Az Őrség gasztronómiája

Az Őrségbe érkeztünk

Nézzünk körül az őszi verőfényben fürdő lankákon, titkokat suttogó fenyvesek ölén, századokkal dacoló őstölgyesek gyökerén. Olyan szelete ez a magyar tájnak, mely minden rezdülésében őrzi a székely őrállók hagyományait, ízes beszédüket, és az országban egyedülálló településszerkezetüket.

[caption id="" align="aligncenter" width="380"] Már terítik az asztalt nekünk
[/caption]

Még mindig ritka az a ház, melyet kerítés ölel, s ebben a korlátok nélküli szabadságban az idegent, a vendéget mindmáig szívesen fogadják, és ropogós fehér abroszon a kamra minden féltve őrzött kincsét elébe teszik.

Itt mindig gyűjtögettek. A hatalmas erdőségek gombában, vadban bővelkedő kínálatát kiaknázva szárítottak, füstöltek, mindent felhasználtak, hiszen a föld „csak agyagot adott” s így az őrségi gölöncsérek (fazekasok) munkáját mindmáig messze földön elismerik és keresik.

Ez volt a valuta. Cserépért, korsóért megkaptak mindent, ami hiányzott, amit az ezerszer áldott agyagos föld nem adott meg, és így ételeik egyáltalán nem tükrözik azt a sokak által gondolt „elzártságot”, sőt gasztronómiai szegénységet, mit általában gondolnak az avatatlanok.

Levesek rengetegét ismerik, főzik mindmáig. Léteznek zsíros, rántásos húslevesek, valamint habarásos és tejlevesek. Nagyon kedvelik a savanyú leveseket is, tulajdonképpen főzelékeik is a levesek sűrített változatai, inkább mártások, pépek.

A tejfölös köleskásaleves, egészben sült fenyőalja gomba és őrségi parasztpecsenye receptjéért kattintsatok cikkünkre >>>