10 ezerért megvernéd anyádat?

Persze kétes értékű hírnév, ha valakin a fél ország röhög, mert egy délutáni showműsorban megpróbálja fejhangon elvinnyogni a Bee Gees egyik slágerét. Önjelölt tehetségekből akad bőven, a legtöbbet felkutatni sem kell, hiszen maguktól jelentkeznek bármilyen műsorra, ahol aztán előadhatják "tudásukat".
A délutáni showműsorok szerkesztőinek mégsincs könnyű dolguk, hiszen valahogyan ki kell töletniük a délutáni műsoridőt. A megszokott arcok, legyenek akármilyen kegyetlenül önalázók is, egy idő után unalmassá válnak. Vagy egy idő után nekünk lesz elegünk a klisékből, a kínosabbnál kínosabb jelenetekből... Így a szerkesztők rá vannak szorulva arra, hogy gyakornokaik (mert általában a piszkos munka rájuk marad) az utca emberét próbálják becsábítani a stúdióba.

Néhány éve magam is belebotlottam egy ilyen, magát a Balázs és a Mónika Show szerkesztőségének asszisztenseként bemutató, egyébként nagyon szimpatikus, és legfőképpen nagyon lelkes riportalany-felhajtóba. Éppen a Blaha Lujza téren próbáltam magam átverekedni, ahol önszántából amúgy sem szeret túl hosszú időt eltölteni az ember, amikor előttem termett a fiatalember. Azt kérdezte, vannak-e párkapcsolati problémáim.
Utólag átgondolva a dolgot, remek nyitás volt, hiszen a kérdés abban a pillanatban annyira meghökkentett, hogy bár cseppet sem szerettem volna megállni, és főképp nem beszélgetni vele, megtorpantam. Egy profinak ennyi elég is: nem enged, amíg nem válaszolsz.

A meglepetéstől kissé zavartan hebegtem el, hogy nem, boldog vagyok, semmiféle párkapcsolati problémám nincs.
Mire ő is feltette a következő kérdését: „de azért csak van olyan ismerősöd, akinek van?”
Volt. Ő pedig le is csapott az információra, és előállt a farbával. Elmesélte, hogy ő a fentebb említett műsoroknak dolgozik, és nagyon szívesen vennék, ha befáradnék a stúdióba, és elmesélném az ismerősöm párkapcsolati problémáját. Szabadkozni kezdtem, hogy természetesen eszem ágában sincs a tévében kipletykálni a barátaim, ismerőseim életét, és megpróbálkoztam a szökéssel. Sikertelenül. Esélyem sem volt.

Mivel látta, hogy így nem fog célt érni, megpróbált az egómra hatni, mondván, hogy tényleg igazam van, kinek lenne ehhez kedve, de mivel olyan értelmesnek látszom, véleményem biztosan van az efféle dolgokról, és mindig szükség van az ilyen viták során egy józanul ítélő emberre, aki képes higgadtan képviselni az álláspontját. Ez picit nevetségesnek tartottam, így megkérdeztem, hogy ugyan, mi ebből ez én hasznom.
Emberem hamiskásan mosolyogni kezdett, és megpróbálkozott a trükkel, ami valószínűleg már számtalanszor bejött neki. Bizalmasan, meghitten, szinte duruzsolva búgta a fülembe: „ki tudja, ha bekerülsz a médiába, akármi megtörténhet, egészen új utak nyílhatnak előtted!”

Ezen persze csak vigyorogni tudtam, és megmondtam az asszisztensnek, hogy nem tartom valószínűnek, hogy ebben az országban a "minden helyzetben józanul ítélő ember"-szerepére túl nagy lenne az igény, úgyhogy szerintem karrierem nagyon rövidnek ígérkezik. Az anyagias énem viszont eddigre rendesen előtört belőle, kíváncsivá tett, hogy vajon mennyit lehet ezzel keresni. Csak meg is kérdeztem, hogy mennyit fizetnek ezért.

Persze kiderült, hogy a médiában sem becsülik sokra a "józanul ítélő embereket", a szereplést ugyanis ingyen várnák el, de az asszisztens felvillantotta, hogy amennyiben bevállalnék egy kicsit rázósabb dolgot, akkor tudnának egy 10 ezrest utalni... De.

„De mi az a rázósabb dolog?” – kérdeztem. Erre nem nagyon akart válaszolni, csak annyi derült ki, hogy valami kényesebb témáról kellene nyilatkoznom, mint érintett. „De miről? Hogy például verem az anyámat, vagy ilyesmi?” – értetlenkedtem és forszíroztam tovább. Erre felcsillant a szeme, és boldog mosollyal bólogatott, hogy bizony-bizony, erről van szó, ez a sztori tökéletes is lenne.

Vékony pénzű egyetemista voltam akkoriban, tízezer forint majdnem kéthetit apanázsomat jelentette, de nem kellett sokat gondolkodnom a dolgon: még szóban sem vagyok hajlandó bántani a szüleimet, többért se. Kijelentettem, hogy azért ez elég szerény összeg, ráadásul még a sztorit is én találom ki - inkább keressen valaki mást. És ezzel otthagytam.

Ez most csak azért jutott eszembe, mert a minap lebukott egy férfi, aki két ilyen délutáni showműsorban szerepelt, két, egymással összeegyeztethetetlen "rázós ügy" szereplőjeként. Ő is 10 ezer forintot kapott egy-egy szereplésért, s valószínűleg nagyobb szüksége volt a pénzre, mint nekem.

Én azon a héten sem ettem étteremben, sztár sem lettem, de legalább magyarázkodnom sem kell senkinek.

- hg -

- A nana.hu szerkszetőségi blogja >>>