Hét gyereket szült, zászlóanya is lett

Mindenkit ismer a faluban, hiszen 1984. július elseje óta dolgozik körzeti nővérként és szakasszisztensként a rendelőben. Először dr. Kádár László, majd dr. Alföldi Ferenc, később egy rövid ideig dr. Kükemezey István, jelenleg pedig dr. Kükemezey Klára gyógyító munkáját segíti.

Bár Zircen született, mindig is a községben élt. József bátyja után tíz évvel később látta meg a napvilágot, de neki már nem született kisebb testvére. Tanulmányait helyben kezdte, majd Tatabányán végezte el az egészségügyi szakközépiskolát. Sosem volt más munkahelye, 34 éven át csak a súri egészségügyi intézményben dolgozott, s dolgozik ma is.

Szereti a munkáját és őt is kedveli mindenki. Nem csoda, hiszen vidám természetű, kedves és rendkívül segítőkész. Nem csak munkaidőben, hanem utána is. Volt rá példa, hogy éjfél előtt kértek tőle tanácsot, de az is előfordult, hogy hajnalban kellett bekötöznie valakinek a friss sérülését. Lelkiismeretesen tette. Annak viszont nem tud örülni, ha reggel hatkor azért telefonál neki valaki, hogy aznap hánytól lesz rendelés, mert az ki van írva az ajtóra.

Amikor zászlóanyaságával kapcsolatban kérdeztük, elmondta, hogy 2000-ben vált azzá, amikor a kormány által adományozott millenniumi lobogót dr. Menczel Zsuzsanna, a megyei közigazgatási hivatal akkor vezetője adta át a súriaknak. Erre a szerepvállalásra a korábbi polgármester, Reményi Imre kérte fel. Döntésében bizonyára az is közrejátszott, hogy akkor már öt gyermeke volt. Később még született kettő, így összesen hetet nevelt fel. Köztük csak Veronika lány, a többiek fiúk.

Első házasságából legelőször György született 1986-ban. Egy évvel később Gábor, majd 1989-ben hármasikreknek adott életet. Tamásnak és Balázsnak, illetve egyetlen lányának.

Elmondta, hogy mindig is vonzotta őt a templomi orgona

Benis Veronika előtt Kreizinger Istvánné volt a katolikus egyházközség kántora Súron, akinek halála után immár több mint tíz éve ő szólaltatja meg a szépen felújított templom karzatán álló orgonát. Bár édesanyjától örökölt gyönyörű hangján mindig is szeretett énekelni, egyetlen hangszeren sem játszott korábban. Határozottan állítja, hogy orgonálni sem tud, csak próbálkozik. Egészen biztos, hogy nem csinálja rosszul, mert még nem köszönték meg neki a közreműködését. Sőt! Többször is megdicsérték. Megtudtuk tőle, hogy őt mindig is vonzotta ez a hangszer, ezért saját magának még azelőtt vásárolt egyet otthonra, hogy odaült volna a templomi mögé. Önállóan tanulta meg a billentyűk kezelését, amiben nagy segítséget jelentett számára, hogy ötödikes korától tud kottát olvasni. Legelőször a „Pásztorok, pásztorok, örvendezve...” kezdetű karácsonyi dalt adta elő. Ma is fejből tudja, hogy: dó, mi, szó ... dó, mi, szó. Kívülről amúgy semmi mást nem ismer, de kottából bármit eljátszik. Szívesen foglalkozna odahaza más stílusú zenével is, de nincs rá ideje. Legnagyobb örömére ugyanis nagy a család, mert még mindig heten élnek együtt.

Később úgy alakult az élete, hogy 2002-ben elvált, s nem sokkal később újra férjhez ment. Azt követően született meg 2004-ben Előd, majd a rákövetkező esztendőben Lehel. Bármennyire is meglepő, de egyik gyerekével sem volt mindvégig gyesen. Sőt! A két legkisebb világrahozatala után már három héttel később visszament dolgozni. Azért tudta ezt megtenni, mert a ma már 86. életévében járó, s akkor is velük lakó édesanyja átvállalta tőle a picik gondozását.

Benis Veronika ugyanezt szeretné megtenni unokáival, de egyelőre csak lánya lányával, a kis Viktóriával tudja, aki négy éves. Reménykedik abban, hogy hét gyermeke idővel legalább 21 unokával ajándékozza majd meg.