Közélet

2017.06.28. 08:00

Hazánk legpusztítóbb földrengése romba döntötte Komáromot 254 éve

1763. június 28-án a magyar történelemben páratlan erejű földrengés rombolta le Komáromot. A mai számítással 6,3-es erősségűnek tartott földrengés még a zsámbéki bazilikát is elpusztította. Drezdában és Lipcsében is érezték a földmozgásokat.

kemma.hu

Hazánk legpusztítóbb földrengése

1763. június 28-án Magyarország történetének legpusztítóbb földrengése Komárom mellett Győr és Zsámbék környékét sújtotta legjobban. A földmozgás erősségét – utólag – a tudósok körülbelül 6,3-as erősségűre becsülték a Richter-skálán.

A feljegyzések tanúsága szerint a természeti katasztrófa a Duna-parti város mellett Ácson, Bábolnán és Győrben is pusztított, számos lakóház mellett pedig romba döntötte a zsámbéki bazilika épületét is.

A földrengés miatt Komáromban 63 ember vesztette életét, és 120-an sebesültek meg.Magyarország legnagyobb és legpusztítóbb földrengésében több tucatnyi ember vesztette életét és az anyagi károk is hatalmasak voltak. Se előtte, se azóta nem történt ilyen váratlan és romboló természeti katasztrófa az országban.

Összedőlt 7 templom és 279 épület, részben összedőlt további 353 épület, azaz komoly sérülést szenvedett a város épületeinek 54 százaléka, míg csak tizede maradt sértetlen.

Ahogy a hirado.hu felidézte, a tikkadt nyári hajnalon a lakók nagy része még aludt, amikor morajlani, remegni kezdett a föld a jómódú, épp vásárra készülő Komárom alatt, majd nem sokkal később már romokban hevert a város.  A Duna menti települést a magyar történelemben páratlan erejű földrengés rombolta le 1763. június 28-án.

Több méterrel megemelkedett a város

Az első heves földmozgást reggel 5 óra után észlelték, majd húsz percre rá újabb még hatalmasabb lökés jött. A Duna felől érkezők azt látták, hogy az egész város több méterrel megemelkedett, majd hatalmas robajjal visszazuhant, hogy aztán sorra dőljenek romba a tornyai, épületei.

A Duna sem jelentett védelmet, mert az egykori tudósítás szerint a folyó „hullámai toronymagasra emelkedtek, a víz gőzölgött, mintha forrott volna, a föld megrepedt s kénes gőz szállott ki belőle.”

A kortársak mellett később sokan mások is megpróbálták leírni a katasztrófát, vélhetően a visszaemlékezések, a különböző gyűjteményekben, levéltárakban megőrzött, írott vagy nyomtatott források alapján.

Mintha mennydörgő szekerek rohannának

E pillanatban, mintha mennydörgő szekerek rohannának végig a föld mélyében, egy hömpölygő dördülés futott végig a város alatt; a föld színe az elmúlt reszketés helyett egy irtózató taszítást kapott alulról, s azon percben lehullottak a tornyok a földre, egy irtóztató roppanás hangja tölté be a levegőt, a legmagasabb épületek mennydörögve dűltek össze, a kábító zuhanásban az utolsó órát üték a messzehajított harangok … A föld folyvást reszketett, mintha valami borzongató láz gyötörné belől, egyes apró lökéseket érzett minden ember maga alatt, mintha nagy gonosz óriások akarnának fejeikkel keresztültörni a földön, hogy a két Duna folyamban ezer szökőkút gyanánt lövellt fel egyenesre a víz, s a megbomlott toronyórák újra meg újra ütötték az egyet – írta Jókai.

Az eseményt majdnem száz évvel később a város híres szülötte, Jókai Mór Az elátkozott család című regényében idézte fel.

Drezdától Belgrádig érezték

A beszámolók és az témát feldolgozó művészi alkotások minden bizonnyal reális képet adnak a város pusztulásáról, mert a virágzó Komáromot a Kárpát-medencében rendkívülinek számító, a Richter-skála szerint 6,3-as erejű földrengés sújtotta, amit Drezdban, Belgrádban, Lipcsében is érezni lehetett.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Karl Friedl festménye az 1763-as földrengésről (Duna Menti Múzeum)
[/caption]

Az epicentruma Győrtől északkeletre és Komáromtól északnyugatra helyezkedhetett el, és nem csak Komáromban, hanem a másik Duna menti városban is komoly károkat okozott, ha kisebb mértékűeket is. Igaz ez, a Magyar Királyság számos más területére is, ahol a rengések több településen is rémületet keltettek a lakosságban.

A katonákat is ki kellett költöztetni az Öregvárból

Komáromban a jezsuita Szent András-templom mindkét tornya ledőlt, az Öregvár harangtornya teljesen romba dőlt, az Újvár templomai is megsérültek. A Magyar Nemzeti Levéltár honlapján Kulcsár Krisztina arról ír a földmozgás kapcsán, hogy az első két heves rengést Komáromban továbbiak követték: június 29-én már 43-ról számoltak be, bár ezek intenzitása nem érte el a romboló erejű másodikat. 30-án éjjel 1 és 2 óra között újabb két rengés rázta meg a földet és tett tönkre még álló házakat és kéményeket.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] A vár a 16. század végén (Frans Hogenberg rajza)
[/caption]

A polgári lakosság – részben azért, mert alig volt éjszakázásra alkalmas épület (a július 7-i jelentés szerint 1247 ház dőlt össze), részben pedig azért, mert tartott az újabb földrengéstől – a szabad ég alatt töltötte az éjszakákat. A folyamatos imádkozás közben is szakadatlanul hallhatták a föld felszíne alól az erős dörgést, recsegést, „rocsogást”.

A földrengés előtt így nézhetett ki az Öregvár

A katonaságot a romba dőlt és veszélyesnek nyilvánított Öregvárból az Újvárba költöztették át sebtiben felépített barakkokba vagy sátrakba. Károsodást szenvedtek a tiszti lakások is, különösen a komáromi kormányzói épület.

Pokoli órákat éltek át

A templomok tornyai ledőltek, a városház tornya az órával együtt a piactérre zuhant, a leomló falak sok embert maguk alá temettek. A szerzetesek lakhelyéül szolgáló kolostorok falai, a még épülőfélben lévő városi kórház, valamint a Szent Anna és a Szent József ápolóház annyira megrongálódtak, hogy életveszélyessé váltak. Károkat szenvedtek a belső és a külső vár épületei, a város több utcáján megnyílt a föld, a Vág-Dunánál kénköves vizet, majd hamuszínű barna homokot hányt ki a vulkánikus erő.

A mult-kor.hu arról ír korabeli beszámolók alapján, hogy a várban karvastagságban sárga színű, kénkőszagú láng tört ki, majd zavaros víz és kénes homok lövellt elő, amely rövid idő alatt betöltötte a várárkot. Sokan félelmükben a dunai hajókra menekültek, de a földindulás a felcsapó hullámok formájában itt is utolérte őket.
A földmozgások következtében jelentős károkat szenvedtek Pest, Buda, Esztergom, Székesfehérvár épületei is. Budán szintén heves földrengéseket észleltek 28-án reggel fél hat tájban. A lökések következtében a Boldogasszony főplébánia-templom (ma Mátyás-templom) boltozatáról darabokban hullott a vakolat, sőt a Szent József-oltár felett megrepedt a boltív is. A budavári ferences rendi templomon (ma Mária Magdolna-plébániatemplom maradványai) is repedések keletkeztek.

Fűzfavesszők álltak ellen a földrengésnek

A korabeli építkezési technikának köszönhetően a környéken élő szegényebb földművesek otthonai sokkal jobban ellenálltak a hatalmas erejű rengéseknek. A házakat fűzfaágakból építették, amiket fél méterenként vertek le, majd vesszővel összefűzték őket, és a kémények is lefelé szélesedtek.

Tízből egy épület maradt sértetlen

A komáromi katasztrófának hatvanhárom halálos áldozata volt, több mint százan megsebesültek, a város épületeinek harmada elpusztult, és csak kevesebb, mint tizede maradt sértetlen.

A rengés után Mária Terézia összeíratta a károkat, a rengés erősségére ezekből a leírásokból lehet következtetni. A legnagyobb pusztítás a Duna bal partján következett be (a mai Észak-Komáromban), főleg a módosabb polgárok kőházai vagy a többszintes paloták és templomtornyok dőltek romba.

Többször megmozdult még a föld

A nagy komáromi földrengés után még sokáig nem nyugodott meg a föld: a Rubicon.hu arról ír, hogy tíz év múlva újra megmozdult a föld, később pedig még több alkalommal voltak kisebb erejű földmozgások (1783, 1806, 1851), majd a XIX. század közepétől elcsendesedett a föld.

A komáromihoz hasonló súlyos földrengések Magyarországon ritkán fordulnak elő, mert a Kárpát-medence a nagy kőzetlemezek találkozó peremeitől távol esik, kisebb törésvonalak, vetődések, illetve árkos süllyedékek azonban itt is vannak, például a Móri-árok, ahol 1810-ben szintén nagy erejű, 5,4-es földrengés történt.

Mácza Mihály helytörténész előadása a nagy komáromi földrengésről

Nagykép: Karl Friedel korabeli festménye az 1763-as komáromi földrengés által okozott károkról

Hazánk legpusztítóbb földrengése 1763. június 28-án Magyarország történetének legpusztítóbb földrengése Komárom mellett Győr és Zsámbék környékét sújtotta legjobban. A földmozgás erősségét – utólag – a tudósok körülbelül 6,3-as erősségűre becsülték a Richter-skálán.

A feljegyzések tanúsága szerint a természeti katasztrófa a Duna-parti város mellett Ácson, Bábolnán és Győrben is pusztított, számos lakóház mellett pedig romba döntötte a zsámbéki bazilika épületét is.

A földrengés miatt Komáromban 63 ember vesztette életét, és 120-an sebesültek meg. Fűzfavesszők álltak ellen a földrengésnek A korabeli építkezési technikának köszönhetően a környéken élő szegényebb földművesek otthonai sokkal jobban ellenálltak a hatalmas erejű rengéseknek. A házakat fűzfaágakból építették, amiket fél méterenként vertek le, majd vesszővel összefűzték őket, és a kémények is lefelé szélesedtek. Pokoli órákat éltek át A templomok tornyai ledőltek, a városház tornya az órával együtt a piactérre zuhant, a leomló falak sok embert maguk alá temettek. A szerzetesek lakhelyéül szolgáló kolostorok falai, a még épülőfélben lévő városi kórház, valamint a Szent Anna és a Szent József ápolóház annyira megrongálódtak, hogy életveszélyessé váltak. Károkat szenvedtek a belső és a külső vár épületei, a város több utcáján megnyílt a föld, a Vág-Dunánál kénköves vizet, majd hamuszínű barna homokot hányt ki a vulkánikus erő. Karl Friedel korabeli festménye az 1763-as komáromi földrengés által okozott károkról Karl Friedl festménye az 1763-as földrengésről (Duna Menti Múzeum) A vár a 16. század végén (Frans Hogenberg rajza) -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!