Hála a klórnak és Linának

A Liu fivérek már sztárokként utaztak az olimpiára. Liu Shaolin világbajnokként, öt vb-érem birtokosaként (egy arany, két ezüst, két bronz), de öccsének is éppen öt érme van a világbajnokságokról (három ezüst, két bronz). Ám ahhoz, hogy az olimpiacentrikus Magyarországon a közvélemény igazából felfedezze őket, kellett az érem Phjongcshangból is. Meglett, s Liuékat férfiváltónk két másik tagjával, Knoch Viktorral és Burján Csabával együtt – abszolút érthetően – egyenesen az egekbe emelte az, hogy megszerezték a téli olimpiák első magyar aranyát – írja a Vasárnap Reggel.

Gyaníthatóan ma már kevesen vannak, akik legalább azzal ne lennének tisztában, hogy Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang Magyarországon született. Édesanyjuk magyar – Szabó Szabina is felkapott manapság a médiában –, édesapjuk kínai, aki annak idején a jobb élet reményében jött Magyarországra, kezdetben festőművészként a Váci utcában árulta a rajzait. A fiúk először az úszással próbálkoztak, ám a klóros víztől rendre begyulladt a szemük. Így került a képbe a short track, amit az internetet böngészve néztek ki maguknak. Ha meglepő is, eleinte nem tűntek ki a társaik közül.

Ám egy Kínában töltött másfél éves időszak és az, hogy ezalatt a sors összehozta őket Csang Csinggel, „Linával” – aki ma is válogatottunk edzője –, mindent alapjaiban megváltoztatott.

„A család kiköltözött Kínába, ahol béreltünk egy lakást. Fél év után szüleink hazamentek, de mi ketten még egy évet kint töltöttünk Linánál, aztán 2008-ban, amikor hazatértünk, szinte nem ismertek ránk. Sorra nyertük a korosztályos versenyeket”

– emlékezik vissza Liu Shaoang „Ádó”, aki a becenevét egy kínai császár után kapta. Liu Shaolin a hivatalos Sándor keresztnevet pedig a mindkét fiú által rajongásig szeretett nagyapa, Szabó Sándor után.

A szülők időközben elváltak, az apa Németországba költözött, de változatlanul rajta tartja a szemét gyermekein. Olyannyira, hogy ott volt az olimpián is, a helyszínen szurkolta ki a váltó győzelmét, majd miután Liu Shaolin elsőként száguldott át a célvonalon, ő is vágtatott le a tribünről, hogy átölelje a fiait. Amúgy annak idején ő hozta össze azt a bizonyos kínai „edzőtábort”, így elévülhetetlen érdemei vannak a történelmi aranyérmünk megszületésében.

Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang két teljesen különböző személyiség. Előbbi igazi showman, aki mindig kész a mókázásra, és főleg az ázsiai versenyeken a helyi lányok megőrülnek érte, amikor a futamok előtt a szólításnál rituálészerűen végigsimítja mindkét szemöldökét, majd kacsintva a rá fókuszáló kamerára mutat. Női rajongótáborának azonban rossz hír, hogy a háromszoros világbajnok brit Elise Christie hűséges párja. Mondani sem kell, hogy a visszafogottabb, olykor filozofikus hangulatba kerülő Liu Shao­ang is roppant népszerű, Koreában sorra kapta az üzeneteket a helyi lányoktól az Instagram-oldalán, hogy égesse el az útlevelét, és telepedjen le az országban.

Miután a férfi 1000 méter döntőjében Liu Shaolin két hazai versenyzőt is elkaszált – ezért ki is zárták –, a külföldi újságírók megkérdezték, nem tart-e attól, hogy ugyanolyan népharag zúdul rá, mint a kanadai Kim Boutinra, akit a női 500-on a legnagyobb koreai sztár, Csoj Min Dzsong kizárása miatt kárhoztattak, a közösségi oldalán életveszélyes fenyegetéseket is kapott.

„Én nem tartok ilyesmitől”

– szögezte le tömören versenyzőnk, a további faggatózásra pedig, hogy vajon miért nem, hamiskás mosollyal a szája szegletében válaszolt: „Mert jóképű vagyok.” Kevéssel egy nagy kudarc után is, hiszen 1000 méteren ő volt a világranglista-vezető, tudott poénkodni.

Ez a lazaság is kell ahhoz, hogy valaki a királykategória, az 5000 méteres váltó befutóembereként aztán lazán ellépjen a kanadaiak egyéni olimpiai bajnoka mellett.

Borítókép: Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang és édesanyjuk, Kelemenné Szabó Szabina / MTI Fotó: Kovács Tamás