Ezotéria

2010.06.30. 09:00

A betegség nem karmikus csapás

A betegségekről, pontosabban a gyógyulásról két végletes elképzelés van: az egyik szerint mindenre jók a porok, kapszulák, műtétek, a másik szerint a lélek „büntetése” a betegség, vagyis olyan karmikus örökség, amit mindenkinek magának kell ledolgoznia.

BAMA

Az igazság viszont valahol félúton van. A betegségre utaló jelek valóban megtalálhatók a személyes horoszkópban, de ezek csak jelek.

Azt mutatják meg, hogy melyek azok a testrészek, szervek, amik „elromolhatnak.” S bár van utalás az előző életből hozott sorsfeladatokra is, a bajok okát mégsem az előző életben, nem is isteni büntetésben kell keresni, és főleg nem másokkal kell megoldatni. Mindenkinek magának kell tudnia, hogy mi váltotta ki a bajt. Ismerni kell a betegség eredetét, hátterét. Vagyis a gyógyuláshoz nem elég bevenni a gyógyszert, nem elég kivágni a beteg gócot, daganatot.

S ami a legfontosabb: a gyógyulni vágyóknak nagyon sok mindent fel kell adnia. Mindenekelőtt a betegséghez való ragaszkodást, annak állandó hajtogatását: beteg vagyok!

A szemléletváltás – fél gyógyulás

„Az élet minden területén fel kell adni azt a megközelítést, hogy valami ellen harcolunk! – írja Pósa Ferenc A betegség mint pótcselekvés című könyve bevezetőjében. – Ne harcoljunk a betegség, a lelki kín ellen, harcoljunk inkább az egészségért. Ez a megközelítés ugyanis mentes minden negatív érzelemtől”. Ki kell vennie a részét mindenkinek a saját gyógyulási folyamatából. Aki előző életében keresi mostani balsorsa gyökerét, az kibúvót keres. Igyekszik megnyugtatni háborgó tudatát, lelkiismeretét. Cselekszik, de a tettei kimerülnek a hibák kutatásában, és ezzel egyáltalán nem jut közelebb a megoldáshoz. Mert hiába tudja, hogy bűnt követett el az előző életében, általában nem emlékszik rá. Ez így van jól.
Azért születhetünk újra, mert az elkövetett hibáink minden szinten megbocsátást nyertek. Csak az után születhetünk újra, amikor lelkünk felszabadult az elkövetett bűnök, hibák terhe alól. Természetesen amit eddig nem tanultunk meg, azt pótolni kell, de ez mentes a ránk ruházott terhektől. Olyan, mint a pótvizsga: a tanár nem szigorúbb, a tananyag sem több, nem is nehezebb.

A bulvársajtó olykor felkap egy-egy „csodás gyógyulást”, amikor a betegnek sikerült legyőzni a rákot. Úgy kezelik, mint valami természetfeletti tényt. Pedig ez volna a természetes folyamat. Aki akar, meg tud gyógyulni! (Sőt, aki helyesen él, nem is lesz beteg. Jó példa erre Nostradamus élete, aki a pestis járvány idején betegek ezrével érintkezett, és nem kapta el a betegséget. Mert a lelke ellenálló volt és erős!)
A gyógyítás paradox fogalom: nem lehet senkit akarata ellenére rákényszeríteni a változásra. Természetesen elérhető némi javulás, változás, de ez csak átmeneti. A betegségek hasonlatosak a különböző függőséghez: a beteg függ a szenvedését okozótól. Függ tőle, hiszen valamilyen szinten erre építi az életét, erre alapozza döntéseit és érzéseit. Márpedig ilyen erős alapot ledönteni meglehetősen reménytelen feladat. Furcsán hangzik, de a betegségben van valami jó is: figyelmet lehet vele kizsarolni a környezettől, sajnálatot vagy szeretetet lehet koldulni. Egyfajta látszatbiztonságot ad a nagyon ingoványos lelki állapotban.

A tudat eszméi és téveszméi alapján vezérli a szervezetben zajló folyamatokat. A test minden sejtje cserélődik, folyamatosan elhal és helyette újak születnek. Elvileg egészséges sejteknek kellene születni, de olykor ez másként történik.
Miért akar egy sejt más lenni? Miért tér el az egészséges, fényes úttól, és miért választja inkább a fájdalmat? Nem önszántából.

Az érzelmek halálba kergethetnek

Az érzelmek, a gondolatok nagyon erősen befolyásolják a tudatot, és a tudaton keresztül a testet. Ez a befolyásoló erő csak abban az esetben tud érvényre jutni, ha hagyják. Egy-egy konkrét betegség kialakulását, hajlamát a test, a szellem és a lélek viszonya határozza meg. Más és más betegség alakul ki különböző helyeken, de lényegüket tekintve a tény változatlan marad: a hármasság harmóniája valamilyen formában felbomlott.
Még az olyan mechanikusnak tűnő betegségnél is, mint mondjuk az isiász, amikor a csigolya közti porckorong elfajul, megsérül, és nyomást gyakorol az ideggyökre. Általában hirtelen jelentkezik, a deréktáji fájdalom lesugárzik az alsó végtagokba, a beteg alig tud mozdulni, különösen a hajolás esik nehezére, felegyenesedni pedig képtelen. Merev, előrehajló testhelyzetet vesz fel, járása nehéz, köhögéskor, tüsszentéskor elviselhetetlen a fájdalom.

Ez a fájdalom némileg csökkenthető gyulladás gátló szerekkel, fájdalomcsillapítók szedésével, izomlazítóval, helyileg alkalmazott kenőccsel, injekcióval. Esetleg műtéttel. Ám a kiújulás gyakori. És mindaddig vissza fog térni a fájdalom, amíg az „indíték” meg nem szűnik.
A betegség ugyanis nem a gerincben, hanem a lélekben gyökerezik. Azon a területen, ahol jelentkezik, a betegnek önkifejezési nehézségei támadnak, ebbe nem tud belenyugodni, harcol ellene. Harcol a zavaró tényezők ellen, és közben elmulasztja észrevenni a sikereket. Nem önmagáért, hanem valami, valaki ellen harcol, és ennek következtében alakul ki a megromlott közérzet. Rosszul, diszharmonikusan él, aminek egyenes következménye, hogy egyre kevésbé veszi észre az eredményeket, és ezek a kielégítetlen vágyak fokozzák az elégedetlenségét. Az elégedetlenség szítja a lázadás szellemét, ez utóbbi pedig gyulladásos folyamatokhoz vezet. A gyulladás ott alakul ki, ahol „a legégetőbb a probléma”, ahol a születési horoszkóp szerint a legtámadhatóbb a szervezet.

„Aki nem boldog – az beteg!” – Deepak Choppa indiai származású amerikai orvos mondása már-már szállóigévé vált az alternatív gyógyászok körében. De a boldogságot megteremteni nagyon nehéz. „Minden emberben van egy pont, amely sohasem beteg, nem érez fájdalmat, nem öregszik. Ez a pont halhatatlan. Ehhez eljutva a mindannyiunk által elfogadott korlátoknak még a lehetősége is megszűnik… Csak annyira lehetek egészséges, amennyire ezt lehetségesnek tartom.” – írja Choppa a Tökéletes egészség című könyvében.

Ha körül nézünk a környezetünkben, azt látjuk, hogy sokan inkább belehalnak, de képtelenek változtatni az életükön. És nemcsak az étkezésen, életmódon nem tudnak változtatni, hanem a körülményeken is.
Akinek a születési képletében az áll, hogy a legérzékenyebb pontja mondjuk a melle, annál a negatív érzelmi hatások, a szeretethiány előbb-utóbb valamilyen csomót „generál”, amit az orvos eltávolíthat műtéttel, kezelhet kemoterápiával, gyógyszerrel, sugárral – de gyógyulást csak annál érhet el, akinek az életkörülményei megváltoznak. Aki be meri vallani, hogy nem szereti a férjét, élettársát, akivel él, nem kívánja az érintését, nem tudja felszabadultan átadni magát a szerelemnek. A betegség „megvédi” az együttléttől, talán egyfajta sajnálatot is kivált a másikból, de ettől a beteg érzései nem változnak gyökeresen. Tehát a csomók visszatérnek, terjednek, és végül a „válást” nem bírói papír szentesíti, hanem a halál.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!