Timinek a kisujjában van a történelem

Szombathely adott otthont a Savaria 7-8. osztályosok számára kiírt történelmi verseny országos fordulójának, a megmérettetést az ELTE kihelyezett intézményében tartották. A Nyugat-magyarországi Egyetem Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központban összesen 3500 diák ismeretét mérték össze, akik közül a Bokodon élő Takács Tímea kiemelkedő teljesítményt nyújtott: második lett. Timi számára ez volt az első verseny ilyen témában, magyar irodalomból és nyelvtanból sorra szebbnél szebb eredményeket ér el.

Mindezt az iskolai, majd a megyei forduló előzte meg, amelyek során Timi bebizonyította, Európa és az ország 18. századi történelmének ismeretét illetően nem nagyon akad kihívója. Az írásbelin kérdeztek tőle topográfiát, azaz térképen kellett „megoldani” az adott feladatokat, de esszé írásban és képfelismerésben is produkálni kellett. Utóbbi feladatban, az általános iskolai tankönyvek mellett további két szakirodalom segített a felkészülésben, Barta Jánostól A kétfejű sas hatalmában című mű valamint R. Várkonyi Ágnes: A megújulások kora. A végső felkészülés körülbelül egy hónapot vett igénybe. Próbáltunk Timitől megtudni ezt-azt a felkészülés menetéről, de elmondása szerint az 1703 és 1815 közötti események mindegyike megragadta és végtelen szorgalmának köszönhetően könnyen leküzdött minden akadályt.

– Talán a térképfelismeréshez köthető feladatoktól tartottam egy kicsit, igazán a szóbelin az időkorlát miatt izgultam – mondta Takács Tímea, aki a Móra Ferenc Általános Iskola egyik büszkesége. No, nem egyedül az imént megszerzett dicsőség miatt, sokkal inkább az eddigi évek alatt megszerzett tanulmányi és szorgalmi eredmények vezették el őt idáig.

– Szombathelyig hosszú volt az út: akkor tudtam végiggondolni mindent. Ezután már nem volt időm semmire, a szállásfoglalás és megnyitó ceremónia után arra eszméltem, hogy előttem van a feladatlap – emlékszik vissza.

Összesen húsz perc felkészülési idő járt és néhány perc állt rendelkezésre összefoglalni a tanultakat. – Nagyon féltem, hogy kicsúszom az időből. A bizottság annyira szigorúan vette a szabályokat, hogy több diákot leállított a hetedik perc után.

Timi is választhatott témát: II. József reformkísérletei, országos népesedési folyamatok, Mária Terézia és a magyar rendek kapcsolata illetve a jobbágyság helyzete közül. A csodagyerek az elsőt választotta és az összefüggésekre vonatkozó keresztkérdéseknél is szépen megállta a helyét. Ezután következett egy másik forduló, a szatmári békéről, az ország gazdasági helyzetéről, a II. Rákócziról és az emigrációról kérdeztek. Timi írásbelije olyan jól sikerült, hogy az első három legjobb között szerepelt, akkor kezdett felcsillanni a remény.

– A szüleim biztatása és az írásbeli rész utáni városnézés is jó hatással volt rám. Másnap volt a szóbeli, ahol harmadikként mentem be. Minden olyan gyorsan történt, hogy nem volt nagyon időm felfogni mindazt, mi is lesz velem. Csak a felelet után, mert körülbelül másfél órába telt, mire mindenki végzett – hiszen meg kellett várni az összes feleletet, nehogy kijusson egy tétel híre is. Azt hiszem, tizenhárman voltunk bent...

Senki sem távozott üres kézzel. Emléklapot minden résztvevő kapott. Aztán elhagytuk az első tízet, végül az első öt következett és kimondták a nevet: Takács Tímea. Legfeljebb 190 pontot lehetett kapni, Timi a legjobbtól 11 ponttal maradt le.

A tehetséges bokodi fiatal szeptembertől a tatai Eötvös Gimnáziumban folytatja majd tanulmányait és a Savaria verseny gimnazisták számára kiírt versenyén biztosan indul majd. Épp, mint nővére, aki a gimnazisták kategóriájában ugyanezen a versenyen ugyanilyen érdemeket szerzett. A Takács lányokat a bokodi általános iskola nevelte ki, a pedagógusok pedig a mai napig vallják, sajnos, nincs harmadik testvérük. Ők ketten a szó szoros és átvitt értelmében is kitűnők.

(A cikk eredetileg június elsején jelent meg a 24 Órában)