Különleges futamokon versenyeztetik a világ legnagyobb békafaját

A legtöbb béka, amivel találkozhatunk, általában nem nagyobb, mint a tenyerünk. Ezeknek az állatoknak a mintegy 140 millió éves, evolúciós történelme során mégis nagy eltéréseket láthatunk a méretüket illetően. Ez a tendencia még ma is nyilvánvaló a több mint 4800 ismert békafaj között. Akad azonban köztük egy bizarr, kissé futurisztikus faj: a góliátbéka – írja az Origo.

Óriás a békák között

A Földön ma élő legnagyobb békafajt 1906-ban fedezte fel George Latimer Bates amerikai természettudós és hittérítő, aki a British Múzeum számára gyűjtött állatokat Nyugat-Afrikában. A góliátbéka (Conraua goliath) kiérdemelte a nevét: ezek az állatok könnyen elérhetik a lenyűgöző 34 centiméteres hosszúságot és a 3,3 kilogrammot.

A nagyobb példányok szeme 2,5 centiméter átmérőjű is lehet, combjai emberi csukló vastagságúak.

Hatalmas mérete lehetővé teszi számukra, hogy hosszú, erős hátsó lábaikkal akár 1,2-3 méter közötti távolságot is képesek legyenek ugrani. A góliátbéka azonban erejéről is híres: nagyobb méretű, akár kettő kilogrammos sziklákat is el tud tolni annak érdekében, hogy félköríves tenyészterületet építsen a folyók alján a fészkéhez.

A felnőtt béka nem válogatós, szinte minden állatot elfogyaszt, ami nála kisebb: férgeket, rovarokat, ízeltlábúakat, pókokat, rákokat, halakat, skorpiókat, békákat, kisebb kígyókat és teknősöket, de még denevéreket vagy kisebb madarakat is.

Nagy méretük miatt azonban vonzó célponttá váltak a ragadozók (például a krokodilok és kígyók), valamint az ember számára.

A helyi lakosság körében nagy csemegének számít, ezért húsáért vadásszák, néha hobbiállatként tartják,

békaugrató versenyeket is rendeznek velük.

Keresett ínyencség, a piacon egy-egy példányért akár igen magas árat is hajlandóak fizetni. Emiatt, valamint a túlvadászás, az élőhelyeik elvesztése, a környezetszennyezés és miatt a góliátbéka veszélyeztetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján.

A góliátbékák saját tavakat építenek

A kutatók azonban még mindig alig tudnak valamit erről a különleges békafajról. Annyi azonban bizonyos, hogy az élőhelye viszonylag kis területre koncentrálódik: Kamerun délnyugati részétől Egyenlítői-Guineáig terjed.

Leginkább a csapadékos, magas hőmérsékletű és páratartalmú helyeket kedveli.

Ezek az állatok ügyes technikát fejlesztettek ki a menekülésre: ha megérzik az ember vagy egy ragadozó jelenlétét, gyorsan beugranak a folyóba, ahol másodpercek alatt úgy elbújnak, hogy a legügyesebb vadászoknak is kihívást jelent a felkutatásuk.

A Leibniz Evolúciós és Biológiai Sokféleség Kutató Intézet herpetológusai nemrég a góliátbékák párzási és szaporodási szokásait vizsgálták Kamerun nyugati részén.

A Mpoula folyó 400 méteres szakaszán különös látványba botlottunk, közvetlenül a vízvonal felett: több, parti sziklákból épült kis medencére bukkantunk, amelyeket az állatok megtisztítottak a levelektől, kavicsoktól és egyéb törmeléktől. Néhány ilyen medencét üresen találtuk, de néhányuk viszont tele volt ebihalakkal – mondta Mark-Oliver Rödel, a Leibniz Evolúciós és Biológiai Sokféleség Kutató Intézet herpetológusa a ZME Science online tudományos portálnak.

2018 februárja és májusa között Rödel és munkatársai összesen huszonkettő darab, ilyen szaporodási helyet találtak, amelyek közül tizennégy, egyenként több mint háromezer góliátbéka petét tartalmazott.

A kutatók beszéltek a helyiekkel, akik arról számoltak be, hogy a békák gyakran építenek saját, fészkelő tavat, egyfajta gátrendszert.

Ahogy azt a szakemberek tapasztalták, az ehhez használt kősziklák egy része akár kettő kilogrammot is nyomhat, ami a góliátbékák súlyának több mint a fele.

Borítókép: illusztráció