új utakon

2017.12.26. 10:28

Csípős utat választott magának a dömösi chilitermesztő

Fabi Dávid a chilitermesztésben találta meg a boldogságot.

K. Cs.

– Hogyan ismerkedett meg a chilivel?

– Erős paprikák mindig voltak a kertben, csak nem így hívtuk őket, hanem nagyon erősnek és kicsit erősnek. Egy barátom mutatta, hogy vannak ezeknél durvábbak és más jellegű paprikák is. Ezeknek teljesen más az ízviláguk, mint azoknak, amiket itthon ismerünk. Vannak közöttük gyümölcsös, trópusi jellegűek, főleg a sárgák. A pirosak íze jobban hasonlít a hazaiakéra. És hát persze nagyságrendekkel, több százszor-ezerszer csípősebbek, mint amiket ismernek itthon.

– Honnan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozzon?

– A döntés előtt végigkóstoltam a többi kistermelő kínálatát és láttam, hogy az igazán csípősek hamar elfogynak. Volt olyan termelő, akinek decemberben már nem volt terméke. Ekkor gondoltam arra, ha nem tudok venni, akkor megtermelem én magamnak.

– Honnan szerzi be a magokat?

– Külföldről rendelem őket, Spanyolországból, a Kanári-szigetekről.

– A saját terméséből szokott eltenni magot?

– Igen, de ezek nem biztosak, mivel a chili önporzó. Ha elültetsz egymás mellé sok fajtát, akkor valami lesz belőle, de nem biztos, hogy ugyanaz. Így születnek az új fajták is, de ha nem tudatosan csinálod, akkor nem garantált a végeredmény. Bármi lehet belőle.

– Készített már ilyen véletlenszerű paprikát?

– Most raktam el párat, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

– Milyen volt az első éve? Hány palántával indult?

– Elégedett vagyok, mivel nem tudtam, hogy mire számítsak. A növények melegházas nevelésűek voltak, nagyjából ötszáz tővel kezdtem. Idén szeretnék szabadfölddel is próbálkozni. Majd meglátjuk, mennyire bírja a dömösi éghajlatot. Nyilván nem tudom azokat a körülményeket reprodukálni, mint külföldön. A talaj, a meleg és napsütés mind befolyással van a növény erősségére. Itthon senki nem méreti be a paprikájának a csípősségi fokát, ezért nem is fontos annyira, hogy a végeredmény teljesen megegyezzen a külföldivel. A lényeg, hogy jól érezzék magukat a növények a kertben.

– Van valamilyen speciális technológia, ami eltér a magyar tévépaprika termesztésétől?

– Sokkal melegebb kell nekik, már a palántáknak is. Az érési idejük is jóval hosszabb, van közöttük olyan, aminek több mint 120 nap a tenyészideje. Már folyamatban van a magok csíráztatása, de aki most belekezd, az még sikeresen szüretelhet idén nyáron.

– Hány fajtája van jelenleg?

– Tavaly hat félével próbálkoztam. Idén lesz nyolc, de a termékek nagyjából ugyanazok maradnak, csak többféle paprikából fogom elkészíteni őket. Ezeken kívül lesz pár érdekesség, amiből csak tíz-tíz tövet fogok nevelni. Összességében idén 800 palántát terveztem.

– Milyen termékeket készít belőle?

– Vannak házi gyümölcslekvárjaim, ezek ugyanazok, mint amit a nagyi készített hajdanán. Gyümölcs, cukor és egy kis chili van bennük. Ezek egyes erősségűek. Vannak paradicsomos szószaim is, amihez én termelek mindent. Ezek hármas erősségűek. És vannak az igazán durva ízesítők, amik ötös erősségűek. A fokozatokat én magam határoztam meg, ez az én skálám.

– Tartja a kapcsolatot a többi magyar chilitermesztővel? Milyen a viszonyuk? A magyar piac viszonylag kicsi.

– Az a baj, hogy tényleg azt hiszik, ez egy kicsi piac. A magyarok többsége alapvetően szereti a csípőset, de a fogyasztóknak a 95 százaléka nem is hallott még a chiliről. Azt kellene tudatosítani a termelőkben, hogy nem a maradék 5 százalékon kellene osztozkodni. Elsődleges feladatként ki kellene alakítani ennek az egésznek a kultúráját itthon. Mostanában felfigyelt erre a témára a sajtó is, úgy hiszem, most elindult valami pozitív változás ezzel kapcsolatban.

– Milyen tervei vannak? Hogy látja a jövőt?

– Két utat látok. Vagy a nagyon csípőseket keresik, vagy a kevert dolgokat, a kettő között nem annyira. A lekvárokban is van fantázia, mivel ilyet más nem készít. Ezekre szeretnék jobban ráfókuszálni és még több kevert szósszal piacra lépni. Szeretnék ezen kívül recepteket is megosztani az oldalamon, hogy tudják az emberek, mit mihez ajánlok. Tervek vannak, már csak az időmmel kell úgy gazdálkodnom, hogy minden beleférjen.

Amit a csípősségi skáláról tudni érdemes

A Scoville-skála egy csípősségi skála (Scoville heat unit, SHU) a kapszaicin relatív mennyiségét jelzi. Habár már 1912 óta létezik, csak mostanában terjedt el szélesebb körben. Sok csípős paprikaterméken már szerepel a Scoville-érték. A gyengébb magyar csípős paprikák 500-1000 között mozognak, az erősebbek 1500-2500 között. A világ legerősebb paprikafajtája a Carolina Reaper, ami 1 500 000-2 200 000 SHU. Ez megegyezik a paprikaspray értékével.

(A cikk eredetileg március 17-én jelent meg a 24 Órában)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában