interjú

2017.12.13. 14:13

Újult erővel tekint a jövőbe a halál torkából megmenekült futballbíró

A szeptember 25-én rendezett Vértesszőlős–Lábatlan megyei öregfiúk labdarúgó-bajnoki mérkőzés első félidejében hirtelen szívhalál következtében összeesett a pályán a találkozó játékvezetője, Kovács István. A megyei futballberkekben elsősorban „Kokó” néven ismert sportember életét az azonnali beavatkozásnak, valamint az azt követő két műtétnek köszönhetően sikerült megmenteni. A játékvezető azóta már jobban van és haza is térhetett.

Kun Attila

Kokót régi ismerősként, sőt, sportbarátként köszönthettük fotós kollégámmal, Hagymási Bencével. Játékvezetőként mindhárman kollégák voltunk korábban a megyei labdarúgó-bajnokságokban, majd később labdarúgóként és sportvezetőként is több alkalommal találkozhattunk vele. Ismeretségünk immár közel másfél évtizedes. Kokó otthonában beszélt nekünk az elmúlt hetek kálváriájáról és a közeljövő terveiről.

– Hogy érzed magad?

– Köszönöm, sokkal jobban. A műtéteknek már szinte nyoma sincs, a teljes felépülésem azonban még hosszú időt vesz igénybe.

– Bár Szilvia, a feleséged folyamatosan tájékoztatott minket az állapotodról, elmesélnéd, hogyan élted át ezt a rendkívül nehéz időszakot?

Azon a bizonyos napon eredetileg Vértessomlón kellett volna öregfiúkmeccset vezetnem, de miután az egyik kolléga lemondta a vértesszőlősi összecsapást, György István játékvezető-küldő engem irányított át oda. A 30. perc táján aztán szögletet ítéltem, majd minden elsötétült előttem. Utólag tudtam meg, hogy a Vértesszőlős játékosa, Dr. Vankó István (a tatabányai Szent Borbála Kórház traumatológus főorvosa – a szerk.) végezte rajtam az újraélesztést, csapattársa, Vida Péter alkalmazott mesterséges lélegeztetést. A mentő kiérkezése után a tatabányai kórházba szállítottak, ahol becsöveztek, megkatétereztek és be is szondáztak. Még aznap este Székesfehérvárra vittek, ahol másnap délelőtt megműtöttek. Férőhely hiányában pénteken visszahoztak Tatabányára, ahol vasárnap ébresztettek a mélyaltatásból. Majd’ egy hét kiesett az életemből. Az intenzívről a kardiológiai őrzőbe kerültem, itt infúziót és gyógyszereket kaptam, majd október 10-én a második műtétet is elvégezték rajtam Székesfehérváron. Az első operációval ellentétben itt már ébren voltam. Mindent hallottam, az orvos is végig tájékoztatott arról, hogy mi történik velem. Másnap hoztak vissza Tatabányára, majd október 19-től november 9-ig a balatonfüredi szívkórházban töltöttem három hetet. Az akaraterőmnek és intenzitásomnak köszönhetően 3-4 hónap helyett hét hét alatt sikerült olyan állapotba kerülnöm, hogy hazajöhessek.

A sport által megerősödött szívének köszönheti az életét Kovács István
Fotós: Hagymási Bence

– Volt előjele a hirtelen szívhalálnak?

– Semmit sem tapasztaltam. Korábban nem volt hasonló problémám, a játékvezetők számára is kötelező éves sportorvosi vizsgálaton is mindig megfeleltem. Persze azt is tudni kell, hogy a rejtett szívproblémákat egy sima sportorvosi vizsgálat nem fedi fel, ráadásul legtöbbször előjele sincs. Emlékezzünk vissza, hány profi, komoly sportorvosi háttérrel rendelkező labdarúgó halt már meg szívproblémák miatt a pályán. Gondoljunk csak Fehér Miklósra.

– Mi volt a kiváltó ok?

– A hirtelen szívhalált érelzáródás okozta, mindkétszer e miatt műtöttek. De hogy ez miért következett be, csak tippjeim vannak. A stressz mellett túlhajtottam magam a megélhetés miatt, hiszen amellett, hogy jegyvizsgálóként dolgoztam a MÁV-nál, hetente több mérkőzést is levezettem. Nyilván a rendszeres dohányzás is közrejátszott a történtekben, de a cigarettát azóta teljesen elhagytam. A genetikának is lehet szerepe, hiszen édesanyám infarktusban hunyt el.

– Kik segítettek át a nehéz pillanatokon?

– A családom természetesen nehezen viselte, de mindvégig tartották bennem a lelket. Hétköznapokon feleségem, Szilvia, valamint nagyobbik lányom, Eszter látogatott, hétvégén kisebbik lányom, a vidéken tanuló Enikő is rendszeresen eljött hozzám. Nagyon sok erőt adott az az ötszázon felüli jókívánságokat kifejező üzenet is, amelyet a barátoktól, kollégáktól, ismerősöktől, rokonoktól vagy éppen a törzsutasoktól kaptam. Rajtuk kívül köszönetemet szeretném kifejezni Dr. Vankó Istvánnak és Vida Péternek, a Vértesszőlős és a Lábatlan további játékosainak és sportvezetőinek, valamint Dávid Rita kolléganőmnek is, aki asszisztensként működött közre a mérkőzésen. Ő értesítette a családomat és hozta be őket hozzám a kórházba, emellett ő vitte haza a felszerelésem is.

Névjegy

Kovács István 1971. október 28-án született Kisvárdán. Ajakról 2003-ban költözött Tatabányára munkahelyváltás miatt. A játékvezetést 1997-ben kezdte, Tatabányára költözése után megyénkben folytatta pályafutását. Januárban kapta meg 20 éves jubileumi kitüntetését az MLSZ megyei igazgatóságától.

– Mivel telnek a napjaid?

– Elsősorban pihenéssel, de a háziorvosom tanácsára naponta 5-7 kilométert sétálok. A sportot egyébként sem szabad abbahagynom, a szívizmom is ennek köszönhetően erősödött meg. Ennek is köszönhetem, hogy túléltem az esetet.

Mikor térhetsz vissza a munkahelyedre és a pályára?

– Még 6-7 hónap, mire a beépített háló beépül az érfalba. Addig a háziorvosom kéthetente, a kardiológusom havonta vizsgál meg, február végén pedig terheléses EKG-ra, illetve szívultrahangra megyek. Sok függ attól, hogy mit mond a kardiológusom, de augusztusban szeretnék visszamenni dolgozni, ősszel pedig újra meccset vezetni. A pályákra nézőként egyébként már visszatértem, szabadidőmben, amiből most bőven van, megnéztem néhány környékbeli mérkőzést. Örömömre szolgál, hogy a kollégák mindkét helyre visszavárnak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!