnepkörének sok kedves szereplője van. Természetesen a Szent Család a főszereplő, de rájuk tekintve is több kép jelenik meg lelki szemeink előtt. Az angyali üdvözlet Máriája, a Lélek szavára hallgató József, a szálláskeresés, a barlangistállóban felsíró isteni Gyermek, a kis Jézus körüli szülői szeretet, a menekülés. Olyan nagy hatású képek ezek, amelyek tanítanak napjaink életéről, családjairól is.

– Mely képek hatnak leginkább a ma emberére?

– A szívünkre leginkább azok, amelyek meghatározzák a mostani élethelyzetünket is, ott vannak gondolatainkban napi kihívásaink és örömeink hétköznapi sorozatában. A kis Jézus körül nagy a sürgés-forgás. Sokak kedvence az örömhírt éneklő fényes angyalsereg, mások a gyermek keresésére lelkesen induló kisbojtárban ismerik fel magukat. Az ünnep kedvességében még azt is elviseljük, ha a lusta és cinikus pásztor szerepe a miénk. Persze reméljük, hogy egyszer majd mi lehetünk a bölcs öreg pásztor. Tanulságokat sugalló, kedves, szép, lelkesítő, reményeket keltő legendákról van szó. Jó lenne mind mélyebben befogadni mindannyiuk üzeneteit. De nekem mégis a Csillag a legfőbb szereplő.

– Mivel vívta ki ezt a helyet?

– A Csillag hirdeti meg az isteni kegyelmi terv megvalósulásának kezdetét, az egész evangéliumi eseménysoron át az égen ragyog. Jelez, hív, megszólít, utat mutat, hazavezet. Hírül adja az isteni ígéret, a prófétai jövendölés beteljesülését. A fény követésére biztat, erőt, bátorságot, biztonságot ad, mutatja a hit zarándokútján járónak a fényt. Irányítja lépteinket az Élet forrásához, el tud vezetni az atyai házba, családiasságot ad. A Csillag irányítja lépteinket az élet forrásához. Napkeleti bölcs királyok találták meg segítségével a kisdedet az édesanyjával. És önmagukat, életük beteljesedését. Nagyon hosszú, akadályokkal nehezített út volt. De azoké lett a hittel való látás jutalma, akik mindezt végigjárták. A Csillag vezette őket. A mi hivatásunk is az, hogy a Csillag nyomába szegődjünk.

– Mi van azokkal, akik nem tudják követni teljességgel az ideált?

– A mindennapok része, ha valakinek félresiklott az élete, ha olyan rossz döntéseket hozott, amelyeknek viselnie kell a következményeit. Könnyűnek tűnő megoldás, ha ilyenkor lemond az ideálról, esetleg megtagadja vagy úgy tesz, mintha nem is lenne, hátha ezzel felmentheti magát. A magam gyengeségét elismerve is mutatnom kell a jó irányt. Szülőként, nevelőként nem tehetek mást. Nem árulhatom el a rám bízottakat. Megélhetjük az újabb csodát, ha kalauznak hűséges maradok, újra vándor lehetek. Ez a mi karácsonyi újjászületésünk, ami az isteni Újszülött ajándéka.

Hagyományosan

A hagyományokat folytatva zajlik az Ádám, Éva nap estje a rendházban. A közös imádkozást követően szerény ajándékokkal köszöntik egymást a rend Péliföldszentkereszten élő tagjai. A vacsora menüje évek óta változatlan: halászlé, rántott hal, mákos guba. A mise 22 órakor kezdődik a kegytemplomban.

– Mitől pirosbetűs a karácsony?

– Az öröm, a béke és a család ünnepe. Nagyon fontos értékekről van szó. Szükségünk van a karácsonyi hangulatra, a fényekre, az ízekre, az illatokra is. Ezek lélekemelő dolgok. De visszássá válik mindez, ha csak ezekre szűkül az ünnep. Ha a díszlet veszi át a főszerepet. Tartalom nélküli, üressé váló koreográfia is lehet belőle. A legrosszabb esetben a külsőségek el is nyomhatják az ünnep legfontosabb üzenetét. Adventi várakozásunk felkészíthet az ünneplésre. Ha jól készülünk, akkor ebben a folyamatban helyet kaphatnak a külsőségek is, de csakis azért, hogy jobban kiemeljék a lényeget. Jézus születését. A közös ünneplést nagyon tudják veszélyeztetni a hétköznapi feladatok, az elvártnak hitt munkák. Szomorú, amikor az ünnep kapcsán veszekszünk, amikor irreális elvárásoknak akarunk megfelelni vagy ilyen gátakat emelünk saját magunk elé.

– Az ünneplés művészete megtanulható?

– Ebben is példát mutatott rendalapítónk, Don Bosco. Nagyon sok hétköznapi teendője mellett is mindig volt energiája arra, hogy a fiatalokat felkészítse az ünnepre. Közös munkával született meg a jászol, közben gyóntatott, lelkesített és persze tanított. Fiai gondolataiban egységgé állt össze az ünnep a játékból és a munkából, illetve a lelkiségből. Ez a harmónia mindig is a szalézi lelkiség és pedagógia fő törekvése. Mert ebben a harmóniában születik meg Isten fiainak szabadság és vidámsága.

A reményünk megszületett...

A Don Bosco Szaléziak, a Segítő Szűz Mária Leányai, a Szalézi Ifjúsági Mozgalom csoport négy korosztálynak kínált lehetőséget a karácsonyi felkészülésre Péliföldszentkereszten. A 12–14 évesek Az isten szól hozzánk mottójú programját Quadros Lytton vezette, a 15–18 évesek koordinátora Paduraru Ági szalézi nővér volt. A reményünk megszületett elnevezésű, 18–24 éveseket váró találkozó házigazdája is Quadros Lytton atya volt. A 24–35 éves fiatalok lelki felkészülését Márkus Zoltán atya vezette. A hívó gondolat így hangzott: Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szerint, élővíz forrásai fakadnak.