A könyv is érték, ezt bizonyította a megye

A József Attila Megyei és Városi Könyvtár tulajdonában lévő ritka gyűjteményről dr. Horváth Gézát, a megyei könyvtár helytörténeti munkatársát kérdeztük.

– Miért tartozik a ritka értékek közé a muzeális könyvgyűjtemény?

– Azért, mert kevés és országosan is alig fellelhető műveket tartalmaz. A legtöbb régi könyvünk 1850 előtti időből való, de különös értéket képvisel két 17. századi kiadvány, amely a hitvitázó irodalom ritka darabjai közé tartozik. Komárom és Esztergom vármegye sok jelentős írót, tudóst adott, sok jeles irodalmár, költő és tudós alkotott megyénk területén. Sok könyvgyűjtő nevét ismerjük a középkor óta. Művelődéstörténetünk kevéssé feltárt területe a magánkönyvtárak története, nincs összefoglaló műve sem.

– Milyen magánkönyvtárakat ismerünk?

– Jelentősebb ismert magánkönyvtár volt Kultsár István író, szerkesztő 4000 kötetes gyűjteménye, amellyel megvetette az egykori Komárom Vármegyei Könyvtár alapjait. E gyűjtemény ma is jelentős művelődéstörténeti-, kulturális értékkel rendelkezik. A Megyei Értéktárba már bekerült az esztergomi Helischer Gyűjtemény. A felvilágosodástól nagy számban létrejött köznemesi könyvtárak e réteg művelődési igényét, szokását tükrözik. Közülük kiemelkedő Ghyczy Ignác Komárom vármegyei birtokos, volt országgyűlési képviselő 14 ezer kötetes könyvtára, amely a mai Országgyűlési Könyvtár elődjének alapját gazdagította. Nem maradt meg teljes egészében a csépi református Pálffyak könyvtára, melyet a 18. század vége óta gyarapítottak. A gyűjtemény még meglévő, megvásárolt darabjaiból, valamint egyéb könyvekből alakították ki 1978-ban az akkori József Attila Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményének muzeális állományrészét. Kezelését és nyilvántartását ma a 22/2005 (VII. 18.) NKÖM rendelet előírásai szerint végezzük.

– Milyen darabokról beszélhetünk?

– Muzeális gyűjteményünk, főként 1850 előtt megjelent művet tartalmaz, összesen 1223 darabot. Van köztük több, más okból különlegesnek számító kötet: az egyik József Attila Medvetánc című válogatása, a másik pedig egy eredeti kiadású Babits-kötet. A gyűjteményben található könyvek, metszetek, kéziratok, színlapok jelentős része helyismereti vonatkozású és van köztük helyi vonatkozású ex libris, jelzésű kötet is. Ilyenek például a Jászai Mari-, vagy a csépi Thaly család tulajdonát képező könyvek. Ha a nyomdákat nézzük, 89 komáromi és 52 esztergomi nyomtatványt tartunk nyilván.

– Milyen érdekességek találhatók a gyűjteményben?

– A csépi Pálffy könyvtár tulajdonosa helytörténeti érdeklődésű személy volt: a muzeális gyűjtemény legértékesebb darabjainak jó része innen származik. Páratlan darab a csépi közbirtokosság számadásait feltáró kötet, ez azért is unikális, mert máshol nem maradt fenn ilyen mű. Az értékes kéziratokat kivéve nincsenek „páratlan dokumentumok”, de nagyon ritka, a 17. századi, a „Régi Magyar Könyvtárban” nemzetközi szinten is nyilvántartott kiadások is fellelhetők benne. Ezek közé tartozik a ma már említett két darab, 17. századi katolikus-református hitvitázó irodalmi termék, Sámbár Mátyás, illetve Matkó István műve, amelyeknek már a korra jellemző, barokkosan hosszú címe is megmosolyogtató!

– Milyen állapotban vannak ezek a kiadványok?

– Az értékes, ám rossz fizikai állapotú dokumentumok közül 1996 és 2013 között a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával és könyvrestaurátorok segítségével több mint 130 dokumentumot sikerült teljes mértékben restauráltatni, állagát megóvni. Hosszabb távon, lehetőségeink függvényében tervezzük muzeális állományrészünk digitalizálását is, ami széles körű és azonnali hozzáférést tesz majd lehetővé a világháló segítségével. Kivételes szellemi értékeinket a mai kor követelményeihez igazítva gondozzuk és tesszük hozzáférhetővé mindenki számára.

– Az értékek városi listájára is bekerült a muzeális gyűjtemény?

– A József Attila Megyei és Városi Könyvtár muzeális gyűjteménye azért is figyelemre méltó, mert a megyei könyvtár nem örökölt jelentős gyűjteményeket. Nagy értéket jelent az intézmény és a fiatal város számára is. Ezért is javasoltuk felvételét a Tatabányai Értéktárba is, ami szerencsére kedvező fogadtatásra talált.