Életmód

2010.02.10. 18:16

Igaz történet: Nem volt tökéletes szerető

Amíg nem éreztem irántad semmit, csak kedveltelek, könnyebb volt elfogadni, hogy te valami rejtélyes okból ragaszkodsz a feleségedhez. De most már fáj, ha nem vagy velem. Én nem vagyok jó szerető, én mindent akarok.

NANA.HU

Húsz éve nősültem meg másodszor, és komolyan gondoltam, hogy ez a házasságom örökké fog tartani. Voltak mélypontok, amikor biztosan tudtam, hogy ez a kapcsolat sem az, amire vágytam, de valahogy mindig együtt maradtunk Edittel.
Pedig egyre csak nőtt a sérelmek listája, és a nagy beszélgetések mindig kudarcba fulladtak. Én őt hibáztattam, ő engem vádolt: kölcsönösen megszegett ígéretek mindkét fél részéről. Miután nem gyakran engedett magához, kielégületlen voltam. Kerestem a kiutat, futottam nők után, de sehol nem találtam meg az igazi boldogságot.
Nyár vége volt, amikor először láttam meg őt. Abban az irodaházban dolgozott, ahol én, csak egy emelettel lejjebb. Karcsú volt, törékeny, fekete ruhája még jobban kiemelte fehér bőrét, kék szemét. Megbabonázott a szeme. Mint egy kamasz fiú, úgy bámultam. Mindenáron meg akartam vele ismerkedni, de fogalmam sem volt, hogyan.
Egyik hétvégén a szokásos bevásárló utamon aztán nagyot dobbant a szívem. A szupermarket polcai között ott állt ő, egy férfival az oldalán. A férfit pedig ismertem, régi teniszpartnerem volt.

Odamentem hozzájuk. Gábor örömmel nyugtázta, hogy felettem is múlik az idő, majd bemutatott a nőnek. Ági volt, a felesége.
– Mi már ismerjük egymást – mondta kedvesen, és mélyen a szemembe nézett. Zavartan néztem rá, és arra gondoltam, milyen gyönyörű…
Ezután már lényegesen könnyebb volt a dolgom. Egyik nap aztán úgy gondoltam, meghívom ebédelni.
Közelről még gyönyörűbb volt, ahogy nevetett, teljesen elvarázsolt. Ha érdeklődve hallgatott, fejét finoman jobbra hajtotta, és az egész nő csupa figyelem lett – legszívesebben ott azonnal megcsókoltam volna.
Kiderült, hogy egész közel laknak hozzánk, ezért azt is felajánlottam neki, hogy ha úgy adódik, hazaviszem.
Egyre többször ebédeltünk együtt, és ha alkalmam adódott, hazafuvaroztam. Hihetetlenül vonzott, fizikailag és érzelmileg is, de úgy tűnt, ő boldog Gáborral. Irigyeltem az „öregfiút”: nagyjából egyidősek voltunk, és itt volt a gyönyörű, fiatal felesége…
Már hónapok óta tartott ez a kis játék, amikor úgy éreztem, valami megváltozott. Egyre többször bujkált szomorúság Ági szemében, és már nem szívesen beszélt az otthoni dolgairól.
Talán ez adott bátorságot, hogy egyik este, hazafelé tartva, meghívjam egy üzleti útra. Nem készültem rá, nem gondoltam meg, egyszerűen kimondtam, ami eszembe jutott.
– Nem volna kedved eljönni velem a jövő héten Rómába? – A kérdés sután lógott a levegőben. Nem néztem rá, féltem, hogy elrontottam mindent.
– Veled? Kettesben? – kérdezett vissza döbbenten.
– Igen.
– Nem tudok. Elutazunk Gáborral – felelte. A lelkem ujjongott: nem utasított el, egyszerűen csak nem ér rá! – De hogy jutott ez eszedbe?
– Nem is tudom. Egyszerűen csak volt egy pillanat, úgy éreztem, nem értenéd félre…
– Szerinted nem értettem félre? – a hangja furcsán, messziről jött.

Az út végéig már nem szóltunk egymáshoz. Emeletes ökörnek éreztem magam, amiért megkérdeztem. Mit akarok én? Többé-kevésbé boldogan él a férjével, hogyan gondolom, hogy fogja magát, és eljön velem Rómába?
– Felhívhatlak valamikor? – kérdeztem, amikor megálltam az autóval a házuk előtt. Bólintott és átadott egy névjegyet. – Rajta van a mobilomszámom.
Este, a dolgozószobámban ülve sokáig nézegettem a számát. Fel akartam hívni, vagy legalább írni neki néhány szót, de aztán mégsem tettem. Nem akartam tovább rontani a helyzetemet.
Vele álmodtam, és álmomban végre teljesen az enyém volt.
Elutaztam Rómába, és amikor egyedül ültem egy kávézó teraszán, eldöntöttem, hogy felhívom.

– Jó lenne, ha itt lennél velem – mondtam minden kertelés nélkül.
– Biztos vagyok benne – válaszolta. – De mindennek megvan a maga ideje.
Öt napot töltöttem kint, de az idő végtelenül lassan telt. Mindennap többször beszéltem vele, és egyre intimebbé váltak a beszélgetéseink.
Nem tudom, hol volt az a pont, amikor mindketten tudtuk, hogy már másról szól a kapcsolatunk. Editet alig hívtam: nem volt kedvem beszélni vele, a gondolataim csak Ági körül jártak.
– Találkozunk, amikor megérkezem? – kérdeztem.
– Várlak a reptéren – mondta.
A feleségemnek azt mondtam, egy késő éjszakai géppel jövök, nem kell értem jönnie. Volt tehát pár szabad órám, hogy Ágival lehessek. Ott állt a reptéren, és én hirtelen nem is tudtam, hogyan viselkedjek. Elém állt, arca csupa öröm, szeme csillogott. Dübörgött a szívem, attól féltem, ő is meghallja.
Jéghideg volt a keze, amikor átfogta az arcomat. Először csak finom puszit adott, aztán megcsókolt.
– Menjünk – súgtam a fülébe. Szorosan átölelve tartottam, ahogy a taxi felé indultunk.
Egy szállodába vitettem magunkat, ahol alig vártam, hogy birtokba vegyem a testét. Szebb volt, mint ahogy elképzeltem. Gyönyörű és odaadó. Edittel évek óta nem volt köztünk semmi, és bizony az elmúlt időszakban már nem volt alkalmi barátnőm sem. Ágival újra felfedeztem a testiséget, szinte tobzódtam benne. Elemi erővel tört ránk az orgazmus, és úgy éreztem, ez a gyönyör nemcsak a testemnek szólt, hanem a lelkem is dúskált benne.
Nehéz szívvel búcsúztam.

Minden gondolatom Ági körül forgott. Legszívesebben örökké vele lettem volna, miközben nem tudtam megoldani, hogy találkozzunk. Pár lopott órát tudtam vele tölteni, többet nem. Munka után rohantam a szokásos programjaimra, amiket nem lehetett lemondani, mert Edit egyből megtudta volna. Beleszerettem Ágiba, de nem akartam megbántani Editet sem.
– Hogyan lehet úgy megcsalni valakit, hogy nem okozunk neki fájdalmat? – kimondtam a kérdést, pedig nem kellett volna. Ági mellett feküdtem, egy szállodai szobába.
– Jótól kérded – felelte. – Honnét is tudnám? Nálunk Gábort már nem érdekli, mit csinálok, merre járok… Azt hiszem, el fog költözni.
A hír nem lepett meg. Bár Ági nem beszélt róla, éreztem, hogy valami végérvényesen megromlott a házasságukban.
Féltem az új helyzettől, pedig nem kellett volna. Ági elváltan is ugyanolyan maradt, mint előtte. Semmit sem kért, nem kérdezett, csak szeretett és befogadott. Minden értelemben....

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!