siker

2017.12.30. 14:16

Ő az ország legbefolyásosabb cégvezetőnője

Magyarország legbefolyásosabb női cégvezetője Dávid Ilona, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója, aki több mint 38 ezer ember munkáját irányítja, ugyanakkor az egyike azoknak, akik a legkevesebb szabadidővel rendelkeznek. A Dunaalmáson felnőtt és a tatai Eötvös József Gimnáziumban érettségizett hölgy – ugyan hosszú egyeztetések után, de – azért szakított egy órát arra, hogy válaszoljon kérdéseinkre.

Palásti Péter

Dávid Ilona, a MÁV elnök-vezérigazgatója a Keleti pályaudvaron a legújabb Flirt motorvonat vezetőjével, György Lászlóval beszélget

Forrás: MW

– Meglepte, hogy a tavalyi harmadik hely után az idén a legbefolyásosabb üzletasszony lett a Forbes magazin listáján?

– Igen, mert nem számítottam rá. Amikor megtudtam, elgondolkodtam azon: valójában mit is jelent ez? Úgy gondolom, például azt, hogy egy konkrét szakmai területen az embernek van szava.

– Szép is volna, ha a Magyar Államvasutak elsőszámú vezetőjeként önnek nem lenne. Ez együtt jár a beosztásával, amit korábban kizárólag férfiak töltöttek be. Nőként mennyire más irányítani egy ilyen nagy céget?

– A lényeg szempontjából semmi. Különbség talán abból adódhat, hogy nőként empatikusabb tudok lenni, jobban reagálok az emberi problémákra, és azok megoldására. Bár szigorú és következetes vagyok, nem jellemző rám sem a kiabálás, sem a hisztizés. Annyit tennék még hozzá ehhez, hogy nem csak a vasút és a pénz szemszögéből nézem a MÁV-ot, hanem az alkalmazottakéból is.

– Több mint 38 ezer ember munkáját irányítja. Hányan segítik ebben közvetlenül, s közöttük hány nő van?

– Mióta én vagyok az elnök-vezérigazgató, növekszik a vezető beosztású hölgyek száma. Közvetlen munkatársaimnak nagyjából a fele már a szebbiknek tartott nemhez tartozik. A csúcsvezetésben egyébként húszan vannak, a gazdasági, valamint a humánerőforrás vezérigazgató-helyetteseken kívül például a stratégiai és fejlesztési főigazgató szintén nő.

– Minden napja annyira sűrű, mint a mai? Mikor volt legutóbb odahaza, Dunaalmáson?

– Tavaly jártam egyszer Tatán, gyermekkorom helyszínén régebben, de hamarosan újra megyek az édesanyámmal együtt, s halottak napján mi is viszünk virágokat ott nyugvó szeretteink sírjaira.

– Vonattal vagy gépkocsival utaznak?

– Ezt még nem döntöttük el. Egyébként gyakran vonatozom. Főleg szakmai okok miatt, de magánemberként is. Nemzetközi konferenciákra szinte mindig.

– Néha álruhában is, mint egykor Mátyás király?

– Nem, mert felismernek. Egy ilyen nagy létszámú cégnél az elsőszámú női vezető ugyanis nem rejtőzhet el; igaz, én nem is akarok. Azért volt rá példa, hogy egy nemzetközi tanácskozáson az egyik küldöttség tagjai közül néhányan azt hitték, hogy férfikollégámnak én vagyok a személyi asszisztense, s nagyot néztek, amikor tisztáztuk a félreértésüket. Többször is bocsánatot kértek, s akkor tudtam meg, hogy Európában én vagyok az egyetlen nő, aki vasúttársaság élén áll.

– Ráadásul olyan, aki nem csak a MÁV egészét tudja vezetni, de mozdonyokat is. Tudok róla, hogy korábbi találkozásunk óta már le is vizsgázott. Ugye, nem azért, hogy így is enyhítse az ország legnagyobb vállalatánál szintén jelentkező munkaerőhiányt?

– Természetesen nem. De hadd pontosítsak. A motorvonatok vezetését szerettem volna kitanulni. Az első részt teljesítettem, ám a gyakorlati óráim még hiányoznak. Amikor a fiam kicsi volt, az óvodából hazafelé tartva mindig ki kellett menni vele a tatai vasútállomás felüljárójára, s onnan nézte a mozdonyokat, mert imádta őket. Amikor az államvasutak élére kerültem, úgy éreztem, hogy nekem is meg kell tanulnom a szerelvények vezetését, ami sikerült is. Menetrendszerű járatokat viszont még nem vittem, és erre azért nincs is szükség.

– Akkor mire, pontosabban kikre lenne szüksége a MÁV-nak?

– Csaknem négyszáz betöltetlen álláshely van nálunk jelenleg, ami a teljes létszám egy százalékát sem éri el. Főleg jegyvizsgálókra, váltókezelőkre van szükségünk, de sok szakterületen tudnánk még alkalmazni a jelentkezőket. Tény, hogy senki sem születik vasutasnak, ezért elsősorban azokra az emberekre van szükségünk, akik olyan szakmákkal rendelkeznek, hogy könnyen és gyorsan átképezhetők. Ennek érdekében vonzó ösztöndíjrendszert vezettünk be, kiszámítható életpályamodellt alakítottunk ki és a szociális hálónk is megbízható.

– Azért a sokfajta munkakört betöltők között mindenképpen a mozdonyvezetők a kulcsfigurák. Közülük – főleg a nyugati országrészen élők – hányan mentek át Ausztriába vagy Németországba dolgozni?

– Nem tudom. Azt nem mondhatom, hogy senki, de az egészen biztos, hogy csak nagyon kevesen. A Lajtán túl ugyanis kizárólag az lehet tartósan mozdonyvezető, vagy bármilyen beosztású vasutas, aki német nyelvből a szakmai vizsgát is sikerrel leteszi. Ilyen felkészültségű magyar szakember viszont alig van, így nem jellemző az elvándorlás. Más kategóriába tartoznak a GYSEV alkalmazottai, akik vezethetnek szerelvényeket Ausztriában, de csak meghatározott nyomvonalakon.

– Apropó! Nyomvonalak. Sajnos sok megszűnt, de még többet kell felújítani. Hogyan állnak ezzel?

– A lehetőségeinkhez képest jól. És nem csak a fővonalakon, de a mellékszárnyakon is. Ráadásul nem csupán a sínpályák biztonságosságára figyelünk oda, de a járműpark fejlesztésére, és a vasútállomások modernizálására szintén. Ez utóbbiak közül a közelmúltban újult meg a kaposvári, a keszthelyi, a balatonfüredi, a celldömölki, de tervezzük a tatabányai pályaudvar átépítését is.

Dávid Ilona, a MÁV elnök-vezérigazgatója a Keleti pályaudvaron a legújabb Flirt motorvonat vezetőjével, György Lászlóval beszélget. Forrás: MW

– Említette, hogy a járműparkot is fejlesztik. A közelmúltban hallani lehetett arról, hogy nálunk is járnak majd emeletes személyszállító vonatok. Mikor szállhatunk fel ilyenekre?

– Leghamarabb 2019 tavaszán érkeznek majd az új, részben hazai gyártású Stadler KISS motorvonatok. A svájci járműgyártó elmondása szerint jelentős hazai hozzáadott értékkel valósul meg ezek gyártása, mert a betétkocsik a Dunakeszi Járműjavítónál készülnek. Emellett a Stadler szolnoki üzeme is jelentős részt vállal a munkából, de Szolnokon, a MÁV-START műhelyében hamarosan ugyancsak elkezdődik a saját fejlesztésű IC+-járművek sorozatgyártása.

– Mindez biztató. Még sikernek is mondható. Ön is így gondolja?

– Szerintem a siker mindig csak valamihez viszonyítva mérhető. Én örülök annak is, hogy rendezetten, jól működik a MÁV, mert 2012-ben ez a rövidítés még szitokszónak számított. Azóta felszámoltuk a párhuzamosságokat, emeltük a szolgáltatás színvonalát és hatékonyságát, tovább javítottuk a cég gazdaságosságát. Jól bánunk a pénzzel is, amit egyértelműen bizonyít, hogy jelentősen csökkent az adósságunk, bár még mindig nincs minden rendben. Egyszerre ugyanis mi sem tudjuk az összes gondot megoldani, de átgondolt súlyozottsággal igen.

– Iménti válaszából kiragadok egyetlen szót: pénz. Az utóbbi hónapokban több politikus is „turkált” a zsebében, s nehezményezték, hogy havi fizetése a köztársasági elnök juttatásainak duplájánál is több. A korrekt újságírás egyik fő szabálya, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Eddig ön sem nyilatkozott erről.

– Mert senki sem kérdezte. Ezzel kapcsolatban egyébként csak annyit mondhatok, hogy a fizetésemet nem magamnak állapítottam meg. Én konkrét feladatra szerződtem, melynek dotálását a munkáltatóm, vagyis az állam nevében eljáró kormány határozta meg. A későbbi béremeléseket szintén. Nem én mondtam meg korábban sem, hogy mennyiért vállalom ezt az állást, hanem az állam szabta meg, hogy mennyit fizet nekem, ha jól végzem a rám bízott feladatokat. Én eddig is erre törekedtem, s a jövőben is erre fogok.

(Az interjú eredetileg az október 31-i 24 Órában jelent meg.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában