emlékezés

2021.03.25. 10:40

Száz éve született Jancsó Adrienne Kossuth-díjas színésznő

Sokszínű, lágy, de ugyanakkor erőt sugárzó hangjával a legkülönbözőbb stílusú verseket tudta hitelesen, megrázóan kifejezni.

Jancsó Adrienne Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, előadóművész, érdemes művész száz éve, 1921. március 25-én született Marosújváron. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:

Apja hivatalnok volt, anyja zongoratanárnő. Életét már kisgyermek korában meghatározta az állandó otthoni zongoraszó. Három-négyévesen már anyja kísérete mellett gyermekdalocskákkal és divatos kuplékkal szórakoztatta a ház vendégeit, azonban őt nem a hangszer és a zene, inkább „a szavak muzsikája” vonzotta. Elemi iskolás korában már nagyon sok verset tudott, harmadikos korában aratta első nyilvános sikerét: iskolai szavalóversenyt nyert a Júlia szép leány című népballadával. A marosvásárhelyi Református Leánygimnázium tanulójaként már a színi pályára készült, hetente kétszer egy volt pesti színésznőhöz járt beszédtechnika órákra, és több alkalommal fellépett közönség előtt is.

1939 nyarán a Kolozsvári Magyar Színházban ajánlottak neki szerződést, szülei azonban azt akarták, hogy végezze el a Színiakadémiát. Így került 1939 őszén Budapestre, ahol sikeres felvételi vizsgát tett, de a nagyvárosban nem érezte jól magát. 1940-ben újra Marosvásárhelyen volt, egy nagy elhatározás után: nem lesz színésznő, egész életében verset fog mondani. Miután 1941-ben megkapta előadóművészi engedélyét, Erdélyben sokfelé hívták szerepelni. Tagja lett a rangos Kemény Zsigmond társaságnak, rendszeresen szavalt annak rendezvényein, estéről estére hatalmas sikereket aratva.

1942-ben ment férjhez Áprily Lajos fiához, a költő, író Jékely Zoltánhoz, és még ebben az évben – korábbi elhatározása ellenére – színészi státuszban a kolozsvári Nemzeti Színház tagja lett. Páger Antallal, Kovács Györggyel, Görbe Jánossal léphetett egy színpadra, jó szerepeket kapott, Julikát Molnár Ferenc Liliomjában, Vivie-t a Warrenné mesterségében, a kritika is dicsérte. Ő mégis az irodalmi esteken érezte igazán jól magát, a közönséggel való közvetlenebb kapcsolatot kedvelte. 1947 nyarán a Zeneművészeti Főiskola zsúfolt dísztermében tartotta meg kolozsvári búcsúestjét, utána fiával együtt követte férjét és lányát Budapestre. Nagyon nehezen hagyta el Erdélyt, ahova többé nem tért vissza.

A budapesti katolikus Kis Színházhoz került, itt azonnal főszerepet kapott, Hans Naderer Két otthon című darabjának franciásan beszélő perjelnőjét játszotta nagy sikerrel. Ezt az újságok is megírták, így a Madách Színházhoz szerződhetett, de igazgatóváltást követően nem kapott szerepet, előbb vidéken kellett bizonyítania. Miskolcra ment, ahol három hónap után felmondott és a Magyar Rádió társulatához került, de itt sem bizonyíthatott. Egy évet játszott Debrecenben, mielőtt 1951-ben tagja lett a Magyar Néphadsereg Színházának, a mai Vígszínháznak. Itt nagy sikerrel játszotta el Moliere vígjátékában, a Dandin György, avagy a megcsúfolt férjben Kati szerepét és Linát Kisfaludy Károly Csalódások című darabjában.

1955-re szerződés nélkül maradt, „rossz beszédtechnikája” miatt a színház új igazgatója elbocsátotta. Az énekművész Török Erzsébettel 1955. szeptember 26-án a Kossuth Klubban csinált egy népballadaestet, ami óriási siker lett. Ettől kezdve annyi felkérést kapott, hogy teljesíteni is alig győzte. Horváth Ferenccel, Palotai Erzsivel, Ascher Oszkárral együtt vidéki színházakban, művelődési otthonokban, munkásszállókon lépett fel, az előadóestek anyagát főként a magyar népköltészetből, népballadákból állították össze. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós ismertette meg a népi imádságokkal, 1971-től Török Erzsébettel járták az országot, egyházzenei áhítataik során zsúfolásig megteltek a templomok.

1963 és 1978 között az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Miklós Színpad tagja volt, de rendszeresen fellépett az Egyetemi Színpad irodalmi estjein is. 1985-től 1990-ig a Vers és dal a Várban estek szervezője volt. Felejthetetlenek voltak önálló előadóestjei: Földédesanyám című népköltészeti programjában székelyföldi és moldvai csángó balladák szerepeltek, Csak tiszta forrásból című műsorában a magyar és román népköltészetet párosította, Botozgató című estje pedig az öregkor szépségeit és szomorúságait elevenítette meg irodalmi szemelvényekkel. Különösen nagy hatással volt a közönségre a Halotti beszéd interpretálása.

Sokszínű, lágy, de ugyanakkor erőt sugárzó hangjával a legkülönbözőbb stílusú verseket tudta hitelesen, megrázóan kifejezni. Ars poeticája ez volt: „Az előadóművésznek legyen egyénisége, de ne legyen stílusa. Száján a művek a maguk stílusában szólaljanak meg.” 1965-ben Jászai Mari-díjjal, 1971-ben érdemes művész címmel, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1996-ban megkapta a Magyar örökség kitüntető címet is. 1996-ban jelent meg Újra és újra című kötete, amelyet több évtizedes munkássága alatt összegyűjtött dokumentumokból állított össze.

Jancsó Adrienne Budapesten halt meg 2006. január 23-án.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!