Drámai pillanatok: a Gyáli út szélső sávjában született meg a kis Marci

Hollywoodot is egy pillanat alatt meghódítaná a koraszülött Marci története, aki kedd éjszaka nem mindennapi körülmények és izgalmak közepette, a Gyáli út forgalmában látta meg a napvilágot. 

A kisbaba apukája kocsijában, két rendőr, egy dúla és a kiérkező mentők hathatós segítségével született meg. Márton, a kétségbeesett férj intette le a járőrautót, hogy segítsenek neki és veszélyeztetett terhes feleségének időben bejutni a kórházba.

„Félre kellett állni az úton. Már ütöttem is be a GPS-be a Nyírő Gyula Kórház címét, 8 percet írt, gondoltam, sima lesz” – mesélte a Borsnak Boros József rendőrzászlós, XI. kerületi körzeti megbízott. 

„Elindultunk a kolléganővel, kék villogóval, ők jöttek utánunk. De épphogy átértünk a Rákóczi hídon a pesti oldalra, félreálltak. Odamentünk, kérdeztük, mi a helyzet, hát a baba nem akart a kórházig várni. Gondoltam, oké, ha szülünk, akkor szülünk, beszóltunk az ügyeletre, a központba, riasztottuk a mentőket.” 

A kalandos szülés ekkor új fordulatot vett, a baba ugyanis farfekvéses volt, lábbal indult kifelé.

Telefonon segített az orvos

„Akkor már kontaktban voltunk az anyuka szülészorvosával, vagyis én, mert a kezembe nyomták a telefont – folytatta a hős rendőr. – Felmértem a helyzetet, apuka ordít, anyuka ordít, miközben a doki a vonalban azt magyarázta, hogy nekem kell benyúlnom és hátrabukfenccel megfordítanom a csöppséget.”

Közben sok autó megállt mellettük, József kolléganője, Sassné Birinyi Enikő kérdezgette őket, nincs-e véletlenül orvos közöttük. 

Ha orvos nem is, de egy otthon szülésben jártas dúla pattant ki az egyik kocsiból. Végül ő fordította meg a kicsit, onnantól már nagyon hamar kint volt Marci. 

De ekkor jött az újabb pánik, a koraszülött csöppségnek nem volt jó színe és nem sírt fel, nem lélegzett. 

„A dúla elkezdte újraéleszteni, légutat tisztítani, közben megérkezett egy, majd még egy koraszülöttmentő. Miniműszereikkel hamar visszahozták a kicsi babókát, na, akkor már mindenki sírt, ölelgettük egymást.” 

„Ez egy olyan pillanat volt, amire mindig emlékezni fogunk!” – zárta szavait a zászlós a Ripost szemléje szerint.

Borítókép: illusztráció