„A futballpálya olyan, akár a színpad” − Reviczky Gábor vallott sportról és színészetről

Reviczky Gábor rendszeresen lejárt a Tatabánya kölyök csapatának edzéseire az ötvenes évek végén, majd később ifistaként az Építők csapatát erősítette. Büszkén idézte fel − írja Ripost − hogy annak idején, amikor Grosics Gyula a bányászváros kapuját védte, többször is lőhetett kapura edzésen és tréning után az Aranycsapat kapusának.

– Akkor még nem éreztem, milyen nagy dolog Gyulának kapura lőni, esetleg a hálóba is találni – emlékezett a tatabányai időkre a Nemzet Művésze. – Ma már tudom. Szerencsére a kapcsolatunk nem csak a gyepre korlátozódott, hiszen élete végéig barátságban voltunk. Gyula fantasztikus ember, igazi szívbéli barát volt.

Minden, ami világbajnokság: kattints és kövesd a híreket!

Reviczky Gábornak a világbajnokság egyébként az egyenes kieséses szakasszal kezdődött. 
– Az egyszeri és megismételhetetlen, számolgatásmentes meccsek kötnek le. Ezek a mérkőzések hasonlítanak a színházi előadásokhoz, hiszen a színpadon mi is élőben játsszuk a szerepeinket – mondta Reviczky, aki sosem feledi, hogy a tatabányai ifiben sikerült egyszer sarokkal indítani a társát, Csokit, aki kapásból kilőtte a felső sarkot. Azóta is mesélik a drukkerek az alakítást.

Reviczky, ha tehetné, évente többször is megnézné az magyarok 1966-os vb-n aratott liverpooli sikerét, a brazilok elleni 3-1-es diadalt.
– Farkas, Mészöly, Bene és a többiek, például a tatabányai Szepesi Guszti, aki leradírozta Garrinchát, csodát tettek. Remélem, a portugálok és az argentinok is hasonlót tesznek. Nem tagadom Messi és Ronaldo miatt nekik drukkolok – tette hozzá.