Megnyílt a sztárséf, Rácz Jenő étterme: Igazi gasztroélmény vár a Balaton partján

A veol.hu munkatársai meghívást kaptak a helyszínre, ahol nemcsak megkóstolhatták az ételeket, hanem interjút is készíthettek Barabás Csaba Heinzzel, a Costes Group képviseletében. Kiderült, a kikötő tulajdonosának megkeresésére született meg az étterem ötlete, amely nem csupán a vitorlázókat célozza, hanem szélesebb körből, a régióból is vonzza a vendégeket. Az étlap összeállítása teljes mértékben Rácz Jenő nevéhez köthető. A séf célja egy közvetlenebb, családiasabb, fine diningtól eltérő ételsor létrehozása volt, amely ugyanakkor nem enged a minőségből vagy az esztétikából. A kínálat szezonálisan változik, a vendégek visszajelzései alapján is frissül.

Rácz Jenő sztárséf étterme tele van gasztro különlegességekkel

Mint azt megtudták, a séf személyesen is jelen van az étteremben: hetente főz a konyhán, bár a vendégtérben ritkán tűnik fel. A csapat összeállításakor a szakmai rátermettség, pontosság és a magas szintű kivitelezés volt a legfontosabb szempont – a helyi alapanyagokra is törekszenek építeni, bár a magas vendégforgalom ezt részben korlátozza.

Gasztronómiai benyomások: szemet gyönyörködtető tálalás, vegyes ízek

A meghívás keretében két előételt, két főételt és két desszertet is megkóstolt a veol.hu. Az előételek közül a kacsamáj céklával és ribizlivel, valamint a mangalica sonka spárgával és barnavajas hollandi mártással került az asztalukra. A tálalás minden esetben kifogástalan volt, és míg a mangalica harmonikus ízvilágot hozott, a kacsamáj esetében a savanyú-édes-sós kombináció kevésbé nyerte el tetszésünket.

A főételek közül a lazac sauce vierge-rel és vichysoisse-zel meglepetést okozott: ízletes, jól összehangolt fogás volt, míg a konfitált kacsacomb petrezselymes burgonyával és lilakáposztával kissé fűszerszegénynek bizonyult. A meggy jus nem illett a többi elemhez.

Desszertként madártej és egy újragondolt dobostorta került terítékre. A madártej hidegen, kellemesen visszafogott édességgel érkezett, habja azonban túlságosan keményre sikerült. A dobostorta küllemre lenyűgöző volt – aranyozott étcsokoládéval –, de túlzott édessége és a klasszikus karamellréteg hiánya miatt nem idézte fel az eredeti élményt.

Az étteremről szóló beszámoló további részletei a veol.hu oldalán olvasható, ahol képeket is láthattok a helyszínről.