Gyerekszáj, avagy kicsi a bors, de nagydumás

Gyerekszáj sorozatunkban a kisemberek aranyköpéseit, meglepő, vicces vagy meghatóan aranyos elszólásait gyűjtöttük össze. Elsőként saját gyermekem öt évének termését hoztam.

Lakat a szádra

Mármint ha anyuka vagy. Csak semmi káromkodás, még akkor sem, ha félálomban véletlenül nem a kávéfőzőnek, hanem az előző este ottmaradt olajos serpenyőnek gyújtottál alá, ami kis idő múlva éktelenül füstölni kezd. Én is csak egy erőteljes „bakker” kiséretében rontottam ki a szobából, mire apró 3 évesem kétségbeesve rohant utánam:

– Jajj, anya, bakker van a serpenyőben?

Tudná, ha akarná, de nem akarja

Kétéves lánykám már elég szépen beszélt, de az elefánt szó valamiért csak „avajázs” maradt. Egy alkalommal megpróbáltuk szótagolva:

– Mondd, hogy e!

– E.

– Mondd, hogy le!

– Le.

– Mondd, hogy fánt!

Ekkor a felismeréstől felragyogó arccal rávágta: – AVAJÁZS.

Édes logika

A háromévesek brilliánsak az elméletgyártásban. Így volt ez nálunk is, amikor lányomnak egyik nap sikerült megfejtenie a nemiség mibenlétét:

– Anya, a lányoknak füle van, a fiúknak pedig fülifülije. (Mi sem értjük, hogy jutott erre a következtetésre.)

Megkönnyebbülés

A következő jelenet a napokban történt, Zora  már elmúlt ötéves. Előzménye, hogy kaptunk egy walkie-talkie-t, amit benn felejtettünk a gyerekszobában. Erre csak akkor jöttünk rá, mikor este páni félelemmel rohant ki, mondván, siessünk, szörnyeteg van nála. Szerencsére hamar ráleltünk a recsegő ketyerére.

Másnap reggel aztán már ő is megkönnyebbülve mesélt a nálunk vendégeskedő húgomnak, akivel pár napig osztozkodtak a szobán:

–  Képzeld el, éjjel megint megszólalt a „wókitóki”, felébredtem, de nem féltem, mert rájöttem, hogy csak te horkolsz! –  majd kedvesen megölelte a fülig pirult, kacagó nagynénit.

Őszinteségből jeles

Sokszor mosolygunk össze büszkén a leány apjával: Igen, nagyszerű munkát végeztünk, a gyerek felettébb rendben van. Egészen addig nem is tűnt fel, hogy talán kicsit túlzásba visszük a dicsérgetést, míg egy reggelizés alkalmával az ötesztendős Zora büszkén felnézett és megjegyezte:

– Látjátok, mekkora szerencse, hogy ilyen jól sikerültem!

Természetesen a férjemmel kis híján mindketten kiköptük a reggeli kávét...

Az ön gyermekének is van mondanivalója? Írja meg nekünk a [email protected] címre, hogy betehessük a következő válogatásunkba!