A napraforgó adhat reményt a méhészeknek

Tavaly az atkafertőzés elharapódzása miatti családpusztulások sanyargatták a méhek és a méhészek életét. Ebben az esztendőben a hideg, fagyos március és április tette be a fakaput. A méhcsaládok fejlődése nem tette lehetővé, hogy a korán virágzó repcére úgymond felkészüljenek a szorgos rovarok... Egyebek mellett erről is beszélgettünk a környei Simon méhészet vezetőjével, Simonné Venter Évával, aki éppen Bakonyszombathelyen „gyűjtött”.

– A repce korai virágzására a méhállomány még korántsem volt ereje teljében – emelte ki Éva asszony. – Emellett ennek az olajos növénynek a virágzása összeért az akácéval. Sok méhész, ahogy mi is, kénytelenek voltunk otthagyni a repcét az „értékesebb” akácért.

Azt a laikusok is érzékelhették, hogy a pillangósvirágú akácfák szinte roskadoztak fehér „díszüktől”. A méhészek szempontjából kifejezetten ígéretesnek tűnt a termés.

– A légköri szárazság miatt alig volt az akácoknak nektárjuk – hangsúlyozta a szakember. – Az eső ugyan jót tett, jól jött, ám akkorra a fák már túl voltak a virágzás felén. Így rendkívül lerövidült a méhek számára a „munkaidő”. Ez egyértelműen negatív irányba befolyásolja a méz mennyiségét. Sőt, elmondható, hogy az akácszezon be is fejeződött.

A méhészek az elkövetkező időszakban hársra, facéliára, illetve selyemfűre vándorolhatnak. De azt nem lehet megjósolni, milyen eredménnyel.

– Tavaly az ágazatot a napraforgó húzta ki a csávából – emlékezett vissza Simonné Venter Éva. – Az idén is a napraforgóval zárul majd a nektárgyűjtő idény. Abban reménykedünk, hogy ez a növény ismét jól mézel majd, és valamelyest talpra állítja a méhészeteket.

Veszélyt jelent viszont, hogy elkezdhetnek rajzani a fullánkosok. Azaz a méhészeknek nagyon oda kell figyelniük, mivel bárhol felbukkanhatnak akár több ezres egyedszámú méhfamíliák is. Egyébként a családok körülbelül most kerültek olyan fejlettségi állapotba, amilyenbe az akáchordás idején kellett volna lenniük...