2025.05.14. 10:50
Vujity Tvrtko megrázó háborús élményéről beszélt: „Megfogadtam: ha túlélem, soha nem fogok panaszkodni”
Több, mint két évtizede történt, mégis örökre vele maradt. Vujity Tvrtko egy nem mindennapi beszámolóval vallott az életről, halálról és a Délszláv háborúról.
1999. március 25. A dátum, amely örökre bevésődött Vujity Tvrtko emlékezetébe. Az Oroszlányhoz ezer szállal kötődő riporter-újságíró a közösségi oldalán osztott meg egy történetet arról az estéről, amikor egy háborús zónában megverték, megalázták, és közel került a halálhoz. De mint kiderült, mégis ez lett élete legnagyobb fordulópontja.
Forrás: MW
A kilencvenes évek végére Jugoszlávia darabokra hullott. A délszláv háborúk után újabb front nyílt Koszovóban, ahol a szerb hadsereg albán civilek ellen vonult. Ebbe a konfliktusba hurcoltak be számos vajdasági magyart is – olyan háborúba, ami nem az övék volt. Nem a magyaroké. Mint írja, ő akkor is a terepen volt. Újságíróként dolgozott a helyi magyar közösségért. Látta a horvátországi vérengzéseket, megélte Szarajevó ostromát, de amit 1999 márciusának végén átélt, az mindent felülírt.
A határnál érte utol majdnem a végzet Vujity Tvrtkót
Március 25-én a NATO légicsapásokat indított Szerbia ellen. Slobodan Milošević egy 24 órás ultimátumot adott: a NATO-tagállamok állampolgárainak el kellett hagyniuk Jugoszláviát. Tvrtko – a többiekkel ellentétben – maradt. A vajdasági magyarokkal akart lenni. A horgoši határnál érte utol a végzet. Egy gépfegyveres katona rángatta ki az autóból, az operatőrét, Zoltánt már bántalmazták. Egy sötét irodába hurcolták, öten voltak. Ekkor kezdődött meg élete legszörnyűbb órája. A részletek ma is ködösek – egy ponton elvesztette az eszméletét. Később tudta meg: szőnyegbe csavarták, hogy eltüntessék a kínzás nyomait. Nem sikerült.
Az intenzív osztályon kezdődött az új élete
Valamikor április elején készült róla egy kép – akkor már magánál volt. Belső vérzések, súlyos sérülések, hetekig tartó kórházi kezelés. De életben maradt. És ez mindent megváltoztatott.
Megfogadtam, hogy ha túlélem, soha nem fogok panaszkodni. Nincs miért
– írja visszaemlékezésében. A túlélés nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is új pályára állította. Tvrtko akkor tanult meg igazán élni. Azóta nem emeli fel a hangját, nem vitatkozik, nem idegeskedik – mondja. Nem azért, mert közömbös. Azért, mert pontosan tudja, milyen az, amikor az ember tehetetlen a puszta túlélésért küzdve.
Küzdök az erőszak ellen, harcolok a békéért. A saját békés eszközeimmel. Az elesettekért, a rászorulókért
– fogalmaz. Nem kér sajnálatot, nem hősként tekint magára. Hálát érez. És felelősséget.
25 év távlatából Vujity Tvrtko üzenete ma is érvényes
Vujity Tvrtko története nemcsak a háború embertelenségéről szól. Hanem arról is, hogy még a legsötétebb pillanatokból is van visszaút. És hogy az élet – minden sebével együtt – érték.
