Őrült hullámvasutazás után kapott ki a magyar válogatott Norvégiától

TOKIÓ 2020

KÉZILABDA, NŐK

NEGYEDDÖNTŐ

NORVÉGIA–MAGYARORSZÁG 26–22 (12–10)

Jojogi Nemzeti Sportcsarnok, zárt kapuk mögött. V: C. Bonaventura, J. Bonaventura (franciák)

A Jojogi-arénába tartva azon gondolkodtunk, vajon mivel foghatjuk meg az eddig hibátlan, topfavorit norvégokat, és arra jutottunk, akkor lehet esélyünk, ha sikerül elrontanunk a skandinávok játékát, míg a mieink felszabadultan, a saját legjobbjukhoz közel teljesítenek.

Thorír Hergeirsson újra számíthatott a Győr klasszis beállójára, Kari Brattsetre és a vállsérüléssel bajlódó Henny Reistadra, előbbi mindjárt a kezdőben is ott volt.

A mieinknél Tomori Zsuzsanna kezdett irányítóban, és a rövid oldalon Klujber Katrint cseréltük Kiss Nikolettre. Fontos volt, hogy minél hamarabb felálljunk védekezéshez, mert a norvégok rendre gyorsan ránk hozták a labdát.

Oftedalék feltűnően sokat hibáztak az elején, egyedül Brattset beállós góljaira tudtak építeni, aki viszont bekezdett, így tudtak tapadni ránk. Kisfaludy Anett szintén jól mozgott el a falban, így tartottuk az elején megszerzett két-három gólos fórt.

Miután távolról többször pontatlanul vagy csak faultos helyzetekből tudtunk lőni, és technikai hibákat is vétettünk, a norvégok fordítani tudtak. Stine Oftedal megtalálta a réseket a védelmünkben, és Silje Solberg szintén elkapta a fonalat, míg a mieink kapufákkal is rombolták az önbizalmukat. Reistad is megérkezett, nálunk Bíró Blankát Szikora Melinda váltotta a kapunkban.

Vámos Petra mínusz négynél egy tízperces gólcsendet tört meg, de a játék képe ezután sem változott. A norvégok könnyebben szerezték a góljaikat, és erőszakosabban, több kilépéssel védekeztek, így nekünk nagyon meg kellett küzdenünk minden találatért

A félidő előtt aztán újra visszaestek a norvégok, Tomori vezérletével egyre zárkóztunk. Sajnálhattuk az utolsó támadást, ahol Lukács Viktória ziccert hibázott, a túloldalon viszont Marit Jacobsen még pont be tudta lőni a labdát a szélről (12–10). Az első játékész alapján ezen a napon nem tűnt megoldhatatlan feladatnak a skandináv csapat megfricskázása, főleg ha jobban tudtunk volna élni a tíz eladott labdájukkal.

Többször jól akasztottuk meg a norvég akciókat, így Bordás Réka találataival villámgyorsan kiegyenlítettünk. Főleg ha még Háfra Noémi is bátrabban elvállalja a lövéseket. Az mindenesetre biztató volt, hogy sorozatban jöttek a blokkok és a labdaszerzések hátul, mindegyikkel talpra ugrasztva a magyar kispadot.

Lélektanilag sokat ért, hogy második kísérletre már a vezetést is sikerült visszavennünk. Bordás hatalmasat játszott, sorra szórta a gólokat beállóból, 18–16-os előnyünknél Hergeirsson kénytelen volt másodszor is időt kérni.

A magyar küldöttségből egész hangos magyar tábor is összeverődött, többször zengett a „Hajrá, magyarok!”. A norvégok a veterán Katrine Lundét is bevetették az utolsó negyedórára, aki egyből ziccert védett és Vámos is hibázott hetesből vele szemben. Az ellenfél ezt kihasználva fordított, fontos volt, hogy Szöllősi-Zácsik Szandra felavassa Lundét.

Döntőnek bizonyult, hogy nálunk nem tudtak annyit hozzátenni a kapusok, és támadásban is elfogyott az átütőerő a hajrára, a norvégok szélső gólokkal vették vissza a vezetést. Az utolsó öt percben már néggyel mentek, és innen nem volt visszaút.

A meccs képe alapján sajnálhatjuk a hajrát, mert ezen a napon foghatóak lettek volna a norvégok, de már arra is kevesen számítottak, hogy ennyire meg tudjuk szorítani a torna nagy esélyesét, amelyre az Orosz csapat vár az elődöntőben.

PERCRŐL PERCRE ITT!