2021.03.28. 14:00

Meddig lehetünk védettek a koronavírussal szemben?

A semlegesítő antitestek szintje nagyon eltérő lehet a COVID-19-betegségből felépült betegek esetében; míg egyesek szervezetéből az antitestek néhány nap leforgása alatt eltűnnek, addig másokéban hónapokig, vagy akár évtizedekig kimutathatók ellenanyagok.

Forrás: Shutterstock

A szingapúri Duke-NUS Medical School kutatói összesen 164 beteget vizsgáltak 6-9 hónapig. A szakértők a vérmintákban található semlegesítő antitestek, T-sejtek és immunmolekulák mennyiségét elemezték, majd a kapott adatokat felhasználva gépi tanuló algoritmussal megbecsülték, hogy idővel miként fog változni a páciensek ellenanyagszintje – írja az Origo.

A semlegesítő antitestek szintje és változása nagyban függ a betegség átvészelésekor megjelenő klinikai tünetek súlyosságától; komolyabb betegség esetén magasabb antitestszint alakult ki, ami hosszabb ideig fenn is marad a szervezetben. Az alacsonyabb ellenanyagszint azonban nem jelenti azt, hogy az illető ne lenne védett a koronavírus ellen, az erős T-sejtes immunválasz ugyanis hosszú távú védelmet biztosít. Ezekre az eredményekre jutott egy új kutatás, ami a The Lancet Microbe című orvostudományi szakfolyóiratban jelent meg.

A semlegesítő antitestek mennyisége és változása alapján 5 csoportot állapítottak meg.

Az első, úgynevezett „negatív„ csoportba tartozó személyeknél szinte egyáltalán nem volt kimutatható ellenanyag, ők a betegek 11,6 százalékát tették ki.

A második csoportba tartozó embereknél a betegség kezdetétől számított körülbelül 20 napig magas, majd nagyon gyorsan csökkenő semlegesítő antitestszintet mértek. Sok esetben 180 nappal a tünetek kezdetétől már nem volt kimutatható ellenanyagszint. Utóbbi csoport képviselői a páciensek 26,8 százalékát tették ki.

A harmadik csoportba azokat sorolták, akik szintén magas semlegesítő antitestszintet produkáltak az első 2-3 hétben, de a csökkenés lassú volt, és még 180 nap után is volt egyértelműen mérhető ellenanyag. A betegek 29%-ánál írták le ezt a jelenséget.

A negyedik csoport tagjainál a betegség kezdetétől számított 6 hónap múlva is magas semlegesítő antitestszintet mértek. A páciensek többsége (31,7 százaléka) ebbe a kategóriába tartozott, és jellemző volt rájuk, hogy súlyos tüneteket mutattak a kórlefolyás alatt.

Végül az ötödik csoportba tartoztak azok a személyek, akiknél a felépülés szakaszában jelentkezett jelentősebb antitestszint-növekedés. Ők abszolút kisebbségbe tartoztak, a betegek mindössze 1,8 százalékát tették ki.

A kutatás másik fontos tanulsága, hogy az alacsonyabb – vagy éppen kimutathatatlan – ellenanyagszint nem jelent védtelenséget a kórokozóval szemben.

Hat hónappal a fertőzés után ugyanis még a ”negatív„ csoport esetében is magas volt a sejtes immunitás alapját képező T-sejtes immunválasz.

A teljes kutatás ezen az oldalon olvasható.

A tanulmány legfontosabb megállapításai

Dr. Jakab Ferenc virológus Facebook-bejegyzése szerint a tanulmányból ezek a fontos tanulságok vonhatók le.

A semlegesítő antitestek szintje nagyon eltérő lehet a COVID-19-ből felépült betegek esetében. Minden esetben ezt csak egyéni szinten lehet mérni.

61%-ban az átvészelt fertőzötteknek a tünetek kezdete utáni 180. napon is van „elégséges” semlegesítő antitestszintjük, tehát rendelkeznek valamilyen szintű védettséggel.

A semlegesítő antitestek szintje és változása nagyban függ a betegség átvészelésekor megjelenő klinikai tünetek súlyosságától. Súlyosabb betegség esetén magasabb antitestszint alakult ki, ami hosszabb ideig fenn is maradt a szervezetben.

Mivel az átvészelt betegek legalább 39%-ánál alacsony (vagy teljesen negatív) a semlegesítő antitestszint, így nagyon fontos a járványügyi intézkedések folyamatos betartása (maszkviselés, távolságtartás, kézfertőtlenítés).

A hosszabb távú, tartós immunitás elérése érdekében nagyon fontos az oltás felvétele és az átoltott lakosság arányának emelése.

Borítókép: illusztráció