Berki Mazsi gyászában fordulópont lehet a temetés

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, csütörtökön kísérik végső útjára Berki Krisztiánt a a Farkasréti temetőben. A temetés több szempontból is eltérő lesz a megszokottól. Nem feketében, hanem fehérben búcsúzhatnak el Krisztiántól a szeretteik és rajongóik. A tatabányai izomcelebet hamvasztották, mégis koporsós temetése lesz. A csütörtöki szertartás fordulópontnak számíthat a gyász feldolgozásának folyamatában – számolt be róla a Borsonline.

Berki felesége, Mazsi élete legnehezebb időszakán megy keresztül. Bár mindig is vékony volt, úgy tudni, hogy a tragédia óta két ruhaméretet fogyott, elzárkózik a külvilágtól, teljesen magába fordult. A Ripost utánajárt, hogy a temetés enyhíthet-e Mazsi feldolgozhatatlannak tűnő gyászán. A témában dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szólalt meg.

– Alapvetően minden ember másképpen gyászol, az viszont tény, hogy magának a temetésnek szimbolikus ereje van, hiszen az egy rituális elbúcsúzás, ami a gyászfeldolgozási  folyamat fontos része. Az esetek többségében a lezárást, az elengedést ez a rituálé elősegíti. Maga a ceremónia abban nyújt mankót, hogy megpróbáljuk lezárni a történteket és elengedni elhunyt szerettünket. 

Az emberek többsége ilyenkor megkönnyebbül, hiszen nagyon gyakran a temetésig egy intenzív érzelmi zűrzavarban él. Felszívja magát, és utolsó erejével is helyt áll és intézkedik, hiszen azt a temetést meg kell szervezni. A temetés után az is gyakori, hogy az ember jobban elkezd foglalkozni a belső érzéseivel, gondolataival, rájuk kerül a fókusz. Ezért a szertartás mindenképp egy fordulópont. 

Lesz egy megkönnyebbülés, de persze ezzel együtt továbbra is fennáll a szomorúság, a bizonytalanság, nem lesz könnyebb a gyászoló személynek, de a hangsúly leginkább arra terelődik, hogy hogyan tovább. Ezt a szakaszt váltja majd fel idővel az, hogy az illető újra nyit a külvilág felé, és akit elveszített, emlékek formájában él benne tovább" 

– mondta a Ripost-nak dr. Makai Gábor.

A tragédiával kapcsolatban megszólalt Berki pótanyja is, aki azután vette magához Krisztiánt, hogy a szüleitől nem kapott elég szeretet. Elmondása szerint a tragédia elkerülhető lett volna, ha Krisztián a magas vérnyomására és a cukorbetegségére felírt gyógyszert beszedte volna, de ő nem akart tablettákhoz nyúlni.

– Ő igazából a legmelegszívűbb ember volt a világon. Egy hatalmas testbe zárt, szeretetéhes kisfiú. A saját gyermekemként szerettem, mintha csak a harmadik fiam lenne... Imádott enni, inni, nevetni. A legéletigenlőbb ember volt, akit ismertem − mesélte Tünde, majd hozzátette, hogy Krisztián a buszbaleset után változott meg teljesen.

Iszonyatosan megviselte őt, belebetegedett, hogy börtön fenyegette, de magánál is jobban féltette a szerettei lelkét

– mondta Tünde. Szerinte a testépítés okozta problémák mellé lelki gondok is járultak, ezek vezethettek a halálához.

– Amikor nyaraltunk, nem egyszer a terasz hideg kövére feküdt, úgy hűtötte magát, mert az egekben volt a vérnyomása, hőhullám gyötörte. Rögtön az ugrott be, hogy most is azért mehetett ki az erkélyre, hogy jobban legyen, de összeomlott a keringése. Többször is kórházba került, és hiába járt szakemberhez, a lelkiállapota sem javult. Sajnos, Mazsi és én is úgy gondoljuk, nem tett jót neki a kezelés – jelentette ki Tünde.