2010.06.15. 16:09
Muszáj segítenem azon, akit utálok?
A szomszédban lakik egy vén boszorkány. Legszívesebben sose látnám, de a sors mindig úgy hozza, hogy összeakadunk a folyosón vagy a lift előtt. Ilyenkor el nem mulasztana belém kötni valamivel.
A banya úgy nyolcvan és kilencven között lehet, mindenki utálja a házban, mert a lakógyűlésen mindig a többség ellen szavaz. Fel se fogja, hogy mi a kérdés, miről kell dönteni, ő csak szépen kivárja, mi lenne a többség óhaja, és igyekszik megvétózni. A ház gyerekeivel folyton üvöltözik, a kisebbeket meg rémisztgeti, hogy ha nem lesznek jók, eljön értük az a sebhelyes, fogatlan hajléktalan bácsi és elviszi őket a zsákjában. A kutyások múltkor panaszkodtak, hogy két blökit is állatorvoshoz kellett vinni, mert valaki teleszórta a lépcsőházat rajzszögekkel, és a kutyusok beleléptek. Tuti, hogy az öreglány csinálta.
A közös folyosónkon muskátlikat meg fűszernövényeket akartam tartani, nem gondoltam volna, hogy ez is zavarja majd, hiszen a virág neki is nyílik. De ahogy két napra kitettem a lábam otthonról, arra kellett hazajönnöm, hogy az összes cserép a földön hever, a föld kifordulva, az ágak letörve. Ekkor már nagyon elborított a düh, és bekopogtam hozzá, hogy ezt miért csinálta. Ártatlan arccal azt mondta, hogy ő nem csinált semmit, viszont nagy vihar volt tegnap éjszaka, biztos a szél verte le a cserepeket. Megkérdeztem másokat is a házban, volt-e vihar, de csak nevettek, hogy dehogy.
A történet folytatását itt találja >>>