Csak a plank meg a zumba zakatol a fülemben

Hosszú 12 hét volt ez, bár Rékával ellentétben engem pont nem a nulla szénhidrátos napok viseltek meg. Inkább az, amikor rácuppantam a kajapornóra... veszélyes dolog ilyen videókat nézni, amikben finomabbnál finomabb falatok elkészítését mutatják be, de igyekeztem (hősiesnek azért nem mondhatóan) tartani magamat.

Az eredmény hamarosan kiderül. Az utolsó két-három hétben plusz motivációt adtak a közös zumbaórák, amelyeken a néha vicces elveszettség, a mozdulatok követése alatti zavarodottság is hamar feloldódott, hála a szintén életmódos csapat- és sorstársaknak, no meg Necz Jessicának, aki tartotta az óráinkat. Meg az ivószüneteknek közben :) Itt jegyezném meg: elismerés a srácoknak, akik kipróbálták ezt a férfi lélektől alapvetően távol álló mozgásformát is!

Krisztiánnal, az edzővel egyre többet plankeltünk. Mondjuk igzából csak én plankeltem, jelenleg egy perc a rekord, amíg bírtam, bár biztos menne tovább is, de ezt neki ne áruljátok el, mert amilyen lelkesen pakolja mindig feljebb a súlyokat, valószínűleg az sem okozna neki gondot, hogy 20-30 másodpercekkel megnövelje a plankelés idejét.

Már most, a mérlegelés előtt azt mondom, megérte, és nem fogom abbahagyni. Engem is megdicsérnek, hogy jól nézek ki, és magam is látom a változást. Persze, mondhatjuk, hogy volt miből fogynom és még van is oda, de ez a három hónap megmutatta, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.