„Apa, menjünk a katonaihoz, leccgó!” – az utolsó nyári hétvége a Fényesen

Ahogy a szinusz-tangens-kotangens a trigonometria szerves része, úgy a „merre fog menni a Nap és az árnyék” koordináták meghatározása a strandolásé. Nem volt ez másképp most, az utolsó nyári hétvégén sem, amikor bevettük a Fényes fürdőt.

Az első kellemes meglepetés az volt, hogy a néhány évvel korábbi gyakorlat, miszerint a parkolásért is fizetni kell, megszűnt (persze lehet, hogy már jóval korábban, de az egyszeri krónikás, aki szökőévben egyszer jut ki a strandra, akkor jóleső meglepetéssel konstatálja a változást).

Merre fog mozogni az árnyék, avagy a napozás koordinátageometriája

A második, hogy nem kellett árnyékot vadászni. Egyrészt, rutinosabb kísérőm két hete kitapasztalta, melyik fa alatt van végig árnyék, másrészt meglepően kevesen voltak még 11-kor a strandon a sportmedence körül (meg úgy egyébként a látótávolságon belül). Ahogy aztán oszlani kezdtek a felhők, megnőtt a strandolási kedv is. Ha nem is, tömegesen, de lényegében folyamatosan jöttek az újabb és újabb vendégek a Fényesre. És ezzel el is kezdődött a Nap-árnyék játék.

Volt, aki pantomimeseket megszégyenítő kézmozdulatokkal (kvázi humán napóraként) mérte be az irányokat, és szemelte ki a tökéletes helyet. Ahova persze egy órával később már odasütött a Nap...más játszi könnyedséggel terítette le a törülközőt a napra (utólag is reméljük, nem pirult le nagyon). A legszebb megoldást viszont egy házaspár választotta (ezt a fajta kompromisszumkészséget tanítani kellene konfliktuskezelésben): az asszony a napra feküdt, a férj pedig mellé, az árnyékba.

Voltak persze óvatos duhajok is: például az a két, jó kiállású (értsd kigyúrt) srác, akik feltűnően karcsú barátnőikkel érkeztek a medencéhez, de valószínűleg itt kevésbé voltak lenyűgözőek, mint az edzőteremben, ugyanis igencsak megrettentek a víztől. Pontosabban annak hőmérsékletétől, ami, valljuk be, első (második és harmadik) pillanatra sem volt túl barátságos. Tegyük hozzá: a tapasztaltabb strandolók szerint ennél melegebb szokott lenni a víz a Fényesen, valószínűleg nem sokkal korábban cserélhették, vagy az a néhány hűvösebb nap „ártott” neki.

Az „ennyire-hideg-a-víz” jógapóz nyomában

No de visszakanyarodva a vízhőmérséklettel éppen, hogy csak barátkozókra: bizony, hosszú percekig álldogáltak a lépcsőkön, a combtőig érő vízben...vagy meditáltak, esetleg az „ennyire-hideg-a-víz” jógapózt gyakorolták... Hasonlóan ahhoz az úrhoz, aki a kemény férfi-imázst egy percre fel nem adva jegyezte meg, amint a lábujja a vízbe ért: „inkább menjünk ebédelni”.

Persze volt, akit a hidegebb víz sem gátolt meg semmiben: például az öregurat, aki még a felhős időben is fehér baseball sapkát fejére húzva rótta komótosan a hosszokat a medencében. Szerencséje volt: sem ugráló gyerekek, sem labdázók nem zavarták. Aztán persze, ahogy javult a idő, megjelentek a kis „vízipókok”, akiket kiparancsolni sem lehetett a vízből. Úszószemüvegben vagy anélkül, Hosszú Katinka-i babérokra törve tökéletesítették a mellúszásukat, miközben Erichez, az angolnához hasonlóan prüszkölték a vizet.

A parancs az parancs

És akkor ott volt még a kisember, akiben már most ott bujkál a leendő CEO: a családot pontosan irányítva rakatta le a plédet, parancsolt be mindenkit a zuhany alá, a hideggel (a vízbe érkezésig) mit sem törődve vetette bele magát a medencébe, hogy utána egyből új kalandot keressen. Még kicsit megszárítkozni (nem hogy szusszanni) nem volt ideje a „beosztottaknak”, amikor kiadta az ukázt: „irány a katonai tó, leccgó!”. A parancs pedig parancs, még a Fényes fürdőben is, így a kis csapat fel is pakolt és áttette a székhelyét a másik medencéhez, ahol igazi beach hangulat fogadja az embert. Tegyük hozzá: amikor sokkal melegebb volt az idő, nem hogy egy törülközőt, de egy hűtőládát se lehetett letenni a medencéknél, olyan sokan hűsöltek az árnyékban és a vízparton.

Fényes beach-hangulat a katonainál

No meg fortélyos, agyagos iszap, ami bizony könnyen megvicceli az egyszeri fürdőzőt, aki nem a lépcsőn akar bemenni a vízbe.

Jó tanács mindenkinek: ha az egyébként szépen rendbe hozott, terméskővel autentikusabbá tett „medencébe” a fövenyről szeretne bejutni, egy körülbelül fél-egy méteres agyagos sávval számoljon (hacsak nem akar becsúszni a vízbe).

A tóban egyébként békében megférnek egymással a kacsák, a fürdőzők és a labdázók is, az pedig külön öröm, hogy milyen szép tiszta lett itt a víz. Az élet egyébként itt, talán a bárnak meg a zenének is köszönhetően jobban pörög, egészen plázsos a hangulat, de az igazi nyüzsgés, ahogy az már több évtizede jellemző a Fényes fürdőben, a gyerek- és amorf medencénél van.

Itt van a nagy élet (és lángos)

Aprótalpúak vízipisztolyoznak, leendő fenegyerekek a harminc centis vízbe ugrálnak mintha nem lenne holnap (és csonttörés), a babák pedig kilométereket sétálnak a medence szélén a bokáig érő vizecskében... mögöttük szorosan apával vagy anyával, hogy egy-egy megtántorodás esetén azonnal elkapják a szemük fényét.

Itt tényleg pezseg az élet: a lángososnál egymás után érkeznek a megrendelések, haladva a kor szellemével már gyros boxot is lehet rendelni, van sör, üdítő, fagyi, minden, mi szem-szájnak ingere (ráadásul viszonylag pénztárcabarát áron). Apropó, lángos: még a nagyétkűeken is könnyen kifoghat a felnőtt (hivatalos nevén óriás) darab, aminek a tésztája is nehezebb, mint amihez mondjuk a piacon szokott az ember, szóval bőven elég gyerek adagot kérni a kisütött tésztából.

És persze itt vannak az örök elégedetlenek is: a nyugdíjas barátnők, akik céltudatosan rendelnek, majd dobják ki a kukába a sült krumplit, verik a tamtamot, hogy miért nem az ő lángosuk készül el előbb. Tökéletes ellenpontjuk a büszkén már egyedül rendelő csöppség, aki egy sajtos-tejfölössel rúg ki a hámból.

Sajtos sajt, gyros-box, üresen álló, egykori büfék

És ha már ételek meg büfék: szomorú látvány az üresen álló standok sora. Az egykor szebb napokat látott, kvázi központi büfésor üresen árválkodik, előtte egy szebb napokat látott csocsóasztal hívogatja csak az embert, a bejárat mögött, a kemping rész felé is üresen áll az egyik vendéglátóegység. Furcsa belegondolni, tizenöt-húsz éve még milyen menőnek számított a nyári szünidőben a Fényes valamelyik büféjében gyűjteni a zsebpénzt, most meg...

„Cserébe” viszont van olyan hely, ahol napi menüt, hamburgert, egyszerűbb frissensülteket is kérhet az ember. Meg olyan kulináris különlegességet, mint a reszelt sajttal megszórt rántott sajt, ami azért meglepi az egyszeri betérőt...legalább annyira, mint a pultost, amikor a sima (nem camambert) sajthoz is áfonya lekvárt kérünk.

Hol csúszda állott, most csak egy kiosk

Ami még (ha nem is hiányzik, de furcsa), hogy az egykori nagy csúszda, amelynek már csak a beléptető kioszkja tanúskodik az egykori nagy csobbanásokról. A kis épületnek szerepe, funkciója szemlátomást nincs, így viszont csak rontja a látképet, ami egyébként tényleg rendezettebb lett az elmúlt években.

Csak azok az üres épületek árulkodnak arról, miközben nosztalgiázunk, hogy itt egyszer többen, többször mondták: „jaj, úgy élvezem én a strandot”. Persze, most is lehet mit szeretni benne, ha pedig úgy döntünk, ezt ki is nyilváníthatjuk augusztus 31-ig az év fürdője szavazáson, ahol a Fényes is versenyben is van a helyiek kedvence kategóriába.

Csakúgy, mint a tatabányai Gyémánt, amely az év fürdője kategóriában érdekelt, míg az esztergomi Aquasziget, a komáromi WF, a Brigetio a feltörekvő létesítmények között várja a voksokat.

Aki pedig kíváncsi arra, milyen vicces egy hét gyerekkel a Balatonon, az ne hagyja ki korábbi írásunkat sem!