Járőri és nyomozói tapasztalatra is szüksége van a Tatabányán dolgozó rendőrnőnek

Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott Tóth Andrea címzetes rendőr főtörzszászlós, a Komárom–Esztergom Vármegyei Rendőr–főkapitányság rendészeti Igazgatóság Tevékenységirányítási Központjának ügyeletese. 

Andrea a kemma.hu–nak elárulta, hogy teljesen váratlanul érte, hogy a felettesei jelölték a kitüntetésre. Amikor a miniszterelnökségtől felhívták egyeztetni, még rá is kérdezett, hogy nem hívtak–e téves számot. Pedig ahogyan korábbi és mostani munkájáról is mesélt a 24 Órának, jogosnak érezzük az elismerést. 

– A középiskolába jöttek rendőrök karriernapra, akkor nagyon megtetszett a hívatásuk, az hogy az emberek segítésének szentelték az életüket. Azonban én nem akartam főiskolára menni, hogy tisztként egy íróasztalnál üljek. Mindenképpen járőrként szeretem volna kezdeni. Ezért 1993–ban először közalkalmazottként kezdtem el dolgozni a gárdonyi kapitányságon, majd 1996–tól már hivatásos rendőrként végre járőrözhettem – kezdte történetét a főtörzszászlós, aki a tatabányai rendőrségen először a közrendvédelmi osztályra került, majd 2001–ben kérte áthelyezését a nyomozókhoz.

– Nagyon szerettem ezt a munkát is, hiszen itt már az ügyekben mélyebben is tudtam segíteni az embereknek. Nagyon sok fajta esettel foglalkoztam, amikkel mindig tanultam valami újat. Ez már nem is munka volt számomra, hanem hivatás, ami nehezen összeegyeztethető a családdal.  Nyomozóként előfordult, hogy a vacsoraasztal mellől kellett felállni és indulni az ország különböző városaiba – mesélte a rendőrnő, aki végül a második lánya születése után döntött úgy, hogy más módon szeretné segíteni a rendőrök munkáját. Andrea a tevékenységirányító központba került, ő veszi fel a 112–ről hozzá irányított hívásokat, Tata, Oroszlány, Kisbér és Komárom járások tartoznak hozzá. 

– Első hangzásra úgy tűnhet, hogy ez a munka a nyomozóhoz képest egy visszalépés, de ezt csak az gondolja, aki nem tudja, hogy a tevékenységirányítók feladata mennyire összetett. Itt minden eddigi tapasztalatomra, rutinomra szükségem van, hogy adott helyzetben megfelelő és hasznos segítséget tudjak nyújtani – magyarázta a kitüntetett, akinek az asztalán négy monitor és két telefon van. Nem ritka, hogy utóbbiak egyszerre csörögnek.

– Egy esetet az elejétől a végéig végig kell követnem, segítenem a hívónak és a kiérkező járőröknek egyaránt. Ha valaki a 112–t hívja, akkor kérheti hogy kapcsolják át az illetékes rendőrségre, ekkor csörög nálam a hívás. Ha például egy tatai hölgy van a vonalban, aki azt mondja, hogy kirabolták az a feladatom, hogy gyorsan több hasznos információt megtudjak tőle, hogy a szükséges segítséget minél előbb a helyszínre tudjam irányitani. Megsérült–e, hány elkövető volt, látta–e az arcukat, mit vittek el, merre és mivel menekültek, megfogtak-e valamit, amiről esetleg ujjlenyomatot tudunk venni – sorolta az elsőre felmerülő kérdéseket Andrea, aki szerint nagyon nehéz telefonon keresztül megnyugtatni és bizalmat ébreszteni az emberekben.

Többen is azt mondják, hogy nem a portással akarnak beszélni, pedig a vonal végén egy tapasztalt rendőr próbál segíteni nekik.