A próféták is jósok voltak

Vajon honnan veszi a jós a „tudást”? Miben látja a jövőt? Egyik feltételezés szerint a jóslatok megfogalmazói közvetlenül az isten vagy egy adott isten elméjével lépnek kapcsolatba – innen a név is: divináció. Mások viszont úgy vélik: a jós bepillantást nyer az ok-okozati összefüggések világába, ahol az események előre kialakulnak, még mielőtt megtörténnének a materiális világban.

Ők nevezik a jóst látónak, látnoknak, hiszen távolabbra lát és többet vesz észre, mint az egyszerű emberek, és a jövőbe látás – akár alvás közben, akár éber állapotban – gyakran képek formájában jelentkezik.


Alighanem mindkét tábornak igaza van. Annak is, amelyik különleges tehetségnek, a kiválasztottak tudásának mondja a tisztán látást, és annak is, amelyik azt mondja: egy kis gyakorlással bárki fellebbentheti a fátylat a jövő titkai előtt. Az elme, amikor futó pillantásokat vet a másik világ elmosódott képeire, vagy amikor olyasmit mondat ki az emberrel, ami a kimondás pillanatában még homályos, alig érthető – nos ilyenkor az elme állapota nem azonos a normális tudattal.

Ez a tudattalan elme működésének eredménye. És ezt a működést – egy kis gyakorlással – akaratlagosan szolgálatunkba állíthatjuk. Tény, hogy a psziché érzelmi és ösztönös funkciói kapcsolatba léphetnek az asztrális világ megfelelő „régióival”, s mintegy átsegíthetnek néhány sejtést a jövő történéseit illetően – nem kevesebbet, mint amennyit a múltról, vagy a jelenről tudunk. Az Ószövetség prófétái valójában ugyanilyen jósok, tisztánlátók voltak. Nem tudjuk, mit csinált Ézsaiás, mielőtt víziói támadtak, sem azt, mi vezette Istent arra, hogy felkarolja Ezékielt, a káldeusok földjén élő rabok papját. Azt tanítja az írás, hogy Jeremiás csak egy volt sok pap közül, hogy Dániel és három társa speciális étrendi szabályokat követtek, ám ezek a tények nem tűnnek túl jelentősnek a jövendőlátás szempontjából.

Folytatás az astronet.hu oldalon>>>