Életmód

2010.02.07. 11:13

Hiperaktív vagy csak túl eleven?

Minden gyermek életében vannak olyan időszakok, amikor nyugtalanná, zaklatottá, „kezelhetetlenné” válik. A fejlődési szakaszban normális ez a folyamat, de hol van a határ – és egyáltalán meg lehet-e húzni – a „normális” és a hiperaktív gyermek között?

NANA.HU

Aki még nem tapasztalta a környezetében, milyen érzés együtt élni egy hiperaktív gyermekkel, ha ilyen viselkedést lát, könnyen ráfogja, hogy csak egy neveletlen, rosszcsont kölyök hisztijéről van szó. És, valljuk be, nem is hibáztatható érte, hiszen a hiperaktivitás tüneteit, kezelését a mai napig heves viták kísérik még a szakorvosok körében is.



Mi a hiperaktivitás?

A hiperaktív gyermeknek nagy a mozgásigénye, rosszul tűri a monotóniát, nagy benne az újdonság iránti igény. Ennek a három tényezőnek a következtében aztán előfordul, hogy nem tudja végigülni a tanórákat.
Különösen igaz lehet ez akkor, ha kevésbé érdekes a tananyag, vagy a tanárnak nem sikerül felkelteni és fenntartani a tanuló érdeklődését. Ilyenkor unatkozni kezd, és elkezd magának érdekesebb elfoglaltságokat találni: beszélget, játszik, olvas, esetleg feláll valamilyen mondvacsinált ürüggyel, csak hogy végre mozoghasson egy kicsit. Ha pedig korlátokba ütközik, dühbe gurul.

Nehéz tetten érni

A kételkedők általában arra alapozzák a véleményüket, hogy ezeket a gyerekeket vizsgálva semmilyen rendellenesség, agyi elváltozás nem mutatható ki, tehát egy olyan „betegség”, amelynek eldöntése szubjektív véleményeken alapszik. Diagnosztizálására semmilyen érvényes laboratóriumi teszt nem létezik.

A hiperaktivitásra jellemző kritériumok bármely egészséges gyermekre is rásüthetők, és maguk a szakemberek is azt állítják, hogy nincsenek minden kétséget kizáró információk arra vonatkozóan, hogy hol húzódik a határ a "normális" és a "kóros" között.

A szakemberek egy része is úgy véli, nincsenek stabil adatok arra vonatkozóan, honnantól kóros egy gyermek állapota, ezért nem meglepő, hogy ahány pszichiáter, annyi teória, feltevés létezik a „betegséget” illetően. Van olyan szakember, aki kétségbe vonja, hogy egyáltalán létezik ilyen betegség, és van, aki állítja, hogy a betegség tudományos tényekkel bizonyíthatóan létezik. Az eredetét tekintve is megoszlanak a vélemények. Van, aki úgy gondolja, hogy genetikai rendellenesség okozza, van aki szerint a környezetben lévő mesterséges anyagok (E-adalékok) váltják ki, mások szerint a gyermek vérének magas ólomszintje idézi elő.


Szerencsére csak eleven

„Véleményem szerint a hiperaktív és a rossz gyerek között az a különbség, hogy a rossz gyereket lehet nevelni, míg a hiperaktív gyógyításához szakember kell. – vallja Erika, aki sokáig azt gondolta, nagyobbik gyermeke azért rosszalkodik annyit, mert hiperaktív. – Ma már látom a különbséget: a lányomnak egyszerűen nagy a mozgásigénye, és mivel érettebb a koránál, nem köti le az elsős tananyag. Azóta találkoztam hiperaktív gyerekekkel… na ők aztán egy percig nem állnak le, és olyan dühkitöréseik vannak, amilyennel azelőtt még nem találkoztam. A szomszédunkban él egy ilyen kisfiú, aki bizony gyógyszert szed. A gyógyszer hatására azonban nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, és a koncentrációképessége is rengeteget javult. Mondják, hogy a hipreaktivitást kinőheti a gyerek, de azért szerintem senki ne üljön otthon karba tett kézzel.”


Nem nevelés kérdése

„Sokáig azt hittem, a hiperaktivitás az a gyerekekre ráhúzott címke, de amúgy nem létezik. Egészen addig így gondoltam, amíg nem tapasztaltam meg a saját bőrömön. – meséli Andrea a könnyeivel küszködve. – A kisebbik fiam ugyanis hiperaktív. Van egy „normális” gyerekem, ezért van összehasonlítási alapom. A kicsi olyan, mintha reggel megivott volna vagy öt kávét, vagy beszedett volna egy csomó serkentőt: reggeltől estig fel van pörgetve, egyszerűen képtelen néhány percnél tovább ülni a fenekén. A kudarcokat nem tudja feldolgozni, ilyenkor tör-zúz, csapkod. És hiába csinálok bármit, mert ez nem nevelés kérdése. Most szakemberhez járunk, és szerencsére, már látni egy kevés javulást.”


A hiperaktivitás kezelése

Ha a gyerek kétségbeejtően „kezelhetetlen” és a hiperaktivitás tüneteit produkálja, célszerű szakemberhez fordulni. (Nem feltétlenül és azonnal fogja felírni a gyógyszert, hiszen sok viselkedési probléma beszélgetéssel és néhány jó tanáccsal orvosolható.)



Mit tehet a szülő?

* Tekintettel kell lenni a hiperaktív gyermek sajátos igényeire – és, ha már iskolába jár, a tanítójával is beszélni kell. Ahogyan otthon, úgy az iskolában is lehetőséget kell biztosítani számára a mozgásra, a felállásra – például ő legyen az, aki letörli a táblát, szétosztja a füzeteket, feladatlapokat, stb. Olyan külön feladatot is kell adni neki, ami érdekes, és nem monoton – elkerülve, hogy „unatkozzon”.

* Otthon is gyakran kell adni az ilyen gyermeknek önállóan elvégzendő feladatokat.
Nagyon fontos a szülő részéről a tolerancia, mert vita esetén a gyermek feszült állapota dührohamba csaphat át, gyakran olyan heves mértékben, hogy akaratlanul nemcsak a tárgyakban, hanem magában is kárt tehet.

* A megfelelő mozgásterápia megtalálásáig is lehet a gyermekkel valamit kezdeni: olyan helyre kell vinni (minél többször), ahol szabadon rohangálhat, ahol nincs veszélyben a testi épsége (a hiperaktív gyermekek általában nem mozognak ügyesen, sokat esnek, esetleg túl óvatosak). Olyan mozgást igénylő feladatokat kell adni neki, amiket meg is tud csinálni, és amiért megdicsérhető.

* Kis korban „nem szabad” olyan elfoglaltságot adni a gyermeknek, ami koncentrációt és tartós figyelmet igényel.
Ha rajzolni szeretne, célszerű mindig nagy papírt adni, nagy ecsettel – az aprólékos, részletkidolgozós rajzokat nem a hiperaktív gyermekeknek találták ki – és nem árt, ha az ecset is jó nagy lesz.

* Legyen otthon nagy tér a mozgáshoz, matrac a bukfencezéshez, hinta, esetleg bordásfal, és lehetőleg minél gyakrabban ki kell vinni a játszótérre, ahol kedvére mozoghat.

Dr. Bakley, a téma szaktekintélye szerint „az, hogy a hiperaktivitás milyen mértékben hat ki a felnőttkorra, a jelenlegi adatok alapján nem határozható meg könnyen, a hiperaktív felnőttek 90 %-a saját bevallása szerint nem tapasztalja magán a betegség jeleit.”



Türelem a négyzeten

A szülők részéről legfontosabb a megértés és a türelem. Főleg annak elfogadása, hogy ez a viselkedés a gyermeknél nem szándékos, nem akaratlagos, és épp ezért nem is befolyásolható. Terápiával, sok türelemmel és kitartással azonban lehet eredményt elérni: a szülővel való jó kapcsolatot, a szeretetet, elfogadást a hiperaktív gyerekek is nagyon igénylik – épp ezért nagyon fontos a kiegyensúlyozott, boldog családi háttér.


Ha nem hiperaktív, akkor…

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a gyermekek viselkedési zavarait vizsgálva nem lehet egyértelműen hiperaktívnak minősíteni valakit, hiszen gyakran impulzivitás vagy figyelemzavar áll a gyermek „rossz viselkedésének” hátterében.


Az impulzivitás tünetei

* Gyakran előbb cselekszik, mint ahogy végiggondolná a következményeket
* Feltűnően gyorsan és sokszor vált át egyik cselekvésből a másikba
* Feladatait, munkáját képtelen megszervezni
* Életkorához viszonyítva túlzottan sok ellenőrzést igényel
* Játékokban, a csoportban nagyon nehezen tudja kivárni, míg sorra kerül


A figyelemzavar tünetei

* Gyakran nem tudja befejezni, amit elkezdett
* Gyakran észrevehető, hogy „nem figyel oda”
* Figyelme könnyen elterelhető
* Képtelen koncentrálni az iskolai munkájára vagy más, folyamatos figyelmet igénylő feladatra
* Nem tud tartósan játszani egy játékot, illetve nem tudja tartósan lekötni magát egy játékszerrel

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!