Nyugdíjasként is ott segít, ahol tud a bakonysárkányi telefondoktor

Életpályája 1954. február 17-én Kisbéren kezdődött, mert akkor ott éltek szülei, akik kétéves korában elváltak. Édesanyjával akkor költözött Bakonysárkányra Zoltán bátyjával együtt, s ott nőtt fel a két fiú. János ma is ebben a községben él, nem költözött Mórra, mint testvére, illetve Székesfehérvárra mint Gertrúd, a későbbi féltestvérük.

A helybéli általános iskola elvégzése után Székesfehérváron akarta kitanulni a kovács mesterséget, de egy év után meggondolta magát, s barátai hatására inkább ő is dolgozni kezdett az ottani járműjavító üzemben. Másfél év múlva a Kisbéri Állami Gazdaság lemezkészítőjébe került, ami akkor a történelmi lovardaegyüttes egyik épületében működött.

A Magyar Posta Távközlési Üzemében 1972-ben kezdte a munkát, s akkor nem gondolta, hogy több mint négy és fél évtizedig marad ott. Pedig így történt.

A székesfehérvári brigádban ő volt a legfiatalabb; épp csak elmúlt 18 éves. Betanított hálózatszerelőnek vették fel. Első konkrét feladata egy MÁV-os telefonvonal megjavítása volt, amit sikerrel teljesített. Ennek köszönhetően szolgálati kerékpárt kapott, ami komoly elismerésnek számított akkoriban. Attól kezdve nem kellett kilométereken át gyalogolnia. Később egy oldalkocsis motorkerékpárral mehetett a helyszínekre, s igazi úrnak gondolta magát, mert ez csak keveseknek adatott meg hajdanán.

Többnyire a Móri Járás területén dolgozott. Magánszemélyeknél, cégeknél és intézményeknél egyaránt. Akkoriban egy-egy faluban maximum harminc telefonkészülék működött. A párttitkárnak, a tanácselnöknek, az orvosnak, a rendőrnek a lakásán is megcsörrenhetett, az iskola igazgatójának viszont csak az irodájában. Neki hordozható készüléke is volt. No, nem olyan, mint a mai mobilok, hanem tekerős, amit a hadseregnél TBK-ént rövidítettek. Jelentése ez volt: Tábori Távbeszélő Kézi Készülék.

Ettől a kezdetleges, de akkoriban is azért jól működő technikától jutott el ő is az internet mindent behálózó világába, mert nyugdíjba vonulása előtt már annak segítségével javította ki a hálózat hibáit. Közben megismerte a croossbar-rendszer működését épp úgy, mint az ISDM-vonalakét, vagy az IP-TV rendszerekét.

Ez utóbbiakét természetesen csak az internet elterjedése után. Úgy is fogalmazhatunk, hogy meghatározó munkaeszközei a csavarhúzóktól a laptopokig terjedtek. Bár már nyugdíjba vonult tavaly augusztus 20-án, azóta is használja mindegyiket, mert ha szükség van rá, változatlanul ott segít, ahol tud.

Különleges hobbija a tőrkésgyűjtés

Kovács Jánost sokan ismerik a távbeszélő kézi készülékek és a telefonhálózat „gyógyítójaként”. Munkája során rengeteg emberrel találkozott. Azt viszont csak kevesen tudják róla, hogy ritka hobbija is van. Ez pedig nem más, mint a tőrkések gyűjtése. Ezek olyan kétélű, hegyes szerszámok, melyek – ő fogalmazott így – valamitől titokzatosak. Vonzásuk van. Legalábbis számára. Gyűjteményének legújabb darabját egy fegyverkováccsal készíttette, aki szarvasagancsot illesztett hozzá markolatként. Amikor másik hobbijának hódolva az erdőt járja, újabban ezt viszi magával. Minimum tíz, de inkább tizenöt kilométert sétál naponta a természet lágy ölén. Többnyire a lakóházától nem messze található faluvégtől indul Mór felé, de előfordult már, hogy útközben eltévedt, s Császáron kötött ki. Akkor jóval többet „tett a lábába”, mint tervezte, de így sikerült felejthetetlen élményeket szereznie.