A tatabányai fotós felfedezte Izland szépségeit

– Túrázásból szenvedély?

– A fotózás a hobbim, de ezt a szenvedélyemet megelőzte a túrázás. Sokat jártam gyalog és kerékpárral a hegyekben, felfedeztem a Vértes és a Gerecse szépségeit: ezt az élményt akartam megosztani másokkal is, így elkezdtem fotózni. A természet szépsége gyerekkoromtól rabul ejt: ezeket a felejthetetlen élményeket igyekeztem minél teljesebb formában megörökíteni, átadni. Egyre többet tanultam a természetfotózásról, a technikai lehetőségekről, és ebben sok segítőm akadt. Végül a túrázás mellett a fotózás is szenvedélyemmé vált.

–A közönség?

– Elsősorban a tájat, a természetet fotózom, de szeretem a vadfotózást is. Ez nehezebb műfaj, igazi kihívás. Ma már ez több mint hobbi. Szerencsére ezeket a fotókat sikerült bemutatni nagyobb közönségnek is. Szerencsére sokan kíváncsiak a képeimre.

– Kiállítások?

– Sikerült ezeket a különleges témákat bemutatnom Komáromban, a Monostori erődben négy alkalommal, de láthatták az érdeklődők a tatabányai Kölcsey Galériában is. A mostani kiállítás a Vértes Agorájában rendhagyó. Mert 12 csodálatos nap történetét beszéli el a több mint félszáz fotón. Izlandon kalandoztam a férjemmel augusztus végén és szeptember elején: én a fotósfelszerelésemmel keltem útra; ő, mint földrajz és a geológia szakembere, mást látott meg a csodálatos tájban. A cél közös volt: megismerni Izlandot.

– Izland?

– Szerencsém volt, mert hét napon át sütött a nap, ami arrafelé igencsak jó átlagnak számít. Kicsit még le is barnultunk. Az meg aztán végképp ajándék, hogy szeptemberben láttuk az északi fényt, amit sikerült lencsevégre kapnom: ez épp a születésnapomon volt. Egyik fotós barátom, aki már járt e távoli skandináv országban, azt mondta: nem baj, ha nincs kész útiterved Izlandra, a természet megtervezi az útvonalad. Igaza volt! Kétszáz méterenként megálltunk a bérelt autóval, és olyan szépségeket láttunk, amik mellett nem jöhettünk el. Csodálatos világ. A mostani kiállításon ezekből a képekből láthatnak válogatást az érdeklődők.

– Sikerült megismerni Izlandot? Mi a következő úti cél?

– Jómagam inkább a mediterrán világot szeretném megismerni, felfedezni, kalandozni Toscanában és Dél-Olaszországban. Már jártam Rómában, és hamarosan ismét megyek az olasz fővárosba, de úgy érzem, Izlandra még egyszer vissza kell térnünk, hiszen sok mindent nem láttunk, és sok olyan különleges szépséget, kincset fedeztünk fel, amit még egyszer szeretnénk látni. Más évszakban, más fényviszonyok mellett bizonyára más élményt nyújtanak.

– Milyennek ismerték meg az ottani életet? Az embereket?

– Sokan járnak a távoli országba a fotófelszerelésükkel, kamerájukkal, hiszen nem mindennapi látványt nyújt az ottani sziklás táj, a különleges színekben pompázó természet. A vulkáni talaj szürkesége, az élénkzöld színű legelők, a füves táj a természet olyan gazdagságát villantja fel, amit nem elég megnézni, azt meg is kell örökíteni, hogy hazahozzam azt az élményt és másoknak is megmutassam. Az emberek? Rendkívül kedvesek. Jártunk a semmi közepén, áll ott egy hatalmas üzlet, ahol egyetlen ember dolgozik. A boltban kapható minden, a szegtől az legfinomabb ételekig, sőt, étteremnek is akadt hely a hatalmas helyiségben. Ez a hozzáállás jellemző az izlandiakra.

– Említette az internetes naplóját. Ezen is megosztja élményeit?

– Benyomásaimat igyekszem átadni másoknak is: a fotókon sikerült megörökítenem a szűkebb és tágabb környezetemben felfedezett növényeket, különleges virágok, társulásokat. Izland külön „fejezet” ebben a naplóban. Ezeket folyamatosan feltöltöm a saját internetes naplómba is. Semplice bellezza... ez annyi, mint egyszerű szépség. Ez az, amit keresek, és amit szeretnék megmutatni, mert ott van a mindennapjainkban, csak nyitottnak kell lennünk rá. Úgy érzem, ezekben a képekben ott vagyok

(A cikk a 24 Óra december 9-i számában jelent meg.)