KEMMA

 A hagyományokhoz híven tovább folytatódott a Tatai Edzőtáborban az Ötkarikás esték" című beszélgetéssorozat. Egy "maroknyi" öttusázó, Tóth Adrienn, Marosi Ádám, Tibolya Péter valamint a szövetségi kapitány, Pálvölgyi Miklós ült a kereszttűzben, a Tatai Televízió szerkesztője, Tóth Vilmos és az ötkarikás edzőközpont igazgatója, Tompa Andor kérdezte a konferencia teremben a sportolókat.

A válogatott nem kizárólag erre a programra érkezett Tatára: két hetet edzőtáboroznak itt. Néhány napja derült ki az is, hogy a selejtező időszakot követően a nemzetközi szövetség (UIPM) megküldte a kvótával rendelkező versenyzők névsorát, így Tóth, Kovács, Marosi és Kasza mellett Gyenesei Leila és Demeter Bence szerzett indulási jogosultságot. Közülük kellett kiválasztani a négy olimpiai versenyzőt.

A nyári játékokon nemzetenként és nemenként csak két öttusázó szerepelhet, de több szerezhetett kvótát, ezért volt szükség a szűkítésre. Ennek alapján Tóth Adrienn, Kovács Sarolta, Marosi Ádám és Kasza Róbert londoni nevezését javasolta a Magyar Öttusa Szövetség (MÖSZ) a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Az esemény elején Tompa Andor bemelegítésként megjegyezte, London után azt tervezik, meghívják ugyanazokat az olimpikonokat és szakvezetőket – egy kis visszatekintés, értekelés gyanánt –, akik előtte Tatán ezeken az estéken latolgatták esélyeiket.

– Az öttusa versenyek sokáig ötnaposak voltak, négynapos versenyidőszak is volt (a lövészet és az úszás került egy napra), majd a kilencvenes évek közepétől egyetlen nap alatt kell teljesíteni valamennyi versenyszámot. Minek köszönhető, hogy ennyire összesűrűsödtek a számok? 
Pálvölgyi Miklós: – Magyarországon 1927-ben kezdődött az öttusa, akkor nemcsak öt, hanem még nagyon a kezdetekkor kilenc napos volt valójában a megmérettetés, vagyis minden szám után egy napos szünetet tartottak. Aztán az 1950-es évek végén négyre, és háromra csökkent, az összevonás azért akkor volt, hogy a lövészet elé vagy után tettek egy fizikai számot, hogy a doppingolást megnehezítsék. Akadt olyan periódus is, amikor sokan béta blokkolókkal próbálkoztak a verseny közben, ami azt eredményezte, hogy jó néhány sportoló az utolsó hatvan méteren szó szerint feldobta a futócipőjét, mert négykézláb értek csak be a célba. Utána elkezdődött a sajtó felé nyitás, megpróbálták a közönségnek is élvezhetőbbé, látványosabbá tenni ezt a sportágat. Valószínű ez az oka a váltásnak, hogy mindez leszűkült. Most egyébként úgy néz ki, hogy körülbelül reggel kilenckor nekivágnak a versenyzők a küzdelmeknek, és 4-5 óra felé már befejeződik.

– Két éve álltak át a légpisztolyról a lézerpisztolyra? Nehéz volt hozzászokni a váltáshoz?
P. M.: – Az első egynapos verseny 1993-ban volt, de nem nagyon szakadt szét a mezőny, ezzel együtt szűnt meg egyébként az éleslövészet, vagyis a forgótáblás lövészet, és jött a légpisztoly. Ennek a fiatal generációnak a gyermekeinek már a lézerpisztolyos váltást kellett megszokniuk. 2009-ben más is módosult, egy új, forradalminak minősített szabályváltoztatás lépett életbe. A vívás, az úszás és a lovaglás lényegileg változatlan maradt, de a futást és a lövészetet összevonták egyetlen kombinációs számba. A rajttól egy hatvan-nyolcvan méter futást követően öt lövést adnak le, majd újabb futó szakasz jön, ezúttal 1000 méter és öt lövés leadása, megint ezer méter futás és öt lövés, végül egy kilométer futással zárul a verseny.
Tóth Adrienn: – Nekem az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett. Azt szerettem a hagyományos légpisztolyos módszernél, hogy megvolt az a bizonyos nyugodtság az elején, aztán lehetett fokozatosan felpörögni. A sportágnak viszont ez kellett a kombinált számok miatt, mert sokkal közvetíthetőbb lett. Mérgelődni nem lehetett, alkalmazkodtunk az újdonsághoz.
Marosi Ádám: – Pont itt Tatán tartózkodtunk edzőtáborban, amikor bejelentették, hogy életbe lép a szabály, akkor persze mindenki letargiába esett. Én személy szerint elég hamar megszerettem. Az elején úgy gondoltuk, hogy leginkább a fizikai gladiátoroknak lesz kedvező ez az új forma, de aztán hozzáedződtünk lassan.
Tibolya Péter: – Én amúgy is egy pörgősebb habitusú ember vagyok, de nekem mondjuk elég sok problémám volt, hogy átálljak, sok energiát fektettem be, hogy felhozzam magam. De sikerült.

– Valaha leginkább a férfiak, a katonák kiváltsága, sportága volt az öttusa. Hogyan keveredik egy hölgy mindennek a közelébe? Milyen hamar töltődött fel a női mezőny?
Tóth Adrienn: – Sokszor megkérdezik, hogy tényleg öttusázó vagyok-e, mert azt hiszik, hogy a lányok ebben a sportágban nagy szekrények. A női mezőnyre sem jellemző a testes testalkat, inkább vékonyabbak a versenyzők. Négy-öt esztendős koromban kezdtem el úszni, aztán átcsábítottak az öttusába, ennyire egyszerűen kerültem a közelébe.
P. M.: – A kilencvenes évek közepén volt egy fellendülés, utána egy kis apadás, de a mostani világbajnokságon például rekordszámú induló volt. Minőségileg, fizikailag azonban sokat javultak a nők, a férfiakéval egyenrangú teljesítményt követel meg a sportág.

– Lovas nemzet a magyar. Mennyire él az öttusában ma az, hogy erős számunk a lovaglás?
P. M.: – Azt a hagyományt már nagyon régóta tartjuk, hogy a mi lovasaink a legjobbak közé tartoznak. Inkább az a baj, hogy a nemzetközi öttusa életben még a versenyek ötven százalékán sincs igényes, színvonalas kialakítású pálya. Bízom benne, hogy Londonban is érvényesíteni tudjuk ezt a fajta lovas tudásunkat.

– Közeledik az olimpia megnyitójának napja, egy hónap múlva megkezdődnek az ötkarikás játékok. Tudatosodott már Önökben, hogy mindez valósággá válik lassan és részt vehetnek életükben először egy olimpián?
Tóth Adrienn: – A legjobban egy közelmúltban történt eseménnyel tudnám szemléltetni, milyen magasztos célt is jelent nekem, hogy indulhatok. Osztálytalálkozónk volt nemrég, és a kezünkbe került egy régi füzet – talán hetedik osztályos korunkból – amiben többek között arról leveleztünk, kinek milyen rövid- és hosszú távú céljai vannak az életben. Nekem az állt ebben, hogy olimpián szeretnék versenyezni. Hát, megérte a sok küzdelem, lassan kézzel foghatóvá válik ez az ábránd...

– Május elején kulcscsonttörést szenvedett a lovaglás során, emiatt be is fejezték szereplésüket a római öttusa-világbajnokság férfi váltóversenyében. Jobban van már?
Tibolya Péter: – Rögtön megoperáltak, azért is, hogy minél előbb rehabilitálódjak. Gyorsabban sikerült a gyógyulás, mint azt magam is gondoltam volna, már visszanyertem a régi formámat.

– Mikor utaznak ki Londonba? Mennyi időt töltenek majd kint?
P. M.: – Augusztus hetedikén indulunk útnak, a versenynapunk meg 11-12-én lesz.
T. A.: – Eléggé a végén megyünk ki, bár jó lenne többet látni, érezni az olimpia hangulatából. De a versenyzés szempontjából előny, mivel nem nyaralni megyünk, a zárünnepségen meg remélhetőleg lesz mit ünnepelni.

– Az öttusa krémje lesz ott Londonban? Mely országoktól kell tartani, vannak esetleg mumusok?
P. M.: – Ahogy mindegyik más sportágban, nem csak a legjobbak harcolnak majd, a középmezőny tetejéből is érkeznek versenyzők. Ennek ellenére úgy érzem, nagyon erős mezőny gyűlik össze, kiélezett küzdelmeknek lehetünk tanúi.
M. Á.: – Van két atletikus alkatú olasz srác, akik elég kiemelkedőt szoktak nyújtani, tőlük esetleg lehet tartani. A lányoknál a franciák, a németek, az angolok és a litvánok tartoznak a legjobbak közé. 

– Valamikor elég szűk volt azon országok köre, akik ott lehettek az élen ebben a sportágban, mára gyakorlatilag olyan nemzetek nyernek, ahol nem is tudtuk, hogy ennyire elismert sportág. Mióta lett ilyen népszerű az öttusa?
P. M.: – Korábban a szövetségnek volt 45-50 tagállama, amiből aktívnak számított 25-30 ország. Most a római világbajnokságon negyvenkét ország indult, ez már rekordlétszámnak számít. Egyre nagyobb teret hódít a világban, persze vannak úgymond "alvó országok" is, tehát nem kizárt, hogy öt év múlva még többre gyarapodik a számunk.

– Az élsport rengeteg elfoglaltsággal és lemondással jár, kevés szabadidejüket mivel töltik?
M. Á.: – Nagyon szeretek olvasni, de a másik szerelmem a motorozás, csak sajnos erről le vagyok tiltva, a veszélyes mivolta miatt...
T. P.: – Engem a politika érdekel nagyon, ebben próbálok minél tájékozottabb lenni, mivel jogi egyetemre járok. Ezen kívül engem is lekötnek a könyvek.