örül az elismerésnek

2019.04.17. 15:57

Lux Ádám szenvedélyesen szereti munkáját

Nem bánta meg, hogy szabadúszó lett annak idején, mert úgy érzi, így sokkal több lehetőséget kapott, mint egy társulatban.

Tóth Ildikó/Hot!

Első jelentkezésre felvették a Színművészeti Főiskolára. Vidéki és fővárosi teátrumokban töltött évek után hamar a szabadúszást választotta, közben ő volt Simon Baker, Johnny Depp, John Cusack és Kenneth Branagh magyar hangja.

A közelmúltban kapta meg a Jászai Mari-díjat – írjaTóth Ildikó Hot! magazinban megjelent interjúja alapján a Vasárnap Reggel.

Pedagógus szülők mellett nőtt fel, egy négygyermekes családban. Hogy élt a Lux família?

Szüleim magyar szakos gimnáziumi tanárok voltak, édesapám író és műfordító is, édesanyám az Arany János Általános és Középiskola igazgatójaként dolgozott húsz esztendőn át. Mi is oda jártunk a testvéreimmel, de gimnáziumba már a Toldyba iratkoztam. A szüleim beosztották azt a kevés pénzt, ami volt, hogy diplomázhassunk. Az idősebbik bátyám, Walter közgazdász lett, a szállodaiparban dolgozik vezető beosztásban. Balázs orvos, előbb belgyógyász volt a Margit Kórházban, de kevés ideje jutott az öt gyerekére. Most családorvos Csillaghegyen, tavaly Pro Óbuda díjjal tüntették ki. Ambrus öcsém – a családi hagyományokat követve – igazgató lett a szalézi rend egyik iskolájában, most már a Váci egyházmegye tanügyi igazgatója.

Mit szóltak a szülei ahhoz, hogy a harmadik fiuk színész akar lenni?

Megengedték, hogy ne is jelentkezzek párhuzamosan másik egyetemre. Nagyon komolyan készültem a színművészetire, és nem volt előzmény nélküli a pályaválasztásom. Tagja voltam a Toldy Theátrumnak, mellette a híres műegyetemi Szkéné­nek, ahonnan Fehér Anna, Ru­bold Ödön, Szolnoki Tibor is a pályára került. Tizennégy éves koromban, egy szavalóverseny után hívott játszani Wiegmann Alfréd, a társulat vezetője. Emellett Ispánki János, a Magyar Rádió irodalmi vezetője foglalkozott velem, aki annak idején, amatőr színjátszó korukban Latinovits Zoltánt és Tordy Gézát is tanította. Ő készített fel a felvételire.

Be is került mindjárt a nagyon erős Horvai István–Kapás Dezső-féle osztályba.

Zseniális tanáraink voltak, mellettük Szabó Istvánt, Montágh Imrét, Iglódi Istvánt említeném. Kilencen indultunk, heten végeztünk. Lány mindössze kettő volt az osztályban, így adódott, hogy én játszottam Peacocknét a Koldusopera vizsgaelőadásán.

Fotó: Hot!

Horvai és Kapás szívesen vitték a tanítványaikat a Vígszínházba. Miért nem ott kezdett?

Én is ott töltöttem a gyakorlati időmet. De köztudott volt, hogy Szarvas Józsefet és Cserna Antalt már kiválasztották – nem tartottam reális esélynek, hogy engem is oda szerződtetnek. Ráadásul a Katona József Színház készült bemutatni Edward Bond Kint vagyunk a vízből című darabját, Székely Gábor meghívott az egyik szerepre. 1986-ot írtunk, Aczél György letiltotta az előadást. Én viszont egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően tizenöt évig játszottam a Vígben az A padlásban a Herceg szerepét. Cserna Antal megsérült egy jelenetben, nem léphetett fel. Tóni jó barátom, vele és a feleségével, Szalai Krisztával alapítottuk meg később a Komédi Franc Ez? társulatot. Végül is két évre Debrecenbe szerződtem, majd négy évig voltam a József Attila Színháznál. Akkor végzett Székely Gábor osztálya, és én a fiatal rendezőkkel boldogan mentem Szolnokra, ahol Spiró György volt az igazgató.

Miért hagyta el Szolnokot és választotta a szabadúszást?

Igazgatóváltás volt, Schwajda György került Spiró helyére. Behívott beszélgetni. Kértem, nézzen meg egy-két produkcióban. Azt válaszolta, hogy nem szükséges, ő néhány személyes mondat után tud dönteni egy emberről. Ekkor gondoltam úgy, hogy akkor inkább szabadúszó leszek. Nem bántam meg. Dolgozhattam Csiszár Imrével, Tompa Gáborral, rendezett Ascher Tamás operettben.

Csak éppen azokat a színészeket, akik nem tartoznak társulathoz, nem szokták díjakra felterjeszteni...

Amióta szabadúszó lettem, legalább három-négy színigazgató megkérdezte: „Ugye Jászai Mari-díjas vagy?” Idén vehettem át a díjat. Többen azzal gratuláltak: „Végre!” Jólesett.

Sokat szinkronizál. Munka közben ismerte meg a szinkronrendező Pócsik Ildikót, aki később a felesége lett?

Igen, a szinkronstúdióban találkoztunk, de mindketten kapcsolatban éltünk. Nekem mindig hosszú évekig tartó szerelmeim voltak. Amikor épp szakítottam, eszembe jutott, hogy volt itt egy lány, és elkezdtem érdeklődni utána. Kiderült, hogy ő is épp szabad. Édesanyámmal, aki szenvedélyes úszó volt, és akitől rám ragadt a sport szeretete, a Balaton közepén közöltem, hogy Ildikó az a lány, akit el akarok venni feleségül. Azóta hétszer úsztam át a Balatont, és született két gyerekünk. Hanna húszesztendős, a Pázmány Péter Tudományegyetemre jár, mert ott az angolon belül műfordítást is tanulnak; ezt örökölte a nagyapjától. Benjámin jövőre fog érettségizni, a történelem, a hadtörténet érdekli, és misztikus vonzalmat érez a lengyelek és Lengyelország iránt. „Apa, nekem ez ugyanaz, mint neked a színészet” – mondja. Mindketten a Toldyba jártak, mint én. Az édesapjuktól és az édesanyjuktól is azt látják, hogy szenvedélyesen szeretjük a munkánkat. Ildikó is színésznek indult. Ma is dolgozom vele, ha nagyon nekem való a szinkronszerep.

Fotó: Hot!

A dél-amerikai sorozatok megjelenése idején a szinkronhangok olyan népszerűek lettek, mint maguk a karaktereket alakító színészek.

El sem tudtuk képzelni, hogy például az Esmeralda ekkora siker lesz. Volt, aki korábban bezárta a trafikját, és szaladt haza nézni a folytatást. Nyírő Beával cédére vettük fel a sorozat dalait, és nagyon sokat adtak el belőle. De bármilyen ismertséget hozott is a szinkron vagy a Kisváros című sorozat, igazán az tesz boldoggá, amikor például állok a sorban, fürdőruhában, a Balatonnál lángosért, és odajön hozzám egy idősebb ember azzal, hogy látott színházban, és mennyire tetszett a játékom.

Említette, hogy nagyon sok a dolga, sokat próbál és játszik.

Május 18-án lesz a bemutatója Janik László kollégám Bárcsak című darabjának az Átriumban. 14 Bródy-dal köré épül a történet, amit Fésűs Nellyvel adunk elő. A Pozsgai Zsolt írta, Román Sándor koreografálta Omega-musicalt is nagyon szeretem. Ugyancsak Pozsgaival közös a Megszállottak című film, amivel bejártuk a fél világot, és számtalan fesztivál díját hoztuk el: Loyolai Ignácot játszom a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére készült műben. Készülök egy anya-fiú estre, a tíz éve elment édesanyám emlékére. Csukás István Istenke, vedd térdedre édesanyámat! című gyönyörű verse mellett Dsida Jenő és Reményik Sándor anyaversét is biztosan elmondom majd.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!