Új-Zélandra mennek a világhódító tatabányai rétesek

– Először is hogyan értékeli kapitányként a Rétes Csapat teljesítményét az Eb-n?

– Nálam mindig félig tele van a pohár. Azzal kezdem, hogy óriási reklámértéke volt annak, hogy ott voltunk a rétesekkel, tartalékként burekekkel a Városligetben és a meccseken. Sok pozitív visszajelzést kaptunk, érdeklődtek, hogy az Eb után hol találkozhatnak az édes-sós csapat önfeláldozó tagjaival. Az persze nem esett jól, hogy a viharok és a lezúduló eső miatt napokig várhattuk a jobb időt, és az sem, hogy a védettségi igazolvány kérése miatt kevesebben jöttek a vártnál. Sportnyelven fogalmazva, itt nem az eredmény, hanem a részvétel volt a fontos.

– Nyáron maradt idő pihenésre, vagy folytatódott az édes-sós termékek hódító útja Európában?

– Terjedt a hírünk, alaposan fel kellett kötni a gatyát, hogy mindennek megfeleljünk. Egyébként a rétespiacon a nyár általában gyenge – most nem volt az. Nyári előkészítés után már az őszhöz tartozik, hogy elindult egy próbaszállítmányunk Svájcba. A Bodeni-tó mellett, Németországban is találtunk egy ígéretes partnert, ott nemsokára lerakatunk nyílik. Nagyban gondolkodnak, Bajorországot szeretnék „elárasztani” a réteseinkkel. Szállítunk Ausztriába, azon belül Bécsbe és Salzburgba. Vannak élénkítésre váró kapcsolataink Dániában és Angliában. Beszállítói vagyunk Berlinben a Magyar Nagykövetségnek és Budapesten az Amerikai Nagykövetségnek.

– Hol vannak a réteskészítő üzemek?

– Horvátországban Zágráb és Dzsakovó a helyszín, Szerbiában Szabadka, hazánkban Debrecen, Törtel, Köröstetétlen és Salgótarján. A kollégák száma közelít a nyolcvanhoz. Az igények növekednek, ahogyan a saját érdekeltségű réteskocsik és mintaboltok száma is, már 21-nél tartunk és nemsokára nyílik a Margitszigeten egy új. Az értékesítési pontok száma meghaladja a 400-at. Több nagy rendezvényre hívtak, ilyen a Nemzeti Vágta, a Móri Bornapok vagy egy nemzetközi golfverseny Tatán.

Az új ízek lehetnek a nyerők?!

Hisz a folyamatos megújulásban Takács Tóni. Ennek ékes bizonyítéka a „burek-válság” megoldása. Sokáig a szerb tapasztalatok alapján sós-túrós és burgonyás készült, de nem jött be. Horvátországban próbálkoztak a marhahúsossal és a spenótossal, várhatóan ezek lesznek a nyerők.

– A réteseknél mindig gondolkodom az új ízek bevezetésén – mondja. Sikert aratott a túrós-csokis, nagy csokidarabokkal, a vaníliafagyi-ízű, a chilei csokis, ami szinte szurokfekete, és a rizses-barackos. A cukormentes kategóriánkat túrós-barackossal bővítettük. Nem leszünk hűtlenek a hagyományos ízekhez sem. Kedvenceim egyike a meggyes. Szerintem a 90-10 arány kiváló a töltelék és a lap között, de ehhez fontos, hogy hibátlan legyen az „összetartó erő.” Ezen dolgozunk.

– Jól hallottam, hogy Új-Zélandon is megjelennek a hazánkban kikísérletezett és bevált termékek?– A növekedés meddig tart még? A határ a csillagos ég?

– Az első válasz: nem tudom. A második, hogy haladunk tovább, szállunk akár, ha hívnak. Azért persze fontos a lépésről lépésre elvet betartani, nehogy elszálljunk... A hír igaz. Anzil az ottani cég neve, a tulajdonos magyar. Olyan exkluzív éttermük van, ahol az ország miniszterelnöke is többször megfordult már. Gyűjtőkonténer indul nemsokára Rotterdamba, visszük a réteseket, onnan indul Új-Zélandra. Remélhetően sok-sok szállítmány lesz majd.

– Tatabányán milyen háttérbázis van?

– Itt két hűtőházat építettünk nemrég, kamionnyi rétes fér el ezekben. A dolgozók száma egyelőre három, a feleségem mellett a főnyereménynek számító Elemér bácsi és jómagam. Hogy meddig bírom a sok munkát? Nem tervezem a tempó csökkentését, bár gyakran előfordul, hogy nagyon elfáradok. Alszom pár órát, hajnalban felkelek, és készülnek az új rétesek.