2010.04.26. 17:25
Szerelem az oviban?
Sok felnőtt találkozik olyan élménnyel, ami még nekik is új, amin talán megrökönyödik. Ilyen a gyermeke óvodáskori szexualitása.
Miért tűnik bajnak?
A gyermekpszichológusok egyöntetű véleménye szerint az önkielégítés teljesen egészséges folyamat kisgyermekkorban, sőt akár csecsemőkorban is. Csecsemőkorban inkább a kislányokra jellemző, óvodás korban pedig már mindkét nemre.
A legtöbb szülő ennek ellenére megdöbben a látványon, mégpedig azért, mert ez a „folyamat” távol áll a saját szexualitásától, értékrendjétől, gyermekkorában esetleg megszégyenítették, leszidták saját szülei, amikor rajtakapták, amint a nemi szervét „vizsgálgatja”.
Kell a gyermek fejlődéséhez
Mint annyi minden más, a gyermekkori örömszerzés is érzékeny szakasza a gyermek pszichoszexuális fejlődésének. A legtöbb kicsi véletlenül jön rá nemi szerve érzékenységére, majd a kellemes érzés a cselekvés megismétlésére ösztönzi – egyben szexuális reagáló készsége is fejlődik. Ennek felnőttkorban majd a lányoknál az orgazmuskészség előkészítésében lesz kiemelt szerepe, hiszen az tanult jelenség.
Ártalmatlan élvezet
Az ovis gyerekek még nem törekednek tudatosan (honnan is tudnák, mi az?) az orgazmus elérésére – bár egyes kutatások szerint akár ezt is átélhetik –, és az öningerlést nem kíséri a tinédzserkorra jellemző fantáziatevékenység sem.
Szólt az óvó néni
„Kisfiam most lesz négy éves, középső csoportos óvodás.4 éves. Egyik délután, amikor kicsivel korábban mentem érte az oviba, az egyik óvó nénije odajött hozzám, és mintha egy óriási titok lenne odasúgta nekem, hogy a délutáni alvások alatt (vagy helyett) gyakran játszik a fütyijével a pléd alatt. Volt, hogy szólt neki, hogy próbáljon aludni, de leginkább hagyta, és 10-30 perc múlva elaludt, de tőlem várt tanácsot azzal kapcsolatban, mi legyen – meséli Alexa, a kisfiú édesanyja. – Bevallom, először megijedtem, aztán gyorsan utána olvastam, és megnyugodtam, hogy ha nem viszi túlzásba, ez teljesen normális testi reakció.”
Mikor célszerű szakember segítségét kérni?
Érdemes szakemberhez fordulnod, ha naponta vagy naponta többször is az örömszerzés e módjához folyamodik – akár játszás közben is rendszeresen visszatér hozzá, vagy külön időt szakít rá. Ugyanez a helyzet akkor is, ha kritikátlanul, a társai előtt végzi, illetve ha az öningerlés érezhetően a többi társas és játéktevékenységének a rovására megy.
Szintén külső beavatkozást igényel, ha tartósan nem tudod „róla” elterelni a figyelmét. Ez utóbbi eset – azaz az önkielégítés tartós megnyilvánulása leggyakrabban valamilyen szorongást jelez, ezért érdemes átgondolnod, érte-e a gyermekedet mostanában trauma – válás, haláleset, költözés, stb. Először a kiváltó okot kell megkeresni, majd a problémákat rendezni.
Mit tehetsz „ellene”?
A legnagyobb sérülést azzal okozhatod, ha tiltod a dolgot, mert ezáltal gátlásokat alakíthatsz ki a gyermekedben. Nem szabad azt hinnie, hogy ez bűn.
Ha azonban nyilvánosan fogdossa magát (például a vendégek előtt), tárgyilagos hangon szólnod kell neki, felhívva rá a figyelmet, hogy ez a tevékenység egyedül csak rá tartozik. Kettesben vele maradva magyarázd el a neki, hogy bár ez teljesen természetes dolog, ne az oviban vagy mások előtt tegye, mert az már legalább annyira illetlen dolog, mint kanál helyett kézzel enni.
Kizökkentheted örömszerző „tevékenységéből”, ha valamivel eltereled a figyelmét.
Ha alvásidőben „kapod rajta”, add a kezébe a kedvenc állatkáját, és kérd meg, hogy altassa el, vagy mellé bújva öleljétek át egymást, így ösztönzöd arra, hogy a kezét másra használja.
Mindig természetesen reagálj rá, ne humorral üsd el a dolgot, mert ez is gátlásokat okozhat benne a későbbiekben.
Fordulj felé nagyobb szeretettel és odafigyeléssel (lehet, hogy nála ez csak pótcselekvés, vagy az idegességét vezeti így le).