Visszatérés... de nem a kék lagúnába, hanem az edzőterembe

Ott hagytam abba decemberben, hogy tíz kilót fogytam. Karácsonyra sikerült úgy lebetegednem, hogy minden bűnözés ellenére tartottam a súlyom, szóval 95 kilóval állok neki az újabb három hónapnak, amiben már sokkal több társam van, mint szeptemberben. Most majdnem hatvanan vágtak bele az életmódváltásba. Nekik sok kitartást kívánok!

Szóval, a láz meg a betegség miatt múlt héten tértem vissza az edzőterembe, ahol ki más, mint Krisztián, a személyi edzőm fogadott. Hát, három hét az három hét, szóval az első két, kvázi visszatérő-edzés megtette a hatását. Járásom ruganyos volt, mint a macskáé. A gipszelt lábú macskáé. Konkrétan még a fenekemben is izomlázam volt, de már tudom, hogy ez hamar elmúlik. Ahogy a karomból, a hasamból is az izomláz. Ráadásul ez azt mutatja: nem ellébecoltam az edzést, hanem keményen dolgoztam. Szóval igazából engem az izomláz büszkeséggel tölt el.

Az pedig még inkább büszkeségre ad okot, hogy 4-szer 40 másodperc planket végig tudtam csinálni. Ennyit még akkor sem sikerült, amikor hetente háromszor a teremben voltam.

Ma is voltam edzésen, az egyik új lánnyal, Ágival együtt teljesítettük a Krisztián által megszabott penzumot. És végre (nálam ez nagy szó), a cardio sem maradt el utána. Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, de minden perce megérte. És Ági, meg többiek! Ha holnap fáj, legyetek büszkék ti is! Arra, hogy tesztek az egészségért. Mert ez nem a jobb alakról szól (bár az sem elhanyagolható), nem a kisebb ruhákról, hanem arról, hogy egészségesebben élhettek tovább! Nézzétek meg Rékát, ő aztán mindenki példaképe lehet: úgy odatette magát, hogy három hónap alatt 18 kilót fogyott!

Apropó, ruhák: vettem ma magamnak egy új edzőpólót. XL-est. És nagy! Jó, sokan vannak ezzel így, hogy nagy rájuk az XL-es, nekem viszont élmény. Nagy élmény. Mondhatni „kétikszelles”. Meg kell még szoknom, tanulnom, hogy a kisebb méret is elég. Hiába, az agy néha később kapcsol, mint a test. :)