2009.11.19. 10:06
Férfiak és vécék – A szükség világnapja?
Álszentség lenne azt állítani, hogy a férfiúi hiúság nem igényli az elismerést. Az pedig csak ízlés kérdése, ki, milyen körben, s mikor éli át önnönmagának megdicsőülését.
Anyám mosolygott, amikor átadtam neki a virágot, amit pár perccel azelőtt apám nyomott a kezembe. Nem ugrott ki a bőréből, szolidan örült. Nyolcévesen ugyan még nem tűnt fel lelkesedésének tompa mivolta, örültem, hogy örül, meg annak is, hogy túl vagyunk a dolgon. Amúgy is sok virág volt ilyenkor otthon, anyám tanítványai, kollégái csokrokkal jutalmazták a nőt, azért, mert nő. A nyolcvanas évek elejének egyik március 8-át éljük: mindenütt kókadt hóvirágok, szegfű celofánban, gavallérabb Don Juanok kezében rózsa. A munkahelyeken már reggeltől koccintanak, likőrszag mindenütt. Na, jó nem mindenütt, de azért éljenek a nők!
Zavar a célszemélyek körül
Sokak már akkor is kopottas ideaként élték meg a női jogokért való küzdelmet felváltó virágcsokros, ekkorra már Clara Zetkin-mentes, és gyanúsan nagy felbuzdulással járó (nőktől tudom) ünnepet. Mások még ma is ragaszkodnak hozzá, s veszettül fújnak az új-, s nyugati keletű szeretetünnepre, a Valentin-napra. Az legalább igazságos, nemcsak az egyik nemet élteti – szól a feminista kórus. Persze, minden vackot vegyünk át a nyugattól – mondja apám, és a nőnapot kőbe vésett szabályként megélő kortársai.
Már kiskamasz voltam, amikor anyám kedvesen, de határozottan világosított fel az ünnephez való viszonyáról: imádja az anyák napját, de a nőnap más, ő csupán apámnak nő. Elgondolkodtató hozzáállás. Számára van létjogosultsága az ünnepnek, csak sokkal intimebb, semmiképp sem nemzetközi.
Rájöttünk magunktól
Most akkor, hogy is lett volna ez, ha már húszegynéhány éve is létezett volna a Nemzetközi Férfinap? Tipródok apám előtt egy üveg borral, vagy csak, mint férfi a férfival kezet rázunk, ezzel elismerve, hogy megvan benne (bennem pedig már bízvást alakul) a képesség, hogy szükségleteit mások nevében feláldozza? Igen, mi férfiak is vagyunk valakik – gondolhattuk volna együtt. Gondolhattuk volna, de mi már akkor is tudtuk. Nemzetközi ünneplés nélküli egészséges családban éltünk, túlnyomórészt férfiak, mégis fel tudtuk fogni mi a férfi és a nő szerepe, s nem értéke (!) közti alapvető különbség.
Komolyan gondolják
A nőnap egyenlőségért harcoló, majd végül – egyesek szerint – azt elnyerő történelmével nagyjából tisztában vagyunk, de, hogy mit is akartak alakítani a nemek egyensúlyán Trinidad és Tobago lelkes férfipárti lakói (innen indult 1999-ben a mozgalom), annak alátámasztására álljon itt a férfinap négy legfőbb célkitűzése, kopogósan és hivatalosan:
1. Megünnepelni a férfiakat és a pozitív és értékes hozzájárulásukat, a fiatalembereket, fiúkat, amit a közösségeinkért és társadalmunkért tesznek.
2. Előtérbe helyezni és támogatni a nemek közötti egyensúlyt, megcélozva a felelősséget és azokat a kihívásokat, amelyekkel a férfiak szembenéznek a társadalomban.
3. Kiemelni a karakter erejét és bátorságot a kihívással való szembenézéskor, amivel a férfiak megküzdenek, amikor egy erősebb és jobb közösséget építenek, ahol az emberek biztonságban vannak, növekednek és elérik képességük maximumát.
4. Kiemelni a pozitív férfi példaképeket, nem csak filmsztárokat és sportolókat, de minden mindennapi, dolgozó embert, akik megszokott, visszafogott életet élnek.
Ezt tényleg megüljük!
Egy pillanatra kihúztam magam, de komolyan. Még akkor is, ha – na, kimondom végre – nem hiszek a világnapok mindent megváltoztató erejében. Az pedig egy kicsit tényleg bánt, hogy – bár a Nemzetközi Férfinap két évvel korábban él – november 19-én a Nemzetközi Vécénapot is megüljük! Mert nemtől függetlenül mindenkinek joga van a megfelelő minőségű vécéhez, s messze még a cél!