A férfitáncok kísérőzenéivel foglalkozik ezen a héten a közrádió népzenei műsora

A férfitáncok – mint a verbunk, a pontozó, a legényes, a sűrű tempó, a ritka tempó, az oláhos, a botoló, a szegényes, a figurázó, a vénes, a ropogtatás – kísérőzenéivel foglalkozik a május 3-ával kezdődő héten minden reggel 4 óra 03 perctől kezdődően a Kossuth Rádió Hajnali – népzenei összeállítás korán kelőknek című műsora.

Ezek az első hallásra furcsa táncelnevezések mind egy-egy Kárpát-medencei tájegység férfitáncát jelölik. A német anyanyelvű Hermann Ottó természettudós és

néprajzkutató a következőt mondta választott nemzetéről:

„Az egész világrész legérdekesebb, kutatásra legérdemesebb néprajzi egysége és tárgya a magyarság maga.”

Jóllehet, fenntartások nélkül aligha fogadható el a megállapítás, vitathatatlan, hogy népi kultúránk az egyetemes európai örökség egyik leggazdagabb tárháza. E bőség létrejöttének mikéntjét még számos rejtély övezi. Az azonban megállapítható, hogy legtöbbször nagyon kézenfekvő és természetes erők hatottak táncaink, zenénk fejlődésére.

Amikor például Karsai Zsigmondot, a híres táncost, aki az erdélyi Küküllő menti Lőrincrévéről származik, megkérdezték, miért tanulta meg a pontozót (így nevezik Erdélynek azon a vidékén az egyik férfitáncot), azt felelte:

„Hát, máshogyan nem tudtuk volna fölhívni a lányok figyelmét magunkra.”

A híres néptánc- és népzenekutató, Martin György szerint a kalotaszegi legényes Európa legvirtuózabb férfitánca. Mátyás István „Mundrucz”, híres kalotaszegi,

magyarvistai táncos jegyzi meg: „Az igazán jó táncos az, aki kicsipkézi lábával a levegőt.”

A tánc virtuozitását az azt kísérő muzsika is visszaadja. A hegedű tizenhatod hangjai gyöngyszemekként peregve kerülgetik a fő dallamot, a brácsa-bőgő kettőse pedig óraműpontosságú, dinamikus lüktetéssel kíséri azt. A táncos szemben áll a zenekarral, amelynek prímása árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát, így szinte az egész banda együtt lélegzik vele. A prímás mindenkiről tudja, hogy melyik dallamra szeret a legjobban táncolni, sőt az egyes dallamokat a legkiemelkedőbb egyéniségek után nevezték el: a Mundruczé, az Árusé és így tovább.

És hogy mekkorára kell felugrani a legényesben? Ahogy Mundrucz mondta:

„Amekkorára csak tudsz, jó magasra, egyszer úgyis leesel...”

A műsor zenei válogatásában a hallgatók a férfitáncok kísérőzenéivel ismerkedhetnek meg. Az egyes adások a Médiaklikk.hu médiatárában is elérhetők, visszahallgathatók.

Borítókép: a legendás magyarvistai Mátyás István „Mundrucz” tánc közben